19. tétel: Agatha Christie: Gyilkosság az Orient-expresszen

A műfaj meghatározása:

§  A krimi az irodalomban jelent meg először, mint új műfaj. Az első ilyen mű 1841-ben jelent meg, Edgar Allen Poe alkotásaként A Morgue utcai kettős gyilkosság címmel.

§  Elsősorban intellektuális gondolkodásra késztető történeteket jelöltek ezzel a címmel, ahol valamely rejtély vagy titok megismerésére helyeződött a hangsúly.

§  Az ilyen típusú történetek nagyon hamar kedveltté váltak a tömegkultúrában.

§  Később egyre inkább eltávolodtak az intellektuális eredettől, s a brutalitás és az erőszak megjelenítését kezdték el szolgálni.

§  A megoldásra váró rejtélyes feladat általában valamilyen gyilkossághoz kötődik, a gyilkos megtalálása egyben a bűn leleplezését is jelenti, ami által a bűnös világ megtisztul, és helyre állhat a régi világrend.

§  Ebben a folyamatban a legfontosabb szerepe a megismerő s jelértelmező embernek van, ez a krimi kései időszakára legtöbbször valamilyen nyomozó lesz, aki tevékenységével éppen a rendet szimbolizálja, hiszen az apró jeleket, nyomokat rakja össze egésszé - ezzel egészítve ki egy hiányos történetet.

§  1887-ben Arthur Conan Doyle A dilettáns detektív című regényében megjelenítette a bravúros nyomozót, Sherlock Holmest; azóta is ő az őspéldája előképe minden regénybeli detektívnek.

§  A detektívregény egyszerre irodalom és logikai játék; hatása a megfejtés izgalmán alapul.

§  A krimiolvasó gyanakvással közelít egy zárt ajtóhoz, egy törött tükörhöz, egy meghajláshoz; mindenre és mindenkire gyanakszik, amivel és akivel csak találkozik a könyv lapjain. Ez a gyanakvás pedig abból a krimihagyományból táplálkozik, mely szerint bármely bűntény megoldásának szükséges és elégséges feltétele az ész, vagyis az intellektuális jelen-lét. A krimiolvasó valójában ugyanúgy azonosulni vágyik a szöveggel, mint bárki más, csakhogy kizárólag intellektuális szinten. Ezt az intellektuális azonosulást (értsd: én már tudom!) pedig folyamatosan aláássa a mindenre kiterjedő gyanakvás.

A krimiírók közül a legjelentősebbek: Edgar Allen Poe, Sir Arthur Conan Doyle, Agatha Christie, Umberto Eco, Georges Simenon, Ken Follett, Leslie L. Lawrence, Vavyan Fable

Agatha Christie

(1890-1976)

A krimi koronázatlan királynője 1890. szeptember 15-én a délnyugat-angliai Torquay városában született a Miller házaspár harmadik gyermekeként: Édesapja betegeskedése, valamint a család anyagi helyzetének romlása miatt Dél-Franciaországba költöztek 1897-ben. Itt tanult meg Agatha hallás után rendkívül jól franciául. A hosszúra nyúlt "nyaralás" befejeztével visszaköltöztek Angliába, apja hamarosan meghalt és Agatha magára maradt édesanyjával.

1912-ben ismeri meg Archibald Christie-t, a katonatisztet egy táncestélyen. 1914. december 24-én házasodtak össze. Egy lányuk született

Agatha az első világháború ideje alatt ápolóként, majd egy gyógyszerlaboratóriumban dolgozott. Ekkoriban kezdett el gondolkodni egy könyv sémáján, és lám-lám, mi lehetne a gyilkosság módja? Mérgezés. Formálódik már egy detektív alakja is, aki majd rámutat az igazságra. Ő lesz a híres-hírhedt Hercule Poirot, a zseniális belga nyugalmazott nyomozó, aki a háború viszontagságai miatt menekül Angliába. A könyv elkészül, Agatha elküldi hat kiadónak is, azonban mindenki visszadobja. 1920-ban végül megjelenik.

1926. Agatha Christie életének legjelentősebb fordulópontja több okból is: megmagyarázhatatlan eltűnése, Az Ackroyd gyilkosság megjelenése, amellyel elindult a világhírnév felé.

Az eltűnés után Agatha elvált Archie-tól 1928-ban.

Agatha 40 évesen ismeri meg a fiatal régészt, Max Mallowan-t, egy, a Közel-Keleten tett látogatás, nyaralás során. 1930-ban összeházasodtak. A második világháború alatt is rendszeresen segédkezett a kórházban, és rendszeresen kísérte el második férjét ásatásokra.

Férjét lovággá ütötték, ő pedig 1971-ben megkapta a Dame Agatha kitüntetést. 1976. január 12-én halt meg.

Poirot

Hercule Poirot (ejtsd: erkül poáró), az Angliában élő belga mesterdetektív, aki a legválságosabb pillanatokban is (például, amikor lekési a vonatot, amelyen a tettes menekül, és, ó, egek, szaladnia kell) olyan tud maradni, mintha skatulyából húzták volna ki, maga a két lábon járó klasszicizmus. A Poirot-könyvekben, -filmekben, illetve a már említett filmsorozatban mintha megállt volna az idő. A detektív az ész kardjával indul harcba a mindenkori bűnös ellen, de ha valaki azt gondolná, hogy a gordiuszi csomóval szembesülve egyetlen csapással elvágja azt, nagyot téved. A Hastings kapitánnyal, Japp főfelügyelővel és másokkal folytatott beszélgetések során Poirot élvezettel bogozgatja a szálakat, amíg az ok-okozati összefüggések kényszerítő hatására a lehető legváratlanabb pillanatban és szögből vetül a rejtélyre a megoldás tiszta fénye. Poirot idegen abban az országban, ahol él, és ez a tény önmagában előrevetíti azt a „külsős” optikát, amellyel minden alkalommal közelít a bűnügyhöz, és amelyről kiderül, hogy egyetlen alkalommal sem téves. Módszere az ismert logikai szabály: kerülj kívül a problémán, és a megoldás Szezám-ajtaja feltárul. Poirot számára minden egyes bűnügy ehhez hasonló intellektuális kaland

AGATHA CHRISTIE

GYILKOSSÁG AZ ORIENT EXPRESSZEN

Az írónő legismertebb és egyik leghíresebb regénye, mely valóságos mítoszt teremtett a régi, minden kényelemmel felszerelt luxusvonat, az Orient-expressz körül. A történet Poirot mester talán legbravúrosabb nyomozását eleveníti meg.

Hercule Poirot, miután a Közel-Keleten sikeresen megoldott egy katonai ügyet, hazaindul. Tervei szerint pár napot pihenéssel tölt majd Isztambulban, aztán irány a jó öreg Anglia. Útjának első szakaszán csupán két fehér útitársa akad (Arbuthnot (ejtsd arbutnat) ezredes és Mary Debenham (ejtsd debenem)), akik szemlátomást elvannak magukban, egyáltalán nem kívánnak megismerkedni vele. Kettejük titokzatos beszélgetését leszámítva semmi említésre méltó nem történik. Az oszmán fővárosba való megérkezésekor azonban kiderül, nem maradhat egy napig sem, mert sürgős ügyben azonnal Londonba kell utaznia. Szerencséjére (és némi protekciónak köszönhetően – ismeri ui. Boucot, a Nemzetközi Hálókocsi Társaság igazgatóját) sikerül helyet foglalnia az Orient-expresszre, s kezdetét veszi a hangulatos téli vonatozás. Egyelőre Poirot sokkal inkább a vacsoráját, no meg a többi utast figyeli - ez utóbbi nála szakmai ártalom -, akik között számos náció képviselői megtalálhatók. Nem maradhat azonban sokáig a háttérben, mert egy ellenszenves amerikai (egy bizonyos Ratchett (ejtsd racsett)) megpróbálja testőrnek felbérelni, mert valaki fenyegető leveleket küldött neki, de Poirotnak túl ellenszenves, ezért nem vállalja az ügyet. Aztán leszáll az éj, s miközben a szerelvény havas hegyek között zakatol, lassanként elcsendesednek az utasok is. Vagy mégsem? Poirot két ízben is szokatlan neszekre ébred, s minden alkalommal mozgást lát a folyosón. Pár termetes hótorlasz megakasztja a vonat továbbhaladását, úgyhogy az este további részében még a kerekek ritmikus kattogása sem zavarja az alvókat. Másnap reggel aztán részben fény derül az éjszakai neszek okára. Az ellenszenves amerikait holtan találják a fülkéjében (tucatnyi tőrszúrással végeztek vele). A világtól elvágva Poirot bebizonyíthatja, mire is képes valójában.

A tettesek természetesen mindent megtesznek, hogy a lehető legjobban összekuszálják a szálakat, mindenkinek biztos alibije van, olyan személyek igazolják egymást, akik látszólag semmilyen kapcsolatban nincsenek egymással.

Végül mégiscsak kideríti Poirot az indítékot és a gyilkosok kilétét.

Az indíték: Ratchett eredeti neve Cassetti volt. Amerikában pár évvel korábban elrabolt egy kislányt, Daisy Armstrongot, egy katonatiszt kisgyerekét, hatalmas váltságdíjat zsarolt ki a családtól, közben megölte a kislányt (és állítólag nem ez a gyerek volt az egyetlen áldozata). Valamilyen formai hibára hivatkozva mégis felmentették. A kislány anyja, aki második gyermekét várta, elvetélt és meghalt. Erre a férje, Armstrong ezredes öngyilkos lett. A tragédiának volt még egy áldozata, a család alkalmazásában álló francia szobalány, akit a nyomozás során azzal vádoltak, hogy Cassetti bűntársa volt, és a lány is öngyilkos lett (később kiderült, hogy ártatlanul vádolták.) Poirot úgy jött rá az indítékra, hogy sikerült elolvasnia egy félig elégetett fenyegető levelet, amelyben felmerült az Armstrong név.

Lassan fény derül arra is, hogy mi az utasok valódi kiléte.

Hector MacQueen (ejtsd mekkvín), Ratchett 25 éves titkára - rajongott Sonia Armstrongért, gyakran részt vett Cassetti tárgyalásán, mivel az apja volt a kerületi ügyész. Igazságtalannak tartotta, hogy felmentették a gyerekgyilkost.

Masterman, Ratchett inasa – korábban Armstrong ezredes inasa volt

Hubbardné (habardné) – idős amerikai szószátyár hölgy – valójában a híres Linda Arden színésznő, Sonia Armstrong édesanyja

Greta Ohlsson, 49 éves svéd nő, egy missziós iskolában felügyelő – Daisy gondozónője

Pierre Michel, a hálókocsi-kalauz – a francia szobalány édesapja

Dragomirov hercegné, idős orosz nő – Sonia Armstrong keresztanyja

Hildegarde Schmidt, a hercegné komornája – Armstrongék szakácsa volt

Andrényi gróf, magyar diplomata

Andrényi grófné (Helena) – Sonia Armstrong húga

Arbuthnot ezredes, Indiából hazautazó angol katonatiszt – Armstrong ezredes legjobb barátja volt

Mary Debenham – Bagdadból hazautazó angol nevelőnő – Armstrongéknál nevelőnő volt

Hardman úr, amerikai magánnyomozó, az öngyilkos francia szobalány szerelme

Antonio Foscarelli, olasz származású amerikai autókereskedő – Armstrongék sofőrje volt

Mindannyian igazságtalannak és elviselhetetlennek tartották, hogy Cassetti megúszta a büntetést, ezért úgy döntöttek, hogy igazságot szolgáltatnak, akár egy esküdtszék - ezért szúrták le tizenketten (Andrényi grófné helyett a férje szúrt) Ratchettet, miután évekig tervezték a kivitelezést (ennek része volt, hogy Hector és Masterman Ratchett szolgálatába szegődtek és több, mint egy évig figyelték.)

Poirot végül szembesíti az utasokat két lehetséges verzióval: az egyik, az igazság, miszerint ők tették. De felajánl egy másik lehetőséget is (amit amúgy is el akartak hitetni a színjátékkal), miszerint egy ismeretlen tettesről fognak majd beszámolni a jugoszláv határon. Mindenki nagy megkönnyebbülésére végül Poirot, Bouc és a görög orvos, Konsztantinosz úgy döntenek, hogy Cassetti megérdemelte a halált és jobb, ha nem derül fény az igazi tettesek személyazonosságára.

Nem véletlenül lett népszerű Christie ezen detektívtörténete. Megvan benne minden, ami megragadja az olvasók képzeletét: titokzatos és véres gyilkosság, ismeretlen indíték, látszólag megdönthetetlen alibik - no meg a kis belga detektív bűbájos személye. Sidney Lumet rendező parádés szereposztású filmet forgatott belőle - és talán mondanom sem kell, de Poirot a vásznon is sikert aratott. A filmet 1974-ben hat Oscar-díjra jelölték!