12. tétel: Örkény István: Tóték

Örkény István (1912-1979)

Budapesten született, a fővárosi piarista gimnáziumban érettségizett. Vegyészmérnöknek tanul, majd a gyógyszerészetire iratkozik át. 1938-39-ben Londonban és Párizsban élt, de hazajön. 1942-ben munkaszolgálatra hívják be, a doni harctéren is volt, Moszkvában hadifogoly. 1946-ban érkezik haza. 1962-ig alig jelentek meg írásai. 1973-ban Kossuth-díjat kapott. 1979-ben halt meg.

Tóték

•      A kisregényben a második világháború folyamán egy hegyvidéki faluban, Tót Lajos tűzoltóparancsnok és családja vendégül látja az orosz fronton harcoló fiuk parancsnokát, egy őrnagyot. A valószerű és az abszurd vonások észrevétlenül mennek át egyikből a másikba. Az abszurd itt az élet valóságos helyzeteiben jelentkezik. A valószerűséget dokumentumok - levél- és táviratszövegek - erősítik.

•      Groteszk szemlélet- és ábrázolásmód.

Jellegzetes örkényi írásmód és világszemlélet a groteszk.

Groteszk: feje tetejére állított világ, felfordult értékrend. Olyan esztétikai minőség, melyben egyszerre van jelen a humor és a tragikum. Egyszerre nevetséges és fájdalmas ugyanaz a jelenség.

A groteszk közeli rokona az abszurd -

• esztétikai minőség: ábrázolt jelenetet lehetetlenségnek érezzük
• ezáltal az író felhívja a figyelmet a többletjelentésre
• mitikus, mesés, utópisztikus jelleg, meghökkentő hatás

Ez a két minőség (groteszk, abszurd) kölcsönösen áthatja egymást Örkény műveiben

•      Örkény műve az őrnagy és Tóték viszonyában a hatalom és az áldozat viszonyát vizsgálja, hogyan vált át a hatalom hatalmaskodásba, s az elnyomottak szolgalelkűsége, gyávasága hogyan segíti az önkényt létrejönni. Az emberi természet hajlamos arra, hogy úgy próbálja vélt érdekeit „megvédeni”, hogy önmagát alárendeli a rossznak, alkalmazkodik hozzá, és alantas megalázkodásának magyarázatául még valami magasabb értelmet is keres. Csak végső esetben lázad fel.

•      Sorsdöntő élménye az írónak a háború. Központi kérdése a magyarság sorsa, a „balsors”, a „mégis” reménye.

•      A Tóték a szolgalelkűség és a lázadás groteszk képe.

•      A családfő áll a középpontban – szenved a változásoktól. A két nő alkalmazkodik.

•      Az őrnagy képtelen a civil élethez alkalmazkodni.

•      2 cselekményszál: a hátország (otthon) és a front→  feszültséget teremt (nem illeszkedhetnek harmonikusan).

•      A postásnak kulcsszerepe van.

•      Tóték az alkalmazkodás különböző fokozatait járják végig. Az író elidegenítően mutatja be a családot, hogy az olvasó képes legyen a kritikai távolságtartásra.

•      A család fokozatosan átalakul, deformálódik.

•      Deformáció: a valóság jelenségeitől fokozottabban eltérő alkotói eljárás, amely nagyobb teret enged a fantasztikus és abszurd elemeknek.

Tóték:

• Keletkezés:
• eredetileg filmforgatókönyvnek íródott Pókék, majd Csönd legyen! címmel
• kisregény formáját 1966-ban nyerte el, a Kortárs című folyóirat közölte
• 1967-ben mutatták be a drámaváltozatot (amit később több nyelvre is lefordítottak, s meghozta számára a világsikert. A drámából egyébként 1969-ben film is készült Fábri Zoltán rendezésében, ez az Isten hozta őrnagy úr.)
• Téma, cselekmény:

• A kisregényben Tót Lajos tűzoltóparancsnok és családja (Mariska, Ágika) vendégül látja az orosz fronton harcoló fiuk parancsnokát, egy őrnagyot.
• Ezáltal Örkény bemutatja a háború hatását az emberekre, a személyiségtorzulást; valamint mindenki felelősségét a háborúért.
• A tűzoltóparancsnok édesapa és az őrnagy viszonyváltozásai, ütközései - és a mögöttes tudati folyamatok - alkotják a mű cselekményét.

• Idő: a második világháborúval párhuzamosan, pár hét

• Szerkezet: 4 fejezet – 4 szerkezeti rész

1-2. rész:

·           előkészületek, őrnagy megérkezése, alapszituáció, helyszín, szereplők megismerése, őrnagy első napja a faluban, szokásainak, fura napirendjének megismerése

·           megdöbbentő sürgöny (fiú halála): ettől kezdve két szál fut egymás mellett a műben: a mátraszentannai eseménylánc és a frontról érkező levelek (az epizódokat a dokumentumok ellenpontozzák) → párhuzamos szerkesztésmód

·           a kiélezett ellentétek (pl. ittak az ő zászlós fia egészségére) értelmezésre, állásfoglalásra kényszerítik az olvasót

·           a fordulóponttól kezdődően már nem beleéléssel, hanem rálátással, külső szemlélőként olvassuk a történetet, elidegenítően, az azonosulást mellőző elbeszélésmód

·           nagy feszültség keletkezik, ami a mű végéig megmarad: mást tud az olvasó, mint a Tót család

·           abszurd helyzet: gyámoltalan emberek groteszk vergődése; csak szánalmat (esetleg részvétet) keltenek

·           Helyszín megismerése:

·           két színtér áll egymással szemben: Mátraszentanna hegyvidéki falucskája, valamint a front; a cselekmény a hátországban játszódik (ez a háború kritikai ábrázolását segíti: háborús szerepünket, kiszolgáltatottságunkat, felelősségünket emeli ki ezzel)

·           2 helyszín ellentétben áll, de nem a megszokott formában (a háború és a béke világa), mivel itt nincsenek egyértelmű minőségek, a jelenségek összefonódnak és kölcsönhatásba lépnek egymással, állandó ellentétben állnak (groteszk)

·           a falu fiktív helység, de konkrét térbe, Eger közelébe telepíti az író

·           az idill és a köznapi valóság is keveredik a műben: a környék maga a tökéletes természeti szépség (napfényes kert; kilátás a Bábonyra, finom fenyőillat) - de a fenyőillatot már pótolni kell, az egri moziból kölcsönkért vaporizatőrrel (groteszk) → a természet ősállapotában mesterkélt emberi csinálmányok, művi eljárások jelennek meg

·           további groteszk elemek: nincs a faluban folklór, legékesebb és legtekintélyesebb dísztárgy itt már a kínai mintás ágyterítő - azt is kölcsön kell kérni

·           Szereplők, háború hatása:

·           ez a falu nem a hagyományos (pl. mikszáthi) atmoszférát árasztja, hanem a XX. századi Magyarországét, annak egy jellegzetes szelete, modellje

·           a lakosság összetétele vegyes (idegen származású autótulajdonos, rossz hírű nő…), de a legtöbbjük kisember: egyszerű, tartalmatlan élet, a különleges eseményre felizzó érdeklődés (Szabóék kicipelték béna nagyapjukat az udvarra → groteszk)

·           a másik helyszín (háború) is érezteti hatalmát: a családok 60 %-ának volt olyan hozzátartozója

·           már itt megjelenik a mű egyik fő mozzanata: minden deformálódott (groteszk): senki sem azt csinálja, amit kellene (ügyvéd gödörtisztító…); „mintha meghőbörödtek volna az emberek”

·           ezért a mű szereplői közvetve vagy közvetlenül, valamilyen fokon a front áldozatai

·           áldozat mindenekelőtt Tót Gyula, az emberhez méltatlan körülmények elszenvedésével (Istenem, megfürödhetek!), majd értelmetlen hősi halálával („bolsevik rém ellen harcolt”) → abszurd helyzet

·           áldozat Varró őrnagy is: háborúban megrongált idegállapot, szánalomra és gyámolításra szorul

·           alacsony, beteg, űzött, törődött alak → reális őrnagy (éles ellentétben azzal, amilyen alakot vártak + azzal az ideális őrnaggyal, aki csak tévedésből szállt le a buszról)

·           életét felborította a partizánokkal folytatott egyenlőtlen küzdelem, személyisége ezért eltorzult, idegei megroppantak, élete már-már maga az abszurditás

·           az őrnagy kiszolgálásával akaratlanul is a háborút szolgálják (mindezt a fiúkért)

·           alapszituációból két tényezőt kell kiemelni, amely a kisregény konfliktusában igen jelentős szerepet játszik:

·           az életforma: a fárasztó napi munka utáni jellegzetes tétlenség, megszokott napirend

·           az életstratégia: kisember élettapasztalata azt sugallja, hogy a sors hányattatásaival, csapásaival szemben csak a maga ügyeskedésére van utalva (pl. illetékesek lekenyerezése; önzetlen jóindulat mímelése, egy bizonyos társadalmilag elfogadott és eljátszott udvariasság: a szíves vendéglátás színlelésével → groteszk)

·           Mű kérdésköre:

·           mottóból derül ki + az első részben körvonalazódik

·           ábrázolja a magyarság magatartását a háborúval szemben, kiemeli felelősségünket

·           szolgalelkűség, lázadás groteszk képét mutatja meg

·           Ez a magatartás hova vezet?

·           Még ha a legféltettebb kincsről, az egyetlen fiúgyermek életéről van is szó, meddig játszhatók a felvett szerepek, meddig csorbulhat az emberi szuverenitás?

·           Elpusztíthatja-e egy külső hatalom az embert?

·           Elpusztíthatja-e önmagát az ember?

·           Van-e határa az emberi szuverenitásnak, van-e korlátja a hatalomnak?

3-4.rész:

·           Folyamatábrázolás:

§   az őrnagy Tótot szokásai feladására kényszeríti, akaratát, egyéniségét is feladja ezzel → deformáció

§   valós elemekből indul ki (itt ez a háború), majd a szereplők ennek helyezik alá teljes személyiségüket, kiszolgáltatottak lesznek a parancsuralom alatt → abszurd helyzet

§   Tót család szokásai, akaratuk, gondolkodásuk deformálódik, átalakul, a cél érdekében a végsőkig alkalmazkodnak

·           Gyuri atyus, a „púpos, félkegyelmű, hebegő” postás: kulcsfigura (groteszk figura):

§   rokon- és ellenszenve függvényében kézbesíti a faluba érkező leveleket, és ezáltal sorsokat alakít (ha nincs cél, akkor nem is vállalták volna az alávetettséget!)

§   ő az egyetlen ebben a felfordult világban, aki ragaszkodik a szimmetriához, a rendhez, és a maga torz módján ugyan, de tiltakozik a meghunyászkodás ellen (groteszk)

§   mikor a világban uralkodó szabályok ellentmondanak a józan emberi észnek (háború hatása + groteszk), akkor éppen az ún. abnormális viselkedés és észjárás volna követendő

·           Az őrnagy és Tóték viszonya:

§   a hatalom és az áldozat viszonyát vizsgálja

§   hogyan vált át a hatalom hatalmaskodásba, s az elnyomottak szolgalelkűsége, gyávasága, saját nyugalmas életvegetációjuk védelme hogyan segíti az önkényt létrejönni

§   úgy próbálja vélt érdekeit megvédeni, hogy önmagukat alárendelik a rossznak, alkalmazkodnak hozzá, és alantas megalázkodásának magyarázatául még valami magasabb értelmet is keresnek (itt a fiúk élete), és csak végső esetben lázadnak fel.

·           A címszereplő:

§   Tóték, a család: bármelyikük tette és magatartása hármójuk együttműködésében formálódik (egyfajta „szimbiózisban” élnek)

§   Tót Lajos a cselekvő, mert ő a családfő, de mindig igazodik a feleség és a lánygyermek elvárásaihoz

§   ő viseli a közös terhet, ő nem csupán a háború áldozata, hanem a családé is

§   a nők inkább csak stilizált (néhány találó vonással megrajzolt) figurák, akárcsak Tomaji plébános, Cipriani professzor és a többiek

§   „Az ember nem annyi, amennyi, hanem annyi, amennyi tőle kitelik”:

·           Tót Lajos és Varró őrnagy magatartása és helyzete egymással ellentétes irányban változik.

·           a szép szál, köztiszteletnek örvendő Tót Lajos (maga a megtestesült rend, béke, harmónia) fokozatosan megalázkodik,lealacsonyodik, az őrnagy pedig erőre kap, sőt Tót fölé magasodik, teljhatalomhoz jut

·           kezdetben az őrnagy volt szánalmas figura, a tetőpontig Tót Lajos válik azzá

·           a folyamat, amelyben fokozatosan feladja egyéniségét: a szemére húzza a sisakját; férfiúi önérzetét feladva beáll dobozolni; éjszaka nem alszik; visszafogja az ásítást és a nyújtózkodást; elemlámpát vesz a szájába; rogyasztott térddel jár.

·           szerény képességeihez mérten görcsösen igyekszik, de összeomlással fenyegető ütközések keletkeznek közte és az őrnagy között; nehéz feladnia korábbi családon belüli hatalmát, tekintélyét

·           Az őrnagy és Tóték viselkedése kölcsönösen feltételezi egymást:

·           Tóték szolgalelkűsége, eleve hibás életstratégiája és életformája szinte rákényszeríti az idegent, hogy hatalmaskodni kezdjen

·           ahogy Tót Lajos tűrőképessége fogy, működni kezdenek normális emberi reakciói: menekülési ösztöne, álmossága

·           először elszökik, majd rátalál a „budi”-ra, amely ezúttal (szintén groteszk módon) emberi szükségletet, nyugalomvágyat, sőt meghittséget is jelképez

·           ez egy új magatartásformát mutat: a kivárást: életben maradni, és átmenteni a fennálló világrendet

·           a kezdőmotívum visszatérése szerkezeti lezáródást is jelez

·           Őrnagy távozása:

·           visszaállítják a megszokott rendet

·           visszatér: kivárás politikája nem eredményes, radikálisabb fellépésre van szükség, az erőszakkal szembe kell szállni (akár erőszakkal)

·           erre csak akkor kerülhet sor, ha a szolgalelkűekben maradt öntudat

·           Tóték azt gondolták, a fiúk élete volt a tét, de Tót megérezte, hogy valójában az övé, a saját személyisége, mivel önmagát tette egy idegen érdekében eszközzé

·           ugyanakkor egyes értelmezések szerint: Tót és őrnagy egyetlen személyiség: mindenkiben megvan a hatalmaskodásra és kiszolgáltatottságra való hajlam, a zsarnok csak az áldozat-szerepet elfogadók révén válhat zsarnokká, a szerepek cserélődhetnek

·           Befejezés:

·           ha gyilkosság árán is, az őrnagy elleni fellázadással, úgy látszik, helyreáll a rend („Négy egyforma darabba vágtam!” –„ Te mindig tudod, mit hogyan kell csinálni.”)

·           a történet lezárása éppoly groteszk, mint maga a mű

·           az elbeszélő többször is előre jelzi a végső groteszk fordulatot, a tragikus és mégis felemelő, feszültségoldó tettet („Ha az ember Tót Lajost egy éles késsel kettészelte volna”; „pengéje egy borjút kettévágott volna”; „Ennek nem lesz jó vége, Mariskám”)

·           visszatérő motívumok (pl. illat-szag-bűz) ugyancsak ezt jelzik