RIDEG SÁNDOR: INDUL A BAKTERHÁZ

Jelen munkámat annak idején azért írtam, hogy olvasóimat megajándékozzam a szertelen vidámság és a nevetés örömével.
– Rideg Sándor

Humoros szórakoztató irodalom

Olyan művek tartoznak ide, melyekben a központi szerep a nevettetésé.
"Nincs komikum a sajátosan EMBERIN kívül. Egy táj lehet szép, elragadó, felséges, csúf vagy jelentéktelen, nevetséges sohasem lehet.”

 A komikum kifejezés a görög „kómosz” (= mulatság) szóból származik, jelentése: nevettető, mulattató, vidám hatáselem. Lényege: az értékhiány eltitkolása. Fajtái: 1. jellemkomikum 2. helyzetkomikum 3. nyelvi komikum.

 

A komikum fokozatai: irónia, gúny, szatíra, szarkazmus.

Eredete:

Már Arisztotelész Poétikája meghatározza az ókori műfajok között a komédiát, mint olyan történetet, melyben a fordulat a rosszból a jó felé viszi el a szereplőket. Az antik komédiáktól kezdve minden korban jelen volt a humor az irodalomban: pl. a reneszánszban Boccaccio Dekameronjának egyes novelláiban, Shakespeare vígjátékaiban;a felvilágosodás korában Voltaire Candide című művében, a romantikus vígeposzokban (pl. Petőfi A helység kalapácsa), stb.

"A nevetéssel általában együttjár az ÉRZÉKETLENSÉG. Úgy látszik, a komikum csak akkor kelthet rezgéseket a lélekben, ha abban nyugodt, kiegyensúlyozott felületre hull.
Természetes légköre a KÖZÖNY. Nincs nagyobb ellensége a nevetésnek, mint egy erős érzelem." (Bergson)

Az Indul a bakterház 1979-ben készített, 1980-ban bemutatott magyar vígjáték, mely Rideg Sándor azonos című regénye alapján készült.

A filmadaptációkról: A film történetének kezdetei óta szívesen vesznek ötleteket a filmesek irodalmi művekből. Az 1910-es években már megjelent az igény, hogy irodalmi műveket eredeti értékeiket közvetítve, igényesen adaptáljanak. Ezek mai szemmel nézve még gyakran elég távol állnak az eredeti műtől, de a filmkészítők hozzáállása már újszerű: az irodalmi mű tiszteletéből indul ki, egy irodalmi értéket akar egy másik médiumban megjeleníteni.

A filmes adaptáció típusai

Ma már többféle adaptációs megközelítésről beszélhetünk

ezeknek különböző elnevezései, csoportosításai lehetségesek, pl.:

1, transzpozíció (olyan adaptáció, amely a cselekményfelépítés terén is pontosan követi az eredeti művet, pl. Ranódy László Kosztolányi-adaptációi vagy James Ivorytól a Szoba kilátással)

2, szabad adaptáció (amely oly módon akar hű maradni az eredeti szöveg intenciójához, hogy ennek érdekében szerkezeti változtatásokat is hoz, bizonyos elemeket, motívumokat akár teljesen újakkal is helyettesíthet, ha azzal hasonló hatást ér el, pl. Tony Richardson Tom Jonesa)

3, egyéni interpretáció (amely tudatosan eltér az eredeti műtől, de amit felhasznál belőle, az alkotja a film fő vonulatát, pl. Stanley Kubrick Ragyogása)

4, kölcsönzés, amely csak ürügynek, ötletbányának használja az eredeti művet, és semmilyen rétegét nem célja pontosan visszaadni (pl. Hitchcock ötletkölcsönzése különböző irodalmi művekből)

 Közös elemük: mindegyik valamilyen interpretációját adja az eredeti irodalmi műnek, az egyes kategóriák között csak az a különbség, mennyire tér el tudatosan az eredeti műtől, vagy mennyire akar „hű" maradni ahhoz (emiatt az egyes kategóriákat nehéz élesen elhatárolni egymástól)

A filmes adaptációk sajátosságai

Az adaptáció lehetősége azért merül fel, mert az irodalom és a film egyaránt történetmesélő médium.

Az irodalmi narráció egyes rétegei könnyen adaptálhatóak, mások nem.

Bordwell felosztása szerint az elbeszélés három rétege: fabula, szüzsé és stílus (ld. Bordwell, David: Elbeszélés a játékfilmben. Budapest, Magyar Filmintézet, 1996.)

1, fabula: a cselekményt alkotó események olyan kronologikus, oksági láncolata, mely a befogadás során a néző fejében alakul ki

2, szüzsé: egy rendszer, amely elrendezi az alkotóelemeket, a történet eseményeit és a tényállásokat; a fabula adott médiumban megvalósuló elrendezése és megjelenítése

3, stílus: egy olyan rendszer, mely alkotóelemeket, adott irodalmi vagy filmes megoldásokat mozgósít az elrendezés alapelvei szerint

a fabula könnyen adaptálható, mivel egy elvont, kronologikus, oksági láncolat

a szüzsé egyes elemei könnyen adaptálhatóak, másokat a filmes médium sajátosságai szerint „átírnak" (pl. az irodalmi művek expozíciója gyakran hosszas leírásokkal, több kisebb esemény elmesélésével mutatja be a helyszínt és a szereplőket, a film viszont néhány beállítással sok mindent elmond, mivel a film kifejezésmódja komplex és részletgazdag)

a stílus mindig az adott médiumhoz kötődik, ezért adaptálhatatlan, bizonyos stílusokat (pl. líraiság, irónia stb.) ezeknek a film médiumában kialakult megfelelőivel lehet érzékeltetni, sosem közvetlen „transzponálással".

Az adaptálás során egy bizonyos médiumból egy másik médium közegébe helyeződik át a szöveg -> az adaptálás fő problémái a két médium eltérő kifejezésmódjából fakadnak. az adaptációk egyik fő problémája: a nyelv mindig általánosan fogalmaz, a film mindig konkrét, érzéki dolgokat, személyeket mutat meg -> még a legaprólékosabban leírt személy vagy dolog képi megjelenítése is elkerülhetetlenül egyfajta értelmezés. „A könyv jobb volt!”, „Kihagyták a legjobb részt…”, „Nem is szőke, kék szemű volt a főhős az eredetiben…” – ilyen és ehhez hasonló, túlnyomórészt negatív megjegyzések jellemzik azokat a pillanatokat, amikor az ember kedvenc irodalmi olvasmányának aktuális filmadaptációjáról lép ki a moziból. Ha figyelmesen szemléljük e jelenséget, feltűnhet legalább két alapvető probléma. Az egyik az, hogy általában elfelejtjük, hogy az adott adaptáció tulajdonképpen egy másik, esetleg hasonszőrű olvasótárs fantáziájának megjelenítése. A másik probléma: vajon van-e a film olyan „értékes” és elfogadott művészet, mint például az irodalom?

A regény története egyetlen meseszállal szőtt környezetrajz a falusi bakterházról, annak lakóiról és baráti köréről. Főalakja Bendegúz, a tehénpásztor, Ábel és Kakuk Marci távoli rokona; magyar megfelelője lehetne Tom Sawyernek és Huckleberry Finnek. Különbözőségük mégis szembeötlő. Nem annyira csínyeken töri a fejét Bendegúz, inkább kiskamaszkori megaláztatásait "veri vissza", friss képzelettel szedi ízekre a felnőttek basáskodását, ostobaságát, így próbálva visszanyerni becsületét. Félnótás figurák a felnőttek: gazdája, Szabó bakter, Toppancs, a lókupec és a banya, az anyós. Konc bácsi az egyetlen józanul ítélkező regényalak, tőle kapta Bendegúz az életre való tanácsokat. Az eseményeket, köztük Toppancs komédiába illő lakodalmát, Bendegúz meséli el, jellegzetes humorral, minden rosszat jóra fordító szellemességgel. A túlhajtott szatírikus hang az olvasó szórakoztatására, de okulására is szolgál; ilyenformán élt a harmincas évek szegényembere, így tékozlódtak el jobbra való fiatal életek. (Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői http://legeza.oszk.hu )
A történet nem bonyolult, pár mondatban összefoglalható: Nehéz az élet a tanyavilágban. Regős Bendegúz, az égetnivalóan rossz csemete sokat tudna róla mesélni. Gyerekkorában sokféle dolgot tartottak felőle: hogy csodagyerek, meg hogy akasztották volna fel kétnapos korában. Bendegúzt anyja elszegődteti a lókupechez, de a fiú megszökik tőle. A bakterhez keveredik, ahol elvállalja a tehénpásztorkodást. A kisfiú szenved a pénzéhes lókupec, a lusta bakter, a fukar paraszt, de legfőképpen a Büdös Banya miatt. Végül elhatározza, hogy megleckézteti őket. Bendegúz barátja, Koncz bácsi jó tanácsokat ad neki arra, hogy hogyan lehet a bakter feleségének szellemével riogatni a háziakat. A fiú megfogadja a tanácsot s végül összedől a bakterház, ö pedig továbbáll...
A ma már kultuszfilmnek számító alkotást Mihályfy Sándor rendezte Rideg Sándor regénye alapján.

Szereplő

Színész

Regős Bendegúz	Olvasztó Imre
Banya	Horváth Teri
Bakter	Koltai Róbert
Patás	Haumann Péter
Buga Jóska	Csákányi László
Csámpás Rozi	Pécsi Ildikó
Konc bácsi	Bánhidi László
Piócás ember	Szilágyi István
Anya	Molnár Piroska
Csendőr I.	Farkas Antal
Csendőr II.	Harsányi Gábor
Suszter	Zách János
Marhakereskedő	Gyulai Károly

Rideg Sándorról

Különös életű magyar író Rideg Sándor, a szó klasszikus értelmében veendő "egykönyves" író mintapéldánya. Senkinek, de még a nagyon olvasó olvasónak se jut eszébe Rideg Sándor nevéről más, mint az Indul a bakterház.(Pedig több tucat írása jelent meg, háromszor József Attila-díjjal, egyszer Kossuth-díjjal is kitüntették.)
Olyan korban élt, amit a kezdetektől az erőszak, a folytatásban a hazugság tartott össze. Az író mozgás-, és tánctere szinte nulla. Hatvan körül jár, amikor az ország a maga hatvanas éveit éli összeölelkezve Aczéllal és a három T-vel (Aczél György kommunista politikus, a Kádár-korszakban a kulturális élet legfőbb ideológusa, irányítója.nevéhez fűződik a kommunista kultúrpropaganda hármas beosztása a megjelenő művekre: Tűrt, Tiltott, Támogatott)     

Rideg Sándor pusztán nőtt fel, cselédgyerekként, csikósként.
   Tizenhat évesen vöröskatona. Később gyári munkás, vasutas, pékmester segéd.
   Huszonkét évesen oszlopos tag a korabeli Munkáspártban, harcos munkásmozgalmár, s mint ilyet, a Horthy-rendőrség szemmel tartja.   Íróként (Zilahy Lajos közvetítésével) a Népszavában, a Korunkban, a Magyarországban és a Hídban jelentkezik. Első regényét, a bakterházat 1939-ben a Népszava közli folytatásokban. Harminchat éves ekkor.   1943-ban a bakterház megjelenik könyv formában, a szakma tehetséges népi íróként köszönti Rideg Sándort. Értő olvasó és értő kritika egyként tudta, hogy nagyon egyéni hangú, jelentékeny író van jelen. De nem népi író. A titulusra ráül Németh László, Illyés Gyula, és a kör, amelynek két pólusát ők jelentik. Rideg számára nincs hely. Nem is lehet négy elemijével, csikóstudományával. Rideg Sándor élményeit a városba került szegények sorsából merítette, vágyainak a munkásmozgalom adott teljesülhető reményt: az ő kiáradó mesélőkészsége erről a világról szőtt olyan történeteket, amelyek ugyan valódi nyomorról és valódi történelmi feladatokról szólnak, mégis közelebb állnak a népmeséhez is, a hősköltemények óriásaihoz is, mint a modern regények módszereihez és alakjaihoz.
   A felszabadulás bevágja a kaput úgy Rideg Sándor, mint ezer és ezer harcos antifasiszta, illegális kommunista, derűsen internacionalista kisgazda és szociáldemokrata előtt. A harcos cselédgyerek, aki végigküzdötte életét az eszme nevében, úgy jár, mint a mesehős, aki a világnagy szederfa csúcsába vágyik feljutni, de a világnagy szederfa rádől, ágaival gúzsba köti, nincs tovább álomvilág. A kommunizmus rózsaszín illúziója, álma a földön fekszik, egy szinten a büdöslábú kisemberrel. Ami tárgyiasul, értéktelenedik is azonnal.
   Rideg persze nem hülye, ha már úgy történt, ahogy, nem rakja nyakára a hurkot önként és dalolva. Mindent elvégez, mindent elvállal, amivel a hatalom megbízza. Katonatiszt egy időben. Ő is, mint mindenki, akinek kötelező, írja termelési regényeit

Ugyanakkor nem volt a kommunista rendszer elvakult szolgája. Sokan megírták róla, hogy hihetetlenül becsületes volt. Csak azt mondta, amit valóban hitt. Csak azt tette, amit valóban helyesnek tartott. Szótartó volt, mint egy mesebeli lovag. És soha senki se hallotta ezt a félparaszt-félmelóst, hogy egy trágár szót kiejtett volna. Nagyon szeretetre méltó ember volt. És a stílusának van valami olyan sajátosan egyéni íze, zamata, illata, ami önmagában is maradandó helyet biztosít neki századunk irodalomtörténetében.

 Tán a legjobb, ha az jut eszünkbe, ami maradó, ami élve maradt, és nem keverjük bele a mindent mérgező politikát: az idióta Szabó bakter, az idióta banya, és Bendegúz, a tehénpásztor-mindenes kisgyerek monológja. A szatíra éle. A lehetőség, az egérút, amivel Közép-Európa ránk szabott aktuális elmebaja túlélhető. Ha túlélhető.

KATONA JÓZSEF: BÁNK BÁN

Katona József 1791-ben Kecskeméten született, iparos családból származott. Kecskeméten és Pesten tanult. Filozófia tanfolyamot végzett Szegeden, majd Pesten.

 1810-ben a pesti egyetem jogi karán kapcsolatba kerül a második magyar színtársulattal. Művek szabad átdolgozásával foglalkozott, írt olyan eredeti műveket is, melyeknek forrása maga a történelem - pl. Ziska (dialógja 1819), Jeruzsálem pusztulása (szomorújáték), színészkedett is, 1812-től főszerepeket is vállal, sőt még rendezősödött is. Reménytelenül szerelmes Széppataki Róza színésznőbe, kinek levélben tárta fel érzelmeit (aláírás: K. J.). 1815 drámapályázatra írta a Bánk bánt, a pályázatot Döbrentey Gábor folyóirata, az Erdélyi Muzeum hirdette meg, hogy majd a pályanyertes darab lesz a kolozsvári "kőszínház" megnyitódarabja. A Bánk bánra fel sem figyelt a bírálóbizottság (az átlagos művek tetszettek nekik - divatdarabok) és az 1818-ban kihirdetett eredményről Katona nem is értesült. E kudarc véglegesen elhallgattatta benne az írót és a színháztól is végleg elfordult. 1815 ügyvédi vizsgát tett, 1820-ig ügyvédként dolgozik Pesten. A Bánk bánt átdolgozta és székesfehérvári színészekkel elő akarta adatni művét (végleges változat 1819-ben). A cenzúra színházi előadását megtiltotta, mivel "Bánk nagysága meghomályosítja a királyi házat", de könyv alakban megjelenhetett 1820-ban. Katona elhagyta Pestet és Kecskemétre ment városi tisztviselőnek - 1820 alügyész, 1826 város főügyésze lett. Kecskemét történelmének megírását tervezi, de csak részletek készülnek belőle. 1830 szívszélhűdésben meghal. 1833 a Bánk bánt bemutatják Kassán (Udvarhelyi Miklós jutalomjátéka). 1834 Kolozsváron, 1835 Budán, 1836 Debrecenben is bemutatják. Operaváltozatát Egressy Béni szövegére Erkel Ferenc zenésítette meg 1861-ben.

Bánk bán szerkezeti felépítése, kompozíciós kérdései; sorskérdések a műben

 Szerkezete: Előversengésből és 5 szakaszból (felvonás) áll.

I.) Kibomlik a drámai alapszituáció:
Helyszín: a palota.
Az Előversengés és az I. felvonás első része:
- Biberach és Ottó / Gertrud és Ottó párbeszéde utal arra, hogy az események gyorsulni fognak.(Gertrudis haza akarja küldeni Ottót feltűnő viselkedése miatt. Melinda már visszautasította Ottót.)
- Bánk és a király távollétében Gertrud gyakorolja a hatalmat, a palota dőzsölések színhelye.(Éppen bál zajlik.)
- Ottó ki akarja használni a kínálkozó alkalmat, el akarja csábítani Melindát, amíg Bánk távol van. Biberach porokat ad Ottónak, Gertrudis szavai kétértelműek, biztatják Ottót.
-  A magyar urak elégedetlenkednek.
Minden szereplő színre lép (a királyt kivéve) - kibontakoznak a viszonyok.

II.) Bonyodalom kezdete
Még mindig az I. felvonásban: Bánk hazatér.
Rádöbben, hogy mind magán -, mind közemberként érintett.
a titkos gyűlésen jelszó: Melinda;  kihallgatja Ottó és Melinda beszélgetését

Bánk azonban nem lát tisztán: két dolog köti - a királyi szék, hűség; (köz) és a család szeretete. (magán)
(Monológjából kiderül, hogy vívódik.)

Bánk a hivatali kötelességek mellett dönt: elmegy a titkos találkozóra a békétlenekhez, de elveszíti közben magánéleti boldogságát (nem a felesége erényét óvja.)

III.) A Bonyodalom  kibontakozása:
II. felvonás - a közéletiség dominál - Bánk a békétlenekhez megy, Petur felnyitja a szemét;
Bánknak sikerül lecsendesítenie őket (érvei: testvérharcot szül, a múlt átkai); közben kiszolgáltatja feleségét Ottónak. A betoppanó Biberach céloz rá - Bánk elindul megtudni, hogy mi történt.

III. felvonás  - a magánélet dominál:
Melinda férje bocsánatáért könyörög - ám Bánk ellöki magától az asszonyt - megtagadja     mint feleséget és mint anyát is. Bár már felmerül benne a királyné meggyilkolásának gondolata  - ekkor még nem ölheti meg, mert csupán személyes haragból tenné.
Ezért fontos, hogy épp ezután mondja el Tiborc a panaszát. Minden szál Gertrud felé mutat.
Ottó leszúrja Biberachot (bevallja, hogy csak a haszon kötötte Ottóhoz, hogy mindent elmondott Bánknak, megzsarolja: mást dolgokat is tud róla -- Fülöp király gyilkosa is Ottó.
Az érkező Myskának mielőtt meghalna elmondja, hogy Ottó a gyilkosa.
IV.felvonás - ismét a közélet kerül előtérbe - a drámai küzdelem csúcsa:
Gertrud nagyhatalmi terveit szövögeti (olvasatlanul dob félre egy fontos levelet - más tartományokban is fellázadtak ellene.
Izidora elbocsájtását kéri: fokról fokra döbbenti rá Gertrudot  az őt fenyegető veszélyre:
Ottót szerette, de az gyilkossá lett (Biberach) és aljasul elcsábította Melindát;
Bánk hazatért és mindent tud;
Gertrudis ekkor még úgy véli, el tudja simítani az ügyet - Melindát hívatja, aki zavarodottan viselkedik, de megvádolja; ráolvassa bűneit -- eltávolíttatja az udvarból;
majd Bánkot hívatja - de Katona késlelteti a személyes találkozást - előbb Mikhál érkezik:
Szintén megvádolja a királynét --Mikhálra nem hallgat, elfogatja;
Bánk csak ekkor érkezik meg

IV.) A tetőpont: a királyné meggyilkolása.
Gertrudis támadólag lép fel (Bánk lopva jött haza, Izidorát megsértette), ám Bánk fenyegető - vádakkal illeti. Gertrudis tőrt ránt - Bánk kicsavarja a kezéből és leszúrja: utolsó szavaival az ország romba döntőjének és aljas kerítőnek nevezi a királynét.

V.) Megoldás:
Bánk tettének mérlegelése a király előtt. Felgyorsulnak az események:
Myska a pártütők hírét hozza - azok már kinn verekednek;
a haldokló Gertrudis ártatlannak vallja magát -- a gyilkosa Ottó;
Ottó elmenekül.
V. felvonás: Három egymásra fokozódó jelenet következik  - egy tablószerű zárójelenetben a már megérkezett király is jelen van:
- Myska vallomása; Solom átka;
- Petur szavai,
- Melinda holttestének behozatala.
A király ugyan megbocsájt Bánknak (belátás, az addig elolvasatlan levél).
Bánk számára az a büntetés, hogy egyedül marad.

Sorskérdések a műben

Az alaptörténet a 13.sz.-ban játszódik, de jól kirajzolódnak benne a reformkor aktuális kérdései:
- Katona az idegen hatalommal való szembefordulást és ennek következményeit mutatja be.
Mindenki ezen jajong, erről beszél. Céljuk azonos, de a vezérlő ok más és más:
Bánk - a nemzet egészét félti,
Petur - az ősi jusst siratja,
Tiborc - a napi betérő falatot panaszolja.
-  A konfliktusok egyértelműek:
a.) Első pontja a nemzeti kérdés:
- az idegenek és a magyarok szembenállása,
- az a kérdés, hogy ki a magyar és ki nem - az a magyar, aki annak vallja magát, és aki     kiérdemli (ezért pl. nem idegenek Melinda bátyjai).
b.) A hatalom megszerzése, megtartása:
- elnyomó és elnyomottak nyílt és rejtett háborúja,
itt ugyanazok csatáznak, mint a nemzeti kérdésben:
a hatalomból fokozatosan kiszorított magyarok harcolnak az őket kiszorító idegenekkel,
-  A mű végső kicsengése Katona politikai eszményét mutatja:
a válságot csak nemzeti király által vezetett önálló állam oldhatja fel, ahol --
-- idegenek és magyarok megférnek,
-- a főnemesség vezető helyére kerül,
-- a jobbágyok anyagi biztonságban élnek,
-- személyes és nemzeti méltóságot nem tiporják el.

A mű utóélete:
- a színházi ősbemutató végül Kassán volt - 1833;
- 1848. márc. 15- én ezt játszotta a Nemzeti Színház (Laborfalvy Rózával a főszerepben).
- 1861-ben készítette el Erkel Ferenc az operaváltozatot.

A téma az irodalombanés a történelemben:
Katona - korának divatját és saját vonzódását követve - történelmi témák után kutatott, így talált rá  Bánk bán közismert történetére. A darab tehát  valóságos történelmi eseményeken alapul ® a téma az 1213-as pilisi királyné-gyilkosság.
-  II. Endre német feleséget hozott az országba, akit a magyar főurak gyűlöltek. A király szinte folytonosan hadakozott, ezért nagy adóterheit a nemességet is sújtotta.
-  Felesége és annak rokonainak hatalmaskodása egyaránt sértette a nemességet és sújtotta a jobbágyságot is
-  A történelmi pletykák szerint a nemzeti sérelmekhez egyéni is társult: a királyné bűnös volt abban, hogy testvére, Ottó bódító ital segítségével elcsábítsa Bánk nagyúr feleségét..
Mindezek oda vezettek, hogy a titkos főúri összeesküvők a pilisi parkerdőben meggyilkolják  a királynét.
- Az összeesküvés széles bázisú konszenzussal folyt. Maga az esztergomi érsek is belekeveredett. Amikor kikérték a véleményét, egy azóta szállóigévé vált talányos mondattal válaszolt:
"A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki beleegyezik én nem ellenzem azt."
- Fokozza a dolog rejtélyességét, hogy a bűnösök - egy bűnbak kivételével (Petur) - bűnbocsánatot nyernek, sőt fontos állami pozíciókat töltenek be a későbbiekben is.
A téma már a történés korában belekerült az évkönyvekbe.


Értelmezési lehetőségek:
A tragédia értelmezése sokféle kérdést vet föl:
- politikai v. szerelmi tragédia? - egyértelmű v. bonyolult? - vétkes-e a királyné?
- mi Bánk bűne, megérdemli-e a büntetést?
Gyulai Pál:
a királyné megölése bűn - érte kijár a bűnhődés és a hősnek járó szánalom;
a királyné nem felelős Melinda sorsáért, sokkal inkább Bánk.
Arany János:
Gertrudot felelősnek tartja - mert szavaival Ottót bátorítja;
de vétkes Bánk is, hisz királynégyilkos.
Sőtér István:
Bánk nem bűnös - tettének erkölcsi indítéka van;
érzelmi veszteség éri - és M. halála kiheverhetetlen fájdalom számára.
Barta János:
Bánk nem Gertruddal, hanem Melindával szemben követ el tragikus vétséget ® mert amikor visszatér, nem a feleségéhez megy, hanem a békétlenekhez, így kiszolgáltatja az asszonyt Ottónak;
a baj bekövetkezése után megtagadja benne a feleséget és az anyát, így őrületbe kergeti;
később sem maga védelmezi, Tiborcra bízza;
mindezek sorsszerűen idézik elő Melinda halálát.

2. tétel: Bűn és bűnhődés Arany János balladáiban

Arany János (1817-1882)

Arany János 1817. március 2-án született, Nagyszalontán. Apja kevés földdel és kis házzal bíró földműves volt. A nyolc gyerek közül csupán kettő maradt életben (János és Sára). Iskoláit 1823 és 1833 között végezte Nagyszalontán (segédtanítói állás), majd ezt követően Debrecenben. Ezután Kisújszálláson egy évig segédtanító volt. Tanulmányait 1835 tavaszán fejezte be Debrecenben, de érettségivel nem rendelkezett, viszont rengeteget olvasott (leginkább római alkotóktól). 1836 februárjában színésznek állt. Ezalatt anyja meghalt, apja pedig megvakult. Ezek hatására a bűntudattól vezérelve felhagyott a színészettel.

1836 ősze és 1839 januárja közt korrektor (rektorhelyettes) Szalontán (magyar és latin grammatika), 1839 elején lemondott róla.

1840 tavaszán másodjegyző lett, meg is házasodott. Felesége Ercsey Julianna. Két gyermekük született,Juliska és László. 1844-től fordítgatott görög és angol (Shakespeare) drámákat.  Az elveszett alkotmány című vígeposzával megnyerte a Kisfaludy Társaság 25 aranyos pályadíját. Igazi sikert, elismerést és Petőfi barátságát az 1846 nyarán írt Toldi hozta meg számára. 1847-ben ismét megnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját.

Az 1848-as forradalom - rövid ideig nemzetőr volt, majd BM-i fogalmazó lett Debrecenben és Pesten. Az orosz beözönlés után bujdosnia kellett. Elveszítette állását, Világos pedig még az anyagi összeomlást is jelentette. Fél évig Geszten, a Tisza családnál nevelősködött. 1851 őszén tanár lett a nagykőrösi főgimnáziumban. Egyre többet szenvedett a testi ill. lelki problémái miatt. 1860-ban Pestre költözött, ahol a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Bekapcsolódott a pesti irodalmi és politikai életbe.

Folyóiratokat indított: Szépirodalmi figyelő, Koszorú.

1865-ben az MTA titkára lesz, 1870-ben főtitkára. 1863-ban meghalt Juliska, emiatt sokáig elhallgatott benne a költő. 1876-ban lemondott a főtitkárságról, az 1877-es boldog nyarat a Margit-szigeten töltötte. Ekkor írta titokban, nem a nyilvánosság elé szánta az Őszikék(kapcsos könyv) verseit. 1882. október 22-én halt meg.

A műballada Európában a romantika korában lett népszerű, mikor megnőtt az érdeklődés a népi költészet iránt. A ballada ugyanis eredetileg ősi népköltészeti műfaj.

Ballada: A középkorban még versforma (Villon), később műfajjá válik. A ballada szó valószínűleg az olasz ballare (táncolni) szóból származik. Epikai, lírai, drámai elemeket egyesítő műfaj. Jellemzői: homályos előadásmód, párbeszéd, gyakran tragikus végkifejlet.

A magyar műballadát Arany János emelte világirodalmi szintre; a skót és a székely népballadákat tekintette mintaként.

Arany balladái 3 korszakra bonthatók:

1849 előtt: inkább csak kísérletek

1853-tól: Nagykőrösi balladák: A walesi bárdok, V. László, Ágnes asszony, Szondi két apródja

1877-től: Vörös Rébék, Tengeri-hántás, Tetemre hívás

Arany balladáiban egyedi-egyéni jellemeket, sorsokat ábrázol, s különös gondot fordít a lélektani indokoltságra. Több költeményében a bűn és bűnhődés problémáját állítja középpontba. Ilyen lélektani ballada az Ágnes asszony.

Ágnes asszony (1853)

Megírásának közvetlen élménye az volt, hogy Arany gyakran látott egy szótlan parasztasszonyt, aki estig mosott a patakban. Kulcsmotívuma a már említett bűn és bűnhődés, mely az első négy strófában – a balladai homálynak megfelelően – még csak sejthető (véres lepedő, hajdú megjelenése enged erre következtetni). A mű elején és végén helyet foglaló patak-jelenet mintegy keretbe foglalja. A mű három szerkezeti egységre osztható a helyszínek szerint: 1-4. szakasz: patak partja; 5-19. szakasz: börtön, tárgyalóterem; 20-26. szakasz: patak partja. A ballada az asszony megőrüléséről szól.

Már az 1. szerkezeti egységben lélektani ábrázolás figyelhető meg. Ágnes félre akarja vezetni a falubelieket férjét illetően. Az asszony bűne itt még csak sejthető. A refrén: “Oh, irgalom atyja ne hagyj el” többrétegű: mondhatja Ágnes belső zűrzavarában, mondhatja a költő csodálkozva a bűn fölött, s majd a 2. szerkezeti egységben mondhatják a bírák, szintén csodálkozásukban.

A következő szerkezeti egységben a színhely a börtön, ami Ágnes lelkének szimbóluma , ugyanis rémeket lát, szembesül önmagával. A szerkezeti egység másik színtere a bíróság helyisége, azonban az események itt is lélekben peregnek. Arany finoman festi meg a megőrülés folyamatát, a kezdeti kényszerképzetektől a teljes tébolyig. A részletező elbeszélést hosszabb párbeszédek szakítják meg. Ágnes asszony bűne – szeretőjével együtt megölte férjét – csak ezekben a párbeszédekben világosodik meg. Az asszonyt a bírák is szánalommal nézik. Ágnes a vádat fel sem fogja, csak annyi jut el a tudatáig, hogy nem mehet haza, nem moshatja ki a vérfoltot a lepedőből. Balladai homály fedi a bírák viselkedésének okát, hiszen nem tudni miért engedték haza, s miért ejtették el az életfogytiglani börtönbüntetést, valószínűleg azért, mert belátják, nem létezik az őrületnél nagyobb büntetés; Arany is mély részvétet érez iránta, erre utal a fehér galamb hasonlat. De bűne alól feloldozni mégsem tudja: „eredj haza szegény asszony! | Mosd fehérre mocskos lepled”.

A 3. szerkezeti egység visszatér a vers indításához, a patakparti jelenthez. Ez a pár versszak hosszú évek történetét sűríti magába. Az idő megmásíthatatlan múlását néhány motívum jelzi: a ronggyá foszlott lepedő, a szöghaj, a finom arcon szanaszét megjelenő ráncok. Az itt felhangzó refrén a már megtébolyult asszony gépies, üres motyogása. A lepedőmosás pedig kataton cselekvéssé válik, ezzel is utalva rá, hogy a lelkiismeret furdalástól egy életen át sem szabadulhat.

A walesi bárdok (1857)

Ezt a feloldhatatlan bűnhődést mutatja be másik műve A walesi bárdok.

A ballada Edward király bemutatásával indul, aki épp a frissen megszerzett tartományát járja körbe. Az első 6 versszak az uralkodót zsarnoknak, önteltnek mutatja, aki lenézi a népet, ebnek, baromnak nevezi. A körsétán tapasztalt síri csend éles ellentétben van a következő 7 versszak lakoma képével, ahol hatalmas a sürgésforgás, a lakók igyekeznek a királyt minden jóval ellátni, de a tetteit dicsőíteni senki nem akarja. Mindenki gyűlöli őt a porig rombolt tartományban. Amikor mégis a tetteit megéneklő dalokat óhajt, akkor megjelennek a bárdok.  Az első egy fehér galamb, egy idős költő, aki habár öregesen beszél, szavai fenyegetőek, a legtöbbször ismételt szavak a vér és a halál. A második, egy fiatal költő azzal vádolj, hogy a meggyilkoltak között rengeteg ártatlan volt. Mindkettő sorsa máglyahalál, ekkor a harmadik énekes is előlép hívatlanul, ő a harcos költő. Edward király bűne tulajdonképpen a költők megöletése volt. Innen kezdődik megőrülésének folyamata, hiába van csend, ő hallja a fejében a költők vádjait, hiába harsog kint a zene, ő nem tudja elnyomni lelkiismerete hangját. A tettét nem tudja feldolgozni, végleg összeroppan tette súlya alatt.

V. László (1853)

Hasonló a felépítése az V. László című balladájának. Ez is történelmi ballada. A mű különlegessége, hogy a bűn a mű előzményében van, erre az a magyarázat, hogy az eset ismert, a kollektív emlékezetünk része. V. László kivégeztette Hunyadi Lászlót, és annak idősebb fiát is. Mátyást, a fiatalabbat pedig várába záratta. A történetbe egy vihar utáni csendes éjszakán kapcsolódunk be. Hiába ült el kint a vihar, a király hangokat hall, lánccsörgést, mintha Mátyás csörgetné láncait. A toronyból látni véli a szökni készülő fiút. Beleőrül a tudatba, hogy a Hunyadi családot ártatlanul ítélte halálra. Elmenekül az országból, de bűntudata elől nem tud elfutni. Mindenütt ellenséget sejt, elhatalmasodik rajta az őrület.

Tengeri-hántás (1877)

A történetet egy mesélő meséli a tengerihántás alatt a fiatalok okulására.

A ballada főhőse Dalos Eszti, egy parasztlány, és annak szerelme Tuba Ferkó. A lány kiszökik hozzá, amikor a többiek alszanak, és erkölcsileg tiltott dolgot tesz. Elveszíti szüzességét „piros vérit fakasztja”. Ez az ő bűne, a bonyodalom azonban itt kezdődik, ugyanis teherbe esik. Bűnhődése pedig a halál, nem bírja elviselni a szégyent, hisz egy kis közösségben él, ami nem tűri az ilyesmit, öngyilkos lesz. Ferkó bűne is súlyos, ugyanis nem áll ki a szeretett nő mellett, hanem magára hagyja a bajban. Később ezt a tettét megbánja, visszatér falujába, de akkora már Eszter halott. Lelkiismeret furdalása őrületbe csap át, halott kedvese hangját hallja, ami öngyilkosságra csábítja. Leugrik a templomtoronyból és szörnyethal. A mese és a valóság síkja most összeér, ugyanis az a templom, ami most 12-t üt, az azonos azzal, amelyikről a mesében Ferkó leugrott. A két sík összeérését tovább erősíti a tűz, ami mintegy keretbe foglalja a történetet.

Tetemre hívás (1877)

A halva talált Bárczi Benő apja mindenkit megidéz fia holttestéhez, de a bűnös az, akire nem is gondoltak, a fiú menyasszonya, Kund Abigél. A büntetés itt is megtébolyodás.

Jókai Mór (1825-1904) : Az arany ember

Élete

• Komárom, 1825. február 18.
• Édesapja: Jókay József – nemesi származású ügyvéd
• Csodagyereknek tartották – már igen fiatalon verseket ír, és kitűnően rajzol
• A pápai református kollégiumban ismerkedik meg Petőfivel (Képző Társaság)
• Ügyvédi oklevelet szerez (Kecskemét), de sosem lesz ügyvéd
• A március 15-ei események egyik főszereplője, tagja a Tízek Társaságának.
• Házasság Laborfalvi Róza színésznővel – ellenzett házasság
• Köztársaságpárti → Világos miatt a költő teljesen összeroppan
• Epikus művészete a szabadságharc bukása után bontakozik ki (kezdetben Sajó álnéven ír)
• Az 50-es évektől egyre jobban bekapcsolódik a politikai életbe (ellenzéki)
• 1875. Jókai is kormánypárti képviselő lesz
• Népszerűsége csökken, művészete hanyatlani kezd
• 1886-ban felesége meghal – fogadott lánya áll mellé (Feszty Árpádné)
• Újabb házasság Nagy Bellával (20 éves) – mindenki rossz néven vette
• Utolsó éveiben kalandos történelmi regényeket ír, célja csupán az olvasóközönség szórakoztatása

Fontosabb regényei:

A janicsárok végnapjai

Szegény gazdagok

Gazdag szegények

A kiskirályok

Egy ember, aki mindent tud

Névtelen vár

Török világ Magyarországon

Erdély aranykora

Kárpáthy Zoltán

Egy magyar nábob

A kőszívű ember fiai

A lőcsei fehér asszony

Fekete gyémántok

És mégis mozog a Föld

Az arany ember

Sárga rózsa

A jövő század regénye

Stílusa

• Életműve a romantikus prózairodalom legnagyobb teljesítménye
• Stílusa könnyed, beleszövődött a népiesség és a realizmus
• Szókincse sokszínű, de művei könnyen olvashatók
• 1852-ben a legjobban fizetett magyar író volt, ő rendelkezett a legnagyobb olvasóközönséggel
• Óriási antik műveltség
• Merít a népi és szakmai nyelvből is, valamint a nyelvújítás szókészletét is használja
• Regényeiben fiktív, illetve valóságos hősök szerepelnek – heroikus történetszemlélet
• Célja az ismeretterjesztés is (gyűjtőmunkákat is folytatott)
• Romantikus jegyek:
• látomásszerű leírások
• meseszövés
• párhuzamos eseményvezetés
• drámai, hatásos jelenetek, váratlan fordulatok
• titokzatosság
• jellemek: angyalok vagy ördögök
• pozitív hősök eszményítettek, nemes célokért küzdenek; erkölcsi tisztaság, áldozatvállalás
• anekdotaszerűség
• Népies jegyek:
• tréfák, adomák
• vaskos, humoros életanyag
• életképszerűség
• Realista jegyek:
• mellékszereplők ábrázolása: hitelesebbek, kevésbé kidolgozottak
• részletezés
• hiteles társadalom- és korrajz
• pontos belső lélekrajz

Az arany ember

Az arany emberben a kor nagy gondolatai, politikai válságjelenségei tűnnek fel. Nyomot hagyott benne az író magánéletének sok-sok konfliktusa, házaséletének ekkori zavara: feleségének elhidegülése, féltékenykedése és a romantikus késői szerelem is. Egyes értelmezők „vallomás regénynek” tartják, Jókai annyira azonosul főhőse kínlódásával. Az arany ember Jókai legharmonikusabb, a romantikából a realizmusba legmesszebb eljutó műve. A realista vonás a vívódó, meghasonlott főhős sokoldalú ábrázolásán túl abban is megnyilvánul, hogy szereplői egyszerű, hétköznapi emberek. A mű szerkesztése tudatosságra vall: már a kezdő fejezetekben megjelennek azok a motívumok (pl. a Duna, mely összeköti Komáromot és a Senki szigetét), cselekményelemek, melyek később fölerősödve, kibontva adják a regény cselekményszövetét. A regénytörténet 1828 őszén indul, a cselekmény lineáris, időrendben halad. A regényben nem egymással szemben álló társadalmi erők, csoportok csapnak össze, mint Jókai más regényeiben: itt a drámai küldelem helyszíne Tímár Mihály lelke./ Mohácsy..../

• Cím: utalhat Timár Mihály gazdagságára, de arra is, hogy akármibe fogott bele, az sikerült neki.
• Téma: tőkés vállalkozás, de illúzióktól mentesen, kiábrándult hangnemben: Jókai csalódott a kapitalizmusban, rájön, hogy csak tisztességtelen úton lehet meggazdagodni.
• Főszereplő: Levetinczy Timár Mihály: leginkább lelki vívódásaiból ismerhetjük meg, hasonlít a költőhöz, élete szintén kettős, Jókai mintha a saját helyzetét írná meg.
• Szerkezet:
• Összetett, sok utalás a későbbi cselekményre (Timéa és Noémi találkozása, Kacsuka és Timár kapcsolata, a Senki szigete)
• Nincsenek félbevágott, lezáratlan szálak, a regény végére minden tisztázódik, a helyére kerül
• A bonyodalom főleg Timár lelkében játszódik le.
• Idő: időrendben jelenik meg a történet, közel 50 évet ölel fel, 1828 őszén kezdődik
• Helyszínek: Komárom, Duna, Balatonfüred, Senki-szigete, Bécs, Dél-Amerika, Török Bir.

Cselekmény:

-         Tímár Mihály fiatalon egy dunai gabonaszállító hajó kormányosaként nagy szolgálatot tett az üldözött török nagyúrnak, Ali Csorbadzsinak, aki halála előtt rábízta gyereklányát, Tímeát és titkos kincseit. A leányt az apa akarata szerint annak távoli rokonánál, s egyben az ő komáromi gazdájánál, Brazovich Athanáz kereskedőnél helyezte el, de a kincset megtartotta. Hamarosan önállósította magát, és attól fogva minden üzleti vállalkozása sikerrel járt. Szándékai annyiban tisztességesek, hogy felelősséget érez Tímea sorsa iránt, s tudja, Brazovich elég becstelen ahhoz, hogy kisajátítsa Tímea apai örökségét. Ezért úgy gondolja, ha megtartja a vagyont, azt megháromszorozhatja, s így adhatja át Tímeának önmagával együtt.

-         Egy nap mindezt meg is valósítja, hiszen több oka is van rá: szerelmet érez a lány iránt, akiről megtudja, hogy a Brazovich házban úgy bánnak vele, mint egy cseléddel: megvetik és megalázzák. Ezért egy furfangos ügylettel Brazovichot minden vagyonából kiforgatja. A kereskedő meghal, Tímár pedig elveszi Tímeát. Azonban sem a házasságban, sem a gazdagságban nem lelhet igazi boldogságra: Tímea valójában Kacsuka őrnagyba szerelmes, de férje iránt érzett hálája örök hűségre kényszeríti, ugyanakkor Tímár Mihálynak elkezd lázadozni a lelkiismerete, tudja hogy gazdagságát „lopta”, Ali Csorbadzsi kincseit jogtalanul tartotta magánál.

-         Elkeseredésében egyszer felkeresi a kis al-dunai szigetet, ahol még korábban járt, s ahol anyjával együtt édeni magányban él Noémi. Tőle Tímár megkapja a gyengéd és odaadó szerelmet, s ettől fogva Tímár Mihály kettős életet él: a nyarat a Senki szigetén tölti Noémivel, kétkezi munkájával teremti meg megélhetésük szükségleteit. Ősztől tavaszig pedig Komáromban tartózkodik, üzleti ügyeit intézi, s jéghideg, de példásan hűséges feleségével él együtt.

-         Ekkor lép színre Krisztyán Tódor, akit már a regény kezdetén megismerhettünk, mikor Tímár Mihályék először kötöttek ki a Senki szigetén. Tódor apjának váltócsalása folytán ment tönkre Noémi apja. Ennek ellenére folyamatosan zsarolja Noémit és édesanyját, a lány kezét és a titkos szigetet követeli. Tímár Mihály azonban már a sziget tulajdonosa, elkergeti a gazembert. De mivel Krisztyán ismeri kettős életének titkát, jobbnak látja, hogy egyezkedjen vele,s egy brazíliai üzleti vállalkozását bízza rá.

-         Egy nap arról értesül, hogy Krisztyán Tódor itt is csalt és lopott, a cég tönkrement, ő gályára került, de a fogságból megszökött. Legközelebb Tímár balatoni nyaralójánál jelenik meg, rabruháját Tímáréra cseréli, s megfenyegeti, hogy leleplezi őt, ha nem engedi át neki Noémit és a Senki szigetét. Távozása után belerohan a Balaton jegébe. Tavasszal fellelt hulláját a ruhák alapján mint Tímár Mihályét azonosították.

-         Így az ’arany ember’ valójában meghalt a világ számára, s boldogan lemondva minden gazdagságról örökre a Senki szigetén telepedett le Noémi és a kisfia mellett.

Timár Mihály jelleme:

Rendhagyó hős, bonyolult jellem

·         a jó és a rossz, hamis és az igaz erkölcsi ellentétet belülre helyezi: az ő sorsa bűn és bűnhődés tipikus alakulástörténete

·         a mű elején romantikus főhős: mindent legyőz, egyszerű hajóbiztosból sikeres üzletemberré válik, „arany emberré”

·         erkölcsi botlás: Ali Csorbadzsi, majd Timéa kincsének megtartása, az ázott búzából kenyérsütés

·         realista figura – új típusú hős, aki vívódásokkal van tele, nagy dilemmák jellemzik. A lelki vívódását belső monológgal jeleníti meg, ami abból fakad, hogy érzékeli jellemének és sorsának ellentmondásba kerülését. Mindig van kifogása és mindig meg tudja magyarázni magának, mit miért tett, még ha erkölcstelenül is, de legbelül mindig tudja, hogy ez csak önmaga hitegetése.

·         boldogtalan és azzá tett másokat is

·         A Senki – szigetén megkezdődik kettős élete Noémi és Timéa között, ami egyre jobban felemészti testi és lelki erejét, végül megoldásként kilép a világból: komáromi életében halált tettet, hogy a Senki szigetén élhessen örökre. Úgy lel lelki békére és nyugalomra, hogy feladja élettervét: lemond a világ alkotó formálásának romantikus vágyáról és visszalép a szentimentális világba. De ez csak romantikus ábránd: az ember a valóságban nem léphet ki az életből.

·         lendületes, tetterős, becsületes és jó érzésű, de enged a kísértésnek

·         azt hiszi, boldoggá teszi Timéát, valójában örökös boldogtalanságot hozott rá, emiatt lelkiismeret furdalása van, de, miután felfedezi újra Noémit, boldog

·         egész sorsa azt mutatja, hogy becsületes úton nem lehet meggazdagodni

·         az író saját világképét főhőse sorsában mutatja meg (kapitalizmus kérdései, lelki válság)

·         rendkívül bonyolult jellem – kezdetben erkölcsi igényesség jellemzi (csupán a csalások végrehajtója); alkalmazottból válik sikeres vállalkozóvá

·         vagyonának alapja nem a becsületes munka

·         első erkölcsi megingása Kacsuka tanácsánál következik be, amikor azt ajánlja, hogy ázott búzából süttessen kenyeret

·         megtalálja a mesés kincseket, és ellopja azokat

·         ezek után bármihez nyúl, pénz lesz belőle, lelkiismerete azonban nem tiszta

·         gyötri az önvád és lelkiismeret-furdalás

·         a lopásnál azzal nyugtatgatja magát, hogy szándéka tisztességes, mert a kincseket vissza fogja adni Tímeának – a belső hang viszont ennek ellenkezőjét állítja

·         ez a hang végig üldözni fogja, nem hagyja nyugodni

·         a helyzet egyre elviselhetetlenebb lesz – tönkreteszi Brazovicsot; Tímea miatta boldogtalan

·         kettős életet él – folyton hazudnia kell (a szigetre „üzleti út” néven megy)

·         Tímár élete akkor ér végre révbe, amikor háta mögött hagyja életét, és a Senki szigetén él tovább („a történelem előtti paradicsomi idillbe” menekül)

·         bűnös életét meggyónja Noéminek, aki megbocsát neki (mondhatnánk boldogan éltek, amíg meg nem haltak…)

·         Főbb szereplők jellemzése

o    Timéa: fiatal, szép, tiszta, áratlan, szerelemre vágyó nő, boldogtalan, mégis hű urához, becsületes.

o    Noémi: fiatal, szép, egyenes és természetes, a regényben az ő alakja képviseli az emberi érzéseknek azt az őszinte, romlatlan világát, amely Jókai szerint csak a kapitalizmus társadalmán kívül lelhető fel.

o    Athalie: a komáromi kereskedő elkényeztetett, gőgös, szívtelen leánya, gyermekkora gondtalan jólétben telt el, de nem hallott egyébről, mint pénzről és üzletről, ördögien gonosz, képmutató jelleme mintegy ellenpólusa Timéa angyali tisztaságának, benne azt mutatja meg Jókai, hogyan torzul gonosszá az emberi lélek a pénzimádó polgári környezet, az önzésre szoktató polgári nevelés nyomán.

o    Kacsuka: a gyenge akaratú ember típusa a romlott tőkés társadalomban. Timéa iránt szerelme felemeli és megtisztítja, nem közeledik az özvegynek vélt Timéához, nehogy érdekházassággal vádolhassák.

o    Krisztyán Tódor: jellegzetesen romantikus alak, a minden gonoszságot megtestesítő intrikus típusa. Jókai azt is hangsúlyozza, hogy jellemét a romlott társadalom torzította el, már gyermekkorában megismerte a bűnt, apja magára hagyta, a társadalom megtanította hazudni, kémkedni és csalni.

o    Teréz mama: Eszményített alak, a természet és a munka formálta nemessé. Miután elvesztette férjét és vagyonát, nem akar tudni arról a világról, amely romlását okozta. Noémit jó példával tanítja, szeretettel neveli a jóra, a hasznos munkára, az emberek szeretetére.

Romantikus és realista jegyek a műben:

Romantikus jegyek:

·         bonyolult meseszövés

·         párhuzamos cselekményszálak

·         meghökkentő fordulatok

·         kiélezett konfliktushelyzetek

·         hős elé tornyosuló nehézségek

·         titkok

·         szerelmi háromszögek

·         a sorsdöntő részeknél a véletlenek irányítanak

·         szélsőséges jellemek, angyali (Noémi, Timéa) és ördögi (Athalie) figurák, Teréza mama alakja

o    nagy dilemmák

o    változatos szereplők, események, helyszínek

o    helyszínek: a regény legfestőibb leírása: a Vaskapu a képzelet szülötte; az államilag sehova sem tartozó Senki szigete mint a természetbe való visszavonulás lehetősége (~ Rousseau: „Vissza a természetbe!”) –

§  festői leírások: rózsaszüret, Balaton télen, Vaskapu, Timéa szépsége

§  motívumok fontos szerepe: vörös félhold; Timéa véletlenül megszúrja a hajtűvel Athalie-t az esküvőre való készülődéskor, majd később ugyanez lejátszódik fordítva, mikor Athalie öltözteti szegényként Timéát; a Duna mint Timár két életének (Komárom és Senki sz.) összekötője

Realista jegyek:

·         társadalomrajz: Komárom mint a városi, banki, üzleti élet megtestesítője, pénzügyek, telekvásárlási gondok, polgári figurák bemutatása

o    Kacsuka: katonatiszt, a korrupt államgépezet kiszolgálója, ő javasolja Timárnak az ázott gabona értékesítését, nem szereti Athalie-t, de a kapcsolatok miatt elvenné, később kitartóan szereti Timéát – vele kapcsolatban jelennek meg jó tulajdonságai

o    Zófia mama: a cselédsorból felkerül pénzéhes, pletykás asszony

o    Krisztyán Tódor: intrikus, mások életét megkeveri, az egymással kapcsolatban állókat egymásnak ugrasztja, hogy neki jó legyen. Elvetemült bűnöző, gátlástalan zsaroló, de a körülmények tették ilyenné – ez az egyetlen mentsége.

Az arany emberben Jókai illúzióvesztését, kiábrándultságát tehát részben politikai csalódások okozták. Kiábrándult már a magyar kapitalizmusból is: az író nem hisz többé a ’tiszta’ nemzeti polgárosodásban. Csüggedten szemléli hősét, pályáját meghasonlásba vivőnek látja. Tímár egész sorsa azt példázza, hogy vagyonnak, tőkének nem lehet becsületes úton birtokába jutni. Jókai végletes, de általános érvényű megállapításokat von le Tímár vagyonszerzésének, meggazdagodásának különös történetéből. Kisebb szereplők félreérthetetlen nyilatkozataiba is saját véleményét rejti el. Feleleveníti Rousseau elméletét, mely szerint a magántulajdon lopás. Krisztyán Tódor apja ezt mondja: „Akinek pénze van, az azt mind lopta. Akinek sok van, sokat lopott, akinek kevés van, keveset lopott; aki nem maga lopta, annak az apja, a nagyapja lopott.”

Az egész fennálló világrend helyességébe vetett hit is megrendül Jókaiban. Optimizmusa semmivé foszlott, tragikusan ellentmondásosnak látja mind a földi intézményrendszert, mind a túlvilági berendezkedést, s meghasonlottan kétségbe vonja a létezés értelmét is.