Műnemek és műfajok

MŰNEMEK ÉS MŰFAJOK

	LÍRA	EPIKA	DRÁMA
JELLEMZŐK	Élményt fejez ki	Történetet mond el	Konfliktust jelenít meg párbeszédes formában
	Közvetlen beszédmód, vagyis maga a lírai én szólal meg (kiv.: szerepjáték, helyzetdal).	A közvetlen és az imitált beszédmód váltakozik (a párbeszéd mindig imitált, néha az elbeszélő szerepében is egyik szereplőjét beszélteti a szerző).	Imitált beszédmód, vagyis a szerző több különböző szereplőt beszéltet, általuk szólal meg.
	Leginkább verses formájú, de van prózavers is, és nem verses szövegek is lehetnek líraiak.	A modern időkben leginkább prózai, de a régi eposzok verses formájúak voltak, s ez ma is lehetséges az epikában	Verses vagy prózai, leginkább színpadi mű, de van könyvdráma is, melyet olvasásra szán a szerző.
MŰFAJOK	Átmeneti műfaj a ballada, mert lírai és verses, a párbeszéd drámaivá, a történetmondás epikussá teszi (pl. Arany: A walesi bárdok)
	Átmeneti műfaj a verses regény, mert egyszerre lírai és epikus jellegű (Pl.: Puskin: Anyegin)
		Átmeneti műfaj a drámai költemény, mert nem egy központi konfliktus köré szerveződik, hanem egymást követő képekbe rendezve mutat be gondolatokat (pl.: Madách: Az ember tragédiája)
	Dal, óda, himnusz, elégia, epigramma, episztola, rapszódia, ars poetica, stb.	Eposz, regény, novella, elbeszélés, karcolat, értekezés, stb.	Tragédia, komédia, tragikomédia, színmű, stb.

LÍRA

Dal: a legszemélyesebb műfaj. A költő közvetlenül szól benne érzéseiről, élményeiről, lelkiállapotáról. Gyakori benne a visszatérő, refrénszerű sor, szerkezete egyszerű, könnyen áttekinthető, világosságát szolgálja a strófikus felépítés (=versszakokra tagolódás) is. Az ismétlés változatos formáival él. Képgazdagság, erős zeneiség jellemzi.

Óda: ünnepélyes, emelkedett hangon énekel meg valamilyen magasztos tárgyat, általános érdekű eseményt, eszményt. Magasrendű, fennkölt témáról szól(pl.: emberiség, haza sorsa, istenek, eszmény, magatartás). Általában alkalmi költemény, formai és terjedelmi korlátozások nélkül.

Himnusz: istent vagy isteni hatalmakat dicsőítő, hozzájuk segítségért fohászkodó, imaszerű ének. Általában közösségi célra születtek, gyakran fogalmazódik meg bennük kérés.

Elégia: Az ókorban gyászdal, később borongós hangulatú lírai költemény. A költő szomorúságát, fájdalmát énekli meg benne, amely a vágyak és a valóság közötti szakadékból fakad. A költő bölcsen tudomásul veszi, amin nem tud változtatni, de vágyakozása, hite megmarad.

Epigramma: eredetileg sírfelirat volt; tömör, bölcs gondolatokat, gúnyt megfogalmazó, általában csattanóra végződő rövid vers.

Episztola: verses levél, amelyet írója valóságos személyhez írt. Tárgya és hangneme változatos lehet.

Ecloga: Idillikus hangulatú pásztorköltemény. A pásztori (bukolikus) környezetben élő vagy arra vágyakozó emberek békés, szelíd világát fejezi ki monológokban vagy dialógusokban, hexameteres formában.

Életkép: A mindennapi élet eseményeit valamely jelenetét bemutató műfaj. Többnyire humoros hangvételű, gyakran merít a népköltészetből.

Rapszódia: olyan lírai műfaj, amit az érzelmek, gondolatok szenvedélyes, szabad áradása jellemez. A költő izgatott lelkiállapotát tükrözi. Szerkezete kötetlen, részeit szabad képzettársítások kapcsolják össze. Ritmusa kötetlen, strófaszerkezete szabálytalan.

Ars poetica: (latin költészettan, költői mesterség, művészi hitvallás) olyan vallomásszerű versek, melyekben a költő a költészetéről vallott nézeteit fogalmazza meg. Vélemény a költészet szerepéről, céljáról, erkölcseiről.

Szonett: (olaszul jelentése: rövid dal) 14 sorból álló bensőséges hangú költemény. Két 4 és két 3 soros strófából áll, általában négyféle rím variálódik benne ölelkező, kereszt-, ill. ráütő formában.

EPIKA

Regény: nagy terjedelmű, kötetlen előadásmódban írt epikai alkotás, mely fordulatos eseményeket, kalandokat beszél el. Cselekménye több ágon fut, rendszerint vannak fő- és mellékszereplői. A szereplők jelleme, érzésvilága a cselekmény közben bontakozik ki. Regényciklusnak vagy regényfolyamnak nevezzük az egymással összefüggő, azonos szereplőket bemutató regényeket. (Pl. Tolkien: A gyűrűk ura) A regények fajtái

1.     a valóság ábrázolása szerint: kalandregény

                                                fejlődési regény

                                                nevelési regény

                                                lélektani regény

                                                eszmeregény

                                                tudatregény

2.     témája szerint:                    történelmi regény

                                           társadalmi regény

                                           életrajzi regény

                                           szerelmes regény

                                           családregény

                                           detektívregény

                                           karrier-művészregény

                                           állatregény

Eposz: Olyan verses, nagyepikai műfaj, amelynek rendkívüli képességekkel rendelkező hőse természetfölötti lényegtől támogatva az egész közösség sorsára nézve jelentős tettet visz véghez. Verselése az ókorban időmértékes. (pentameter vagy hexameter) (Pl. Homérosz: Iliász, Odüsszeia, Zrínyi: Szigeti veszedelem)

Komikus eposz: kicsinyes, nevetséges eseményt énekel meg a szerző az eposzra jellemző ünnepélyes, szigorú formai előírások szerint. (pl. Petőfi: A helység kalapácsa)

Mese: A legősibb műfajok egyike. Csodás, valószerűtlen elemekkel átszőtt, általában kitalált térben és időben játszódó történet.

Novella: kisepikai műfaj. Rendszerint egyetlen, rövidre fogott, de nagyon jellemző eseményt mond el. A történet gyakran hoz sorsfordulatot. A hős kevéssé, csak 1-2- vonásában jellemzett.

Elbeszélés: kisepikai műfaj. Hasonló a novellához, csak ráérősebb elbeszélő módú.

Elbeszélő költemény: Verses formában írt elbeszélés. Témája, előadásmódja sokféle lehet. (Pl. Petőfi: János vitéz, Arany: Toldi)

Anekdota: rövid, szórakoztató, csattanóra végződő kis elbeszélés, amely 1-1 történelmi személy vagy esemény mulatságos jellemzését adja. (Írtak ilyeneket: Boccaccio, Mikszáth, Jókai)

DRÁMA

Tragédia: drámai műfaj, főhőse jellemével, cselekedeteivel messze felülmúlja az átlagembert, mert bukása csak így válhat nagy jelentőségűvé, s így válhat forrásává a néző felemelő érzésének. A tragikus hős kompromisszumra nem hajlandó, eszméihez és elveihez a végsőkig ragaszkodik. Sorsa az elbukás. (Shakespeare: Hamlet; Sophokles: Antigone.)

Komédia: kisszerű emberek, kicsinyes emberi tulajdonságok ütköznek össze benne egymással vagy a körülményekkel. Általában leleplezéssel zárul, a komikus konfliktus megoldása többnyire szerencsés. A komikus hős nem kiemelkedő ember, hibái, tévedései általánosak. A komikus típusától függően helyzetkomikumra, illetve jellemkomikumra épül. (Moliere.)

Színmű: olyan drámai műfaj, amelyben a konfliktus a hős elbukása nélkül oldódik meg, hangulata változatosabb, a részletekbe több komikus vegyül. (Miller, Csehov)

Tragikomédia: olyan drámai műfaj, amelyben jelen van a drámai szituáció, de hiányzik a tragikumot kibontakoztató személyiség. (Dürenmatt)

Abszurd dráma: szereplői egyre inkább lehetetlen lények, akiknek nincs más tudatos törekvésük, emberi kapcsolatokra és közösség alakítására képtelenek. (Beckett)

ÁTMENETI MŰFAJOK

Ballada: költői műfaj, egyesíti magában a líra, epika és dráma tulajdonságait. „Tragédia dalban elbeszélve”. Lírai vonása a dal műfajú megformálás, a költői sűrítés; epikai vonás, hogy összefüggő történetet mond el; drámai a párbeszédes formája és a cselekménye, amely csak egy jelenetből áll. Fontos sajátosság a lelkiállapot gazdag rajza. Formája mindig verses. Kötött strófaszerkezet, az ismétlések gazdag változata jellemzi.

Verses regény: Olyan regény, amely lemond a cselekményességről, és a hős lelkivilágának, érzelmeinek ábrázolását állítja a középpontba. Fokozottan jelen van benne a szubjektivitás. Az ábrázolás eszköze a belső monológ, az E/1-es előadásmód, a levélforma.

Drámai költemény: elsősorban olvasásra szánt mű. A tragédiához van közel, de jelentős szerephez jutnak benne költőien megfogalmazott filozófiai gondolatok. Hőse az „örök ember”, aki a világegyetem erőivel áll szemben. (Madách: Az ember tragédiája)