15. tétel: A Biblia

A Biblia, az emberi kultúra letéteményese

A Biblia elnevezés görög eredetű, jelentése “könyvek“,“iratok“.Szokták még Írásnak, Szentírásnak is nevezni. A Biblia mindenféle irodalmi műfaj kezdeti formáira mintát nyújt. Jelképes nyelve a költői kifejezés nyelvével rokon, témáiban pedig emberi alaphelyzetek,élmények fejeződnek ki. A Biblia a keresztény illetve a zsidó vallás szent könyve. Két nagyobb részre osztható az Ószövetségre és az Újszövetségre.

Az Ószövetség

Körülbelül 1000 év irodalmát tartalmazza a Kr.e. 12. századtól a Kr.e. 2. századig. Nyelve a klasszikus héber, de néhány mű arámi nyelven íródott. Az egyes bibliai könyvek kialakulása és végleges formába öntése között több évszázad telt el. A múlt irodalmi emlékeinek tudós vizsgálata, válogatása, a végleges szöveg kialakítása a kanonizálás. Az idők során a könyvekről eldöntötték, hogy érdemesek-e a megőrzésre. A görög kanón szó jelentése: „mérték, zsinórmérték”, „erkölcsi norma”. A Bibliát szigorúan vallási szempontokból állították össze, de bizonyos részleteket valószínűleg esztétikai okokból is megőriztek. Így kerülhettek a kánonba profán, világi tartalmú könyvek (Prédikátor könyve, Eszter könyve), közmondások, erkölcsi, filozófiai költemények (Példabeszédek könyve) vagy esetleg a szerelmi és lakodalmi költészet egyes darabjai (Énekek éneke). Az Kr.e. 3. században a Bibliát görögre fordították,ezt a görög fordítást nevezik Septuagintának (jelentése : hetven, mert hetven zsidó bölcs külön cellákba zárva isteni sugallatra ugyanazt a fordítást készítette).

A Teremtés könyve

Az Ószövetségi Biblia jelentős része a zsidóság őstörténetét dolgozza fel. A legelső helyet az Ószövetségben öt könyv foglalja el, melyet a hagyomány Mózesnek tulajdonít. Ezek a könyvek többségben erkölcsi, vallási és társadalmi  törvényeket tartalmaznak, zsidó elnevezésük Tóra ( tan, törvény ). A mózesi könyvek közül az első a Teremtés könyve, a Genesis . A Genesis a világ keletkezésének őstörténetét mondja el, jellemző rá a monoteizmus, az egyistenhit. Két teremtéstörténetet is közöl a Genesis.

1., Az elsőben Isten neve Elóhim. Ez az egyetlen Isten, aki puszta szavával hat nap alatt teremtette meg a világot, hetediken megpihent. A semmiből hozta létre a világot, teremtése csúcspontja lett az ember. Időben ő az utolsó és az Istenhez legközelebb álló teremtmény, feladata, hogy uralma alá vonja a földet és uralkodjék rajta.

2., A második teremtéstörténet több ponton is ellentmond az elsőnek, s éppen csak megemlíti az ég és föld megalkotását. Isten neve ebben a szövegben Jahve Elóhim (Úristen). A környezet mostoha, sivatagi pusztaság. Az Úristen ebben az elbeszélésben a föld porából teremtette meg az embert, orrába lehelte az életet. Innen származik az elő ember neve is (Ádám), mivel a földből származik, ami idegen szóval adama. Éden kertjét is az Úristen teremtette, itt élt az ember Ádám, és az oldalcsontjából megalkotott Éva.

A bibliai történetben is megtalálható a bűnbeesés motívuma, mikor Ádám és Éva a kígyó szavára hallgatva esznek a tiltott fák egyikének a gyümölcséből. Az Isten elleni lázadás azonban további bűnök forrása is lett a Bibliában, ezt jelzi Kain és Ábel története is: Kain irigy lett, mert az Úristen testvére áldozatának látszólag jobban örült, és megölte Ábelt.

A vízözön története is szerepel a mózesi könyvekben. Mikor az Úr látta, hogy az emberek gonoszsága már mindenhol elterjedt, haragra gerjedt és elhatározta, hogy egy nagy vízözönt zúdít rájuk, és elmossa az összes teremtett lényét. Egyedül Noénak és családjának kegyelmezett meg, mert ők tiszta szívű, istenhívő keresztények voltak. Az Úr figyelmeztette Noét a veszélyre, mondta neki, hogy készítsen egy bárkát, amiben átvészelheti a vízözön idejét. Noé megépítette a bárkát, és minden állatból vitt rá egy párat, majd családjával beszállt, és sikerült átvészelniük a vízözönt. Ezt a legendát is két fajta feldolgozásban találhatjuk meg, az egyik inkább felszínes, míg a másik tudálékosabb, pontos adatokban adja meg a bárka méreteit, és a felvitt állatok számát is egy – egy párban határozza meg (a másik forrás szerint Noé hét példányt vitt magával minden állatból). Közli a második forrás a bárka kikötésének pontos helyét is, Ararát hegyén áll meg a bárka. Ezt a vízözön mítoszt megtalálhatjuk egyéb kultúrák történetei között is, például a híres Gilgames eposzban, a görög mitológiában, és Indiában is (Mahábhárata eposz).

A Teremtés könyve az első 11 fejezet után rátér egy család történetének az elbeszélésére (Ábrahám, Izsák, Jákob, József). Itt már helyet kapnak kisebb történetek, epizódok is. Az egyik ilyen kisebb történet, igazi kisregény, József története. József igaz hívő volt, fáraó lett, sikerét annak köszönhette, hogy nem volt hajlandó vétkezni Isten parancsa ellen. A történetben találhatunk bizonyos ellenmondásokat is, melyek arra vallanak, hogy az egész történetet különböző forrásanyagokból állították össze. Pl. József apja hol Jákobként, hol Izráelként szerepel. József sorsát, aki kezdetben nem is nagyon rokonszenves (árulkodó, hencegő, öntelt) álomlátásai, illetve álomfejtései alakítják. Az elbeszélt eseményekből levonható erkölcsi tanulság is – csak az képes nagy tettekre, aki maga is megjárta a szenvedések mélységeit, átélte a méltatlanságok kínjait (ciszterna, börtön).

Az Ószövetség más könyvei

Az Ószövetség jelentős részét teszik ki a prófétai könyvek, melyek kora az Kr.e. 8-4. század. A próféták Isten szavának hírnökei, kapott üzenetük különböző módon adták tovább: lírai formában, prózai szövegben, nyíltan, vagy homályos jóslatok formájában. A próféták többnyire a társadalmi igazságtalanságok ellen is harcoltak, szerintük a beszivárgó idegen  istenek és vallások idézték elő a szociális problémákat, hirdették Jahve az egyetlen Isten magasabbrendűségét. Négy nagyobb próféta (Ézsaiás, Jeremiás, Ezekiel és Dániel), és tizenkét kisebb próféta szerepel a Bibliában. A jelzőjük mindössze a könyveik rövidségét vagy hosszúságát jelöli, mindegyikük szerepe ugyanolyan fontos volt.

Jónás könyve

A kis próféták gyűjteményébe tartozik Jónás könyve. Ez tulajdonképpen egy elbeszélés, egy történetet mutat be, Jónás életének egy kalandját szinte novellisztikus jellegűen. Ebben a némileg mulatságos és tanulságos történetben Jónás próféta nem akarja elvállalni a rá bízott feladatot ( el kell mennie egy bűnös városba – Ninivébe – prédikálni), de az Úr mindenhol utoléri és végül Jónás beteljesíti sorsát.

Jónás imája: zsoltárokhoz hasonló verses szöveg.

A Zsoltárok könyve

A Zsoltárok könyve liturgikus, azaz szertartások alkalmával, istentiszteletkor használt énekek, verses szövegek gyűjteménye. 150 zsoltár van. Tartalma és műfaja változatos. A benne lévő héber költemények ritmikája nem azonos az európai költemények ritmikájával, főleg szó- vagy szócsoportismétlés – figura etymologica – található meg bennük.

A figura etymologica a szó tövének ismétlésével előállt stílusalakzat.

A gondolatritmus a mondat tagjainak párhuzamosságát, a gondolatok szabályozott ismétlődését jelenti.

A héber költészet alapja a sor, amely általában két egyforma vagy megközelítőleg egyforma részből áll.

Az Újszövetség

Az Újszövetség az ókeresztény irodalom legfontosabb alkotásait foglalja magában. Végleges alakját az Kr.u. 1. században nyerhette el. Nyelve a görög.

Az első részt a négy evangélium alkotja. Az evangélium szó jó hírt, örömhírt jelent. Jézusról szóló tanítás, Jézus élettörténete.

Az első három könyv Máté, Márk és Lukács evangéliumaként ismert. Ezek a művek Jézus életéről, tanításairól, kínhaláláról számolnak be, lényegében azonos módon, ezért szinoptikusoknak (együttlátók) nevezzük őket. Ezzel ellentétben a János evangéliuma jelentős eltéréseket mutat a szinoptikusokhoz képest. Benne Jézust mint az emberi testet öltött Istent mutatják be, és nem mint Isten fiát. Az Újszövetség hatása az európai kultúrára szinte felmérhetetlen, számos irodalmi és képzőművészeti vagy zenei alkotás merítette a témáját innen a történelem során és még napjainkban is.

Jézus története

Jézus Krisztus gyermekkoráról és születéséről csak 2 evangélium számol be, Mátéé és Lukácsé. Mivel Máté elsősorban a zsidók számára írta a könyvet, az ő evangéliumában Jézus személyében a Megváltót láthatjuk, akit Isten ígért, minden fordulatnál találhatunk utalásokat az Ószövetségre. Felsorolja őseit, és ebből kiderül, hogy a Megváltónak Dávid családjából kell származnia. Jézus József házasságában, de nem házasságából született. Mária a szentlélektől foganta a gyermekét, szűzen szülte meg őt Betlehemben. Jézus származása tehát természetfeletti. Máté beszámol arról is, hogy a napkelti bölcsek Jézus születésének a hírére Betlehembe mentek – egy csillagot követtek – és üdvözölték, és ajándékokat hoztak a Megváltónak. Mindez Heródes király idején történt, és a király félt, hogy a zsidók Megváltója a trónját is veszélyeztetni fogja, zsarnoki féltékenységből megöletett minden 2 év alatti gyermeket Betlehemben. Isten figyelmeztette Józsefet erre, és így ő a családjával el tudott menekülni Egyiptomba.

Lukács evangéliuma színesebben számol be Jézus születéséről, megemlíti Gábor angyalt, aki tudatja Máriával, hogy szeplőtlenül fogja megfoganni a Megváltót. És a születendő szentet Isten Fiának fogják hívni.

Jézus szenvedéstörténetét (passióját) és kínhalálát a négy evangélium szinte azonos módon meséli el. A tömegek először örömmel fogadták Jézust, azonban idővel kiábrándultak alázatos lelki messianizmusából, ugyanis egy harcos diadalmas messiás után vágyódtak, aki segít leigázni a rómaiak uralmát. Ezért lett számukra idegen Jézus útja. Végül a papi főtanács mondta ki Jézus fölött a halálos ítéletet istenkáromlás miatt. A halálos ítéletet Pilátusnak is jóvá kellett hagynia. Pontius Pilátus még kísérletet tett Jézus megmentésére, azonban végül a tömeg követelésének nem állt ellen gyávasága, és jóváhagyta a halálos ítéletet. A felelősséget azonban a zsidókra hárította, és kezeit jelképesen vízzel “ tisztára “ mosta. Jézust mint gonosztevőt az akkori szokások szerint keresztre feszítve végezték ki.

A tékozló fiú

Az evangéliumok többféle ószövetségi műfajt olvasztottak magukba, legjellemzőbb közülük a példázat (parabola) – erkölcsi célzatú, jelképes tanítómese. A tékozló fiú példázata Lukács evangéliumában olvasható. Röviden a történet két testvérről szól, az idősebbik egy rendes kötelességtudó fiú, a kisebb pedig egy léha, vagyonát elszóró fiú. Miután minden vagyona kifolyt kezéből, és már a disznók közé jutott, visszamegy apjához bocsánatkérően, és apja megbocsájt neki.

A Biblia két önálló részét az Ó- és Újszövetséget Hieronymus kapcsolta össze a latin fordításban, a Vulgatában. A Bibliát eddig több száz nyelvre fordították le. Utóélete, hatása a művészetekre szinte felmérhetetlen. Az Ó- és az Újszövetség számos története tovább élt a későbbi irodalmunkban, s él ma is jelképként, hasonlatként, érvként, hivatkozási alapként.

Apostolok cselekedetei – ȍskeresztény egyház története.

János jelenései (apokalipszis) – látomás a világ végéről.

Bibliai témák a magyar irodalomban:

-          Halotti beszéd (1200 körül) – első összefüggő nyelvemlékünk

-          Madách Imre: Az ember tragédiája

-          Ady Endre: Ádám, hol vagy?

-          Kosztolányi Dezső: Káin

-          Kodolányi János: Vízöntő

-          Babits Mihály: Talán a vízözön…

-          Madách Imre: Mózes

-          Kodolányi János: Az égő csipkebokor

-          Füst Milán: Mózes számadása

-          Babits Mihály: Énekek éneke

-          Dsida Jenő: Psalmus Hungaricus

-          Babits Mihály: Jónás könyve, Jónás imája

-          Babits Mihály: Ésaiás könyvének margójára

-          József Attila: Betlehemi királyok

-          Jókai Mór: Melyiket a kilenc közül?

-          Ady Endre: Kis karácsonyi ének

-          Dsida Jenő: Kánai menyegző

-          Ómagyar Mária-siralom (1300 körül)

-          Karinthy Frigyes: Barabbás

-          Pilinszky János: Apokrif

A biblia irodalmi műfajai:

-          zsoltár: ószövetségi műfaj, a kor vallásos éneke

-          apokalipszis: jövendölés, látomás a világ végéről

-          példázat (parabola): Olyan történet, amely valamilyen igazság, tanítás, erkölcsi vagy vallási tanulság bizonyítására szolgál.

-          evangélium: a Messiás eljövetelének híre, Jézus életét meséli el.

-          példabeszéd: tanító célzatú bölcsesség, rövid, közmondásszerű

-          passió: Krisztus szenvedéstörténete

Magyar Bibliafordítások:

15. sz.: Huszita Biblia (részletek)

16. sz.: - 1541. Sylvester János: Uj Testamentum

 - 1590. Károlyi Gáspár: Szent Biblia, Vizsoly