Oldalak

2016. március 30., szerda

BALASSI BÁLINT (1554-1594) KÖLTÉSZETÉNEK RENESZÁNSZ VONÁSAI


“Sas volt ő az apró madarak előtt” – írta róla Rimay János a tanítvány, költőbarát.
Jelentősége a magyar költészetben: B. B. az első világszínvonalú művelt klasszikus költőnk; óriási hatása volt az utókorra. Kora legműveltebb embere volt, ő az első nagy magyar nyelven író lírikus, a reneszánsz korszak legnagyobb magyar költője. Nevéhez fűződik a hazafias és a szerelmi líra megteremtése. Olyan újítások fűződnek a nevéhez, mint a versek ciklusokba szervezése, illetve a róla elnevezett Balassi-strófa
(6-6-7 szótag, minden sor a belső rímek által három részre tagolódik, rímszerkezete: AAB CCB DDB).

1554-ben született Zólyom várában.
Apja Balassi János arisztokrata földesúr, zavaros anyagi és politikai helyzettel.
Nevelője Bornemisza Péter író, prédikátor, majd
1565-ben Nürnbergben folytatta tanulmányait.
1569: édesapját hamis vádak alapján letartóztatták, majd a család a fogságból megszökött Balassi Jánossal együtt Lengyelországba menekült.
1572: megjelenik nyomtatásban első műve: Beteg lelkeknek való füves kertecske (imádságos könyv fordítása).
Báthori István erdélyi fejedelem ellen harcol, fogságba esik, jól érzi magát a művelt fejedelmi udvarban, és követi Báthorit Lengyelországba is 1576-ban, amikor azt lengyel királlyá választják.
Balassi Bálintot emiatt felségárulónak tekinti a Habsburg udvar, szüleit zaklatják, ezért hazatér.
1578: Beleszeret egy férjes asszonyba, Ungnád Kristófné Losonczy Annába (Júlia), és e viszonzott szerelem hat éve alatt válik igazi lírai költővé.
1579-ben hadnagyként a török ellen harcol.
1584: Házasságot köt első unokatestvérével, Dobó Krisztinával, és hozományul elfoglalta Sárospatak várát. E tetteivel a vérfertőzés és felségsértés vádját vonta magára.
1589-ben a törökök elleni hadjárat hírére Lengyelországba bujdosott. Itt írta Célia-verseit.
1591: Hazatért és beállt a végvári katonák közé Esztergomba.
1593-as törökök elleni háborúban megsebesült (mindkét combját eltalálja egy ólomlövedék)és
1594-ben halt meg Esztergomban.

A történelmi kor áttekintése:
Mátyás virágzó országa véres csatatérré változott, Mo. 1541-ben három részre szakadt, a magyarokat a német és a török is sanyargatta, a török további terjeszkedésével szemben elszánt védekezés folyt. A késői feudalizmus kora, melyet Mo.-n a feudális erők újabb növekedése, a polgári erők gyengülése, az ipar lassú és hiányos fejlődése jellemezte. A reformáció, ellenreformáció kora.
A reneszánsz: Művelődéstörténeti korszak és stílusirányzat.a 14.-16. sz.-ban
A szó eredete francia renaissance, jelentése újjászületés.
Elnevezése a fejlődést az ókori görög-római kultúra emlékeihez való visszatérésre, ennek egyszerű újjászületésére vezette vissza. Ebben az időszakban a feudalizmus megrendült, majd felváltotta kapitalista rend. Kialakult és megerősödött a városi polgárság. Ez a folyamat legkorábban É-Itáliában bontakozott ki. (Firenze, Mediciek) A fejlődés leglényegesebb mozgatója a reformáció volt. A humanizmus: latin eredetű szó, jelentése emberközpontúság, ami a reneszánsz ideológia vezéreszméje volt. Minden dolgok mértéke és végső célja ismét az ember lett. Isten és a túlvilág helyett újból az ember és a földi élet kerül a gondolkodás középpontjába. A föld nem siralomvölgy többé, mint a középkori felfogásban
A reneszánsz jellemző vonásai:
– kultúra világiasodása,
– újra felfedezik az emberi test, szerelem és a természet szépségét,
– személyiség fontossága — középkori névtelenség eltűnik,
– antik minták felhasználása.
Műfajai:
Líra: virágénekek, alkalmi dalok, helyzetdalok, jeremiád, búcsúvers.
Epika: történeti énekmondás: históriás ének, széphistória, tanító célzatú: példabeszéd, fabula.
Dráma: hitvitázó dráma, iskoladráma, tragédia.

Az 1400-as években jelentek meg Mo.-n a reneszánsz első csírái, amikor Itáliában már a reneszánsz második korszaka tartott.. A csúszás oka a magyar polgárság hiánya. Mátyás olaszos műveltségű udvara teremti meg először a lehetőséget a reneszánsz kultúra kibontakozására. Janus Pannonius még latinul verselt itt.
Balassi költészete három részre osztható:
– vitézi énekek és hazafias versek,
– szerelmes versek,
– istenes versek.
1.) Vitézi énekek:
A korabeli európai humanista költészetben a vitézi ének ismeretlen volt, csak a mi irodalmunkban lett, lehetett lírai témává a hazáért és a kereszténységért vívott harc. A XVI. században eddig csak históriás énekek szóltak a katonákról, ezek epikus anyagát alakítja át Balassi vitézi énekeiben.
A versek témája: végvári vitézek dicsérete, vitézi élet bemutatása.
Balassi maga is katonáskodott, tehát alapos, pontos és hiteles – nem szépített a tényeken – képet tudott festeni a végek életéről.
Felismeri Mo. történelmi szerepét, felelősséget érez a hazáért, a kereszténységért, a török visszaszorításáért.
A végek dicséretére: egy katonaének

Vitézek, mi lehet ez széles föld felett
szebb dolog az végeknél?
Holott kikeletkor az sok szép madár szól,
kivel ember ugyan él;
Mező jó illatot, az ég szép harmatot
ád, ki kedves mindennél.

2. Ellenség hírére vitézeknek szíve
gyakorta ott felbuzdul,
Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is
vitéz próbálni indul,
Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik,
homlokán vér lecsordul.

3. Veres zászlók alatt lobogós kopiát
vitézek ott viselik,
Roppant sereg előtt távol az sík mezőt
széllyel nyargalják, nézik;
Az párduckápákkal, fényes sisakokkal,
forgókkal szép mindenik.

4. Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak,
hogyha trombita riadt,
Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll,
nyugszik reggel, hol virradt,
Midőn éjten-éjjel csataviseléssel
mindenik lankadt s fáradt.

5. Az jó hírért, névért s az szép tisztességért
ők mindent hátra hadnak,
Emberségről példát, vitézségről formát
mindeneknek ők adnak,
Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók,
vagdalkoznak, futtatnak.

6. Ellenséget látván örömmel kiáltván
ők kopiákot törnek,
S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon,
szólítatlan megtérnek,
Sok vérben fertezvén arcul reá térvén
űzőt sokszor megvernek.

7. Az nagy széles mező, az szép liget, erdő
sétáló palotájok,
Az utaknak lese, kemény harcok helye
tanuló oskolájok,
Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség
s fáradtság múlatságok.

8. Az éles szablyákban örvendeznek méltán,
mert ők fejeket szednek,
Viadalhelyeken véresen, sebesen,
halva sokan feküsznek,
Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója
vitézül holt testeknek.

9. Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek
dicséretes serege!
Kiknek ez világon szerteszerént vagyon
mindeneknél jó neve,
Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel
áldjon Isten mezőkbe!

A szerkesztés uralkodó elve a hármas szám:
Balassi strófa, 3×3 versszak, hármas tagolás, három pillér.
A vers hárompillérű verskompozíció,
s ez a három pillér az 1., 5. és a 9. strófa.

1. vsz.: Az első pillér. Költői kérdés, amely önmagában rejti a választ is: a végvári életformánál nincs szebb dolog a világon.
2.-4. vsz.: Az első strófa állítását igazolja, részletezi. Mozgalmas képek sorozata.










5. vsz.: A második pillér, a vers középpontja. A katonaéletet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli. Emberség és vitézség: a 16. századi magyar humanista világnézetnek ezek a legfőbb értékei. A reneszánsz korában tűnik el a névtelenség, a katonák és a költők már vágynak a hírnévre.

6.-8. vsz.: A színhely, a szereplők és az események is hasonlóak, de már az életforma árnyoldalai kerülnek előtérbe. A 2.-4. és a 6.-8. versszakok között hangulati-tartalmi ellentét feszül, amely különösen jól észlelhető a 4. és 8. vsz. zárósora között.
9. vsz.: A harmadik pillér. Érzelmi kitörés, dicséret, az utolsó sorban pedig a költő szerencsét kíván a végvári vitézeknek.
A természet szeretete humanista, reneszánsz vonás.


2.) Szerelmei líra:
Balassi első és egyetlen komoly szerelme Ungnád Kristófné Losonczy Anna, aki hat évig viszonozta a költő érzéseit, majd mikor férje meghalt hallani sem akart a szegény és rossz hírű Balassi házassági ajánlatáról. Balassi verseiben először Annának (1578-84), majd Júliának (87-től, második korszak) nevezi.
Balassi a magyar szerelmi líra megteremtője, aki a reneszánszra jellemzően nyíltan, bátran írja le érzéseit. Balassi a reneszánsz ember öntudatával a szerelmet az emberi élet egyik legfőbb értékének tekintette.
A kívülálló szemével nézi az imádott hölggyel való találkozást. Jellemző a virágszimbolika, a fokozásos ismétlés és a halmozás. Különösen fiatalkori udvarló verseire jellemző a trubadúrlíra, majd Petrarca hatása.
A Júlia-verseket Balassi egy nagyobb ciklusba rendezte.
Hogy Júliára talála, így köszöne neki
1 
Ez világ sem kell már nékem
Nálad nélkül, szép szerelmem,
Ki állasz most énmellettem;
Egészséggel, édes lelkem!

2 
Én bús szívem vidámsága,
Lelkem édes kívánsága,
Te vagy minden boldogsága,
Véled Isten áldomása.

3 
Én drágalátos palotám,
Jó illatú, piros rózsám,
Gyönyörű szép kis violám,
Élj sokáig, szép Juliám!

4 
Feltámada napom fénye,
Szemüldek fekete széne,
Két szemem világos fénye,
Élj, élj, életem reménye!

5 
Szerelmedben meggyúlt szívem
Csak tégedet óhajt lelkem,
Én szívem, lelkem, szerelmem,
Idvöz légy, én fejedelmem!

6 
Juliámra hogy találék,
Örömemben így köszenék,
Térdet-fejet néki hajték,
Kin ő csak elmosolyodék.
Udvarlóvers. Hasonlatok és metaforák sorozata.
Ütemhangsúlyos vers.

1. vsz.: Boldog felkiáltás, a találkozás örömének kifejezése.




2.-5. vsz.: Metaforasor, melyben sok a virág-metafora is, amelynek ekkor még semmi a népköltészethez.











Az 5. vsz. összefoglalása az előző négynek.


6. vsz.: A záróversszak a lovagi szerelmi lírából jól ismert helyzetet rögzíti: a szerelmes lovag és az úrnő között végtelen a távolság.

Célia-versek:
A Lengyelországban 1590-91-ben írt versek Balassi szerelmi költészetének utójátékát adják. Régebbi felfogás szerint a versek Wesselényiné Szárkándy Annához szóltak, azonban a korábbi kutatások ezt cáfolják.
Sokkal csendesebb szerelem volt: ezekből a versekből hiányoznak az indulatok, a nagy érzelmi háborgások.
Ugyanakkor ezek a versek már sokkal kimunkáltabbak, mint az előzőek, igényesebb művészi megoldások, pontosabb rímek, stb.
Kiben az kesergő Céliárul ír
1 
Mely keserven kiált fülemile, fiát
       hogyha elszedi pásztor,
Röpes ide-s-tova, kesereg csattogva
       bánattal szegény akkor,
Oly keservesképpen Célia, s oly szépen
       sírt öccse halálakor.

2 
Mint tavasz harmatja, reggel ha áztatja
       szépen jól nem nyílt rózsát,
Mert gyenge harmattúl tisztul s ugyan újul,
       kiterjeszti pirosát,
Célia szinte oly, hogyha szeméből foly
       könyve s mossa orcáját.

3 
Mint szép liliomszál, ha félbemetszve áll,
       fejét földhöz bocsátja,
Úgy Célia feje vagyon lefiggesztve,
       mert vagyon nagy bánatja,
Drágalátos könyve hull, mint gyöngy, görögve,
       vagy mint tavasz harmatja.
A költő a kesergő Célia képét festi meg ebben a versben. A mű túlnyomó részét hasonlatok foglalják el.
·         1. vsz.: metaforája érzékelteti az asszony fájdalmát – mint a fiát elvesztett fülemile úgy a testvérét elvesztett Célia.


·         2. vsz.: képe a szomorú, de vonzó asszonyé – mint tavasszal harmatos bimbós rózsa úgy a sírástól kipirult Célia.


·         3. vsz.: motívuma egy virágmetafora, mely további 3 képre bomlik:
1.      - félbe tört liliom, mely lehajtja fejét;
2.      - gyöngyként hulló könnyek;
3.      - a könnyek, mint tavasz harmatja, úgy csillognak.


4.) Istenes versei:
Életének leghányatottabb szakaszában, mikor élete minden szempontból válságba került írta ezen Istenhez címzett verseit, melyekben békességért és bűnei megbocsátásáért könyörög. Magabiztosan, számonkérő módon, érvelve vitázik Istennel. A vallásos témájú versekben a halál is megjelenik.
Balassi vallásos lírája a legeredetibb. Nyelvileg is ezek a művei a legszebbek, szóképei a legmélyebbek.
Balassi Bálint: Adj már csendességet

Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr,
Bujdosó elmémet, ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr.

Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére,
Őrizd, ne hagyd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére.

Nem kicsiny munkával: Fiad halálával váltottál meg,
Kinek érdeméért most is szükségemet teljesítsd meg.

Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való,
Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló.

Jó voltod változást, gazdagságod fogyást érezhet-e?
Ki engem, szolgádat, mint régen sokakat ébreszthet-e?

Nem kell kételkednem. Sőt: jót reménylenem igéd szerint!
Megadod kedvesen, mit ígérsz kegyesen, hitem szerint.

Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját,
Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát.

Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül,
Kit jól gyakorolván, haljak megnyugodván, bú s kín nélkül.
műfaja: himnusz (Istenhez szóló magasztos, lírai hangvételű könyörgés)
A világban harmóniát nem találó Balassi szerencsétlen életének keserve szólal meg a versben. Nem a középkori alázatosság, hanem a reneszánsz szemlélet tükröződik
Nemcsak a mennybeli Úrhoz való érvelés, hanem a költő önmagával folytatott belső vitája is: bűntudat ébreszti a kételyt, s hite oszlatja el.
1591-ben írhatta, a földi boldogság lehetőségében csalódott költő belső békét a lélek csendjét igyekszik elérni.
belső ellentétektől feszülő izgatott menetű alkotás
szerkezete: 1-2vsz. könyörgés
3-6vsz. érvelés, indoklás
7vsz. könyörgés