13. tétel: Karinthy Frigyes írói arcai

Karinthy Frigyes (1887-1938)

Karinthy a Nyugat első nemzedékének kiemelkedő alakja. Budapesten született 1887. június 25-én, Apja a Ganz-gyár képviselője volt. Iskoláit több helyen végezte, legjobban a Markó utcai főreál hatott rá, itt érettségizett 1905-ben. Életének első nagy csapása anyja korai halála 1893-ban. 1906-tól foglalkozott újságírással, megismerkedett Kosztolányival és Csáth Géza idegorvossal, aki bevezette Karinthyt a freudizmusba. 1907-től több lapban jelennek meg írásai, főleg humoreszkek, krokik, novellák, paródiák, és néha versek. 12: Esik a hó; Együgyű lexikon; Görbe tükör; Így írtok ti. 13-ban feleségül veszi Judik Etel színésznőt. 13: Találkozás egy fiatalemberrel; 15: Két hajó; 16: Utazás Faremidóba; Tanár úr kérem 17: Így láttátok ti; 18: Krisztus és Barabbás. 21: Gyilkosok; 23: Nevető dekameron; 24: Harun al Rasid; 29: Minden másképp van; 33: Hasműtét; 36: Nevető betegek. Első verseskötete 30-ban jelent meg (Nem mondhatom el senkinek). 36-ban agyműtétet hajtottak végre rajta, erről szól a 37-ben megjelent Utazás a koponyám körül. 1938. augusztus 29-én hirtelen rosszullét után Siófokon halt meg. Halála után, még 38-ban megjelent második verseskötete, az Üzenet a palackban.

Így írtok ti

Az Így írtok ti darabjai paródiák, “irodalmi karikatúrák”. (Paródia: valamely műfaj, mű komikus hatást kiváltó utánzata). Karinthy paródiái rendkívül összetettek, a szórakoztatás mellett a kritika is céljuk. Kortársai pozitívan értékelték paródiáit: műveik népszerűsítését látták benne. Karinthy minden költőben megtalálja a parodizálható jellemvonást: Adyban a gőgöt, Babitsban a vonzalmat az alliterációk iránt, Móriczban a naturalista stílust. Karinthy paródiái tehát kiemelik a az adott alkotó stílusjellegzetességeit, imitálják, lefokozzák, eltúlozzák azokat, és így keltenek komikus hatást.

Petőfi Sándor esetében például Karinthy a költő népies műdalainak beszédmódját, képiségét, ritmusát utánozza:

Barna kis lány szemének a lángja
Idetűzött szívem pitvarába,
Kis halacska szőke Tisza vizén,
Örömében akrát ugrok biz én.
(Karinthy Frigyes: Barna kis lány szemének a… – részlet)
A „szemének a lángja” közhelyszerű metafora, a „szívem pitvarába” kifejezés, valamint a Tisza említése mind a nagy költőelődöt idézi, ahogy a vizén – biz én játékos-humoros hatást keltő rímpár is.

Ady Endre: Moslék-ország, Törpe-fejűek, Leköpöm a múltat

Jött értem a fekete hajó Jött értem fekete vizen. Álom-királyfit, vitt tova vitt Moslék-országnak mentiben - Fekete hajó, fekete vizen. Moslék-ország, hajh, cudar ország, Hajh, Hortobágy, zsír-szívű rém; Hajh, Átok-város, Redves-ugar: Piszok-hazám, mit kapaszkodsz belém? Fekete vizeken jöttem én. Vagyok a nyugati sirály -: De magyarnak köpött ki a föld Moslék-ország a nyakamon ül Engemet Moslék-ország örökölt: Nyöszörög a hájszagú föld. Már nem megyek el, fekete hajó Moslék-ország hagy' örülj, szegény! Laza ferdinen, laza ferdinen Fekete vizen, fekete legény, Hajh, kutyafáját, szomorú legény.

Nem dolgozni jöttem ide Nem dolgozni jöttem ide Törpe-fejű, mit akarsz tőlem? Nehéz munka az enyém Nehéz munka az enyém Mi vagyunk az Új Undokak. De jött hozzám egy törpe De jött hozzám egy törpe S kérdezte, mit akarok? "Ti vagytok az Új Undokak Ti vagytok az Új Undokak Menjetek dolgozni ti is." Felgerjedt szittya vérem Felgerjedt szittya vérem S rászóltam Törpe-fejűre: Hát maga megbolondult, Hát maga megbolondult, Hogy mindent kétszer mond,                           kétszer mond?

Leköpöm a múltat A lélek-pókot, a cudart, Leköpöm a lelkemet is, Mert visszanyihog a múltba. Én vagyok Málé király Én vagyok Málé király Holdfényes, szelíd arcom Belelobog a nagy éjbe.

Mit parodizál Ady versei kapcsán?

• a messianisztikus pózt

•   a felnövesztett én tudatot
•   gőgösséget
•   indulatosságot
•   az egyéni mítoszteremtést
•   Magyarország elmaradottságának kritizálását (pl.: moslék-ország)
•   magyarságának hangsúlyozását („magyarnak köpött ki a föld”)
•   a sorismétléseket
•   azt, ahogyan lírai én „szomorú legény”-ként jelenik meg
• Ady saját sorsát kilátástalannak látja, mert a magyar közeg mindig visszahúzza
•  a neologizmusokat (új szavak alkotása) pl.: moslék-ország
• Adyra jellemző kép- és szóhasználat is túlozva jelenik meg.

Babits Mihály

Antik szerelem A szeretőm fiús, görög leány, Lányos, török fiú, ki egykor élt, Ahol tajtékot Aagis öble hány. És Athenben született auzgewélt, De most közöttünk jár, bár ő egy antik, Kihez ma lelkem esdve igy beszélt: "Ó kancsók kincse, ó görög romantik, Orsók korsója, drágamívű borsó, Akit szeretnek Bélák és a Bandik. "Te tarfejü, tritóni, tarka torzó, Dús, dőre dátum és dalos dativusz, Post, penes, pone, praeter, ablativusz. "Ki bún borongva, barna, bús bajusszal, Beteg bolyongó, béna bink balán... És szólt a lány, gradus genitivusszal: "Mi, hát nekem bajuszom van talán?" S én szólék: Ó, kegyed mély mívű marha, Ezt mondtam csak a széphangzás mián. "De hogyha ezt nem érti, drága mirrha, Egymáshoz nincs közünk, se végre mátul, Kegyed nem készült, aztán hol az irka? "Az ember végre még sincs csupa fábul, Kegyed nem tudja, mi az asszonánc? Eriggyen, mert rugok beléje hátul. -            (S megint előlről.)

Futurum exactum Plutó e torzót márványból szoborta Ó torzók torza, bőrző Dunakorzó Ó korzók korza, őrző dunnaorzó Mint ferde torta és megint retorta. De Áfrikában fú az ántipasszát És négerek masszálnak pántlimasszát És ott az ég oly régi, égi méla. S tán pápuákok pengetnek poros fát S nem lesz Nyugat már, sem Fenyő, sem Osvát S még él Balázs, még él a méla Béla.

•   klasszikusmodern klasszicizmusra utal (babitsi költészet klasszicizáló hajlama)
•   antik kifejezések
•   babitsi formakultusz
•  alliterációk Elsősorban az alliterációkhoz való kapcsolatát túlozza el, a születése helyére és abszurd módon odafigyelt, hogy későbbi verseiben hibátlan legyen az alliteráció.”Szekszárdon születtem, Színésznőt szerettem”
• figura etimologica
•   túlzó, sűrítő, halmozó szójátékok

Kosztolányi Dezső

Mint aki halkan belelépett. És jönnek távol, ferde illatok Mint kósza lányok és hideg cselédek Kiknek bús kontyán angyal andalog Mint aki halkan belelépett. Mint aki halkan belelépett Valamibe... s most tüszköl s fintorog Mint trombiták és roppant trombonok S a holdvilágnál szédelegve ferdül Nehéz boroktól és aranyló sertül Úgy lépek vissza mostan életembe Mint kisfiú, ki csendes, csitri, csempe S látok barnát, kókuszt, koporsót, képet - Mint aki halkan belelépett.

VIII A kis edény.          Oly furcsa és merev. Aranyhabos tó, emlék-temető Emlékek ágya, ágyak ápolója, Mély, puha párna, pincsi, pince, pólya Emléket emtet, engem temet ő Fehér és csendes. Ülök rajt, kis ingbe - És távoli, mély országokba int be Mint folyt arany és mint ezer ezüst, Oly bús, fehér, olyan igénytelen Becéz, reámnéz és tréfál velem Mint egy kis fehér legyező, Csak rátekintek s igy szólok: ez ő. A jó, szelid, a kedves, pici teknő - De néha megnő - És néha horpad s néha szétreped És szerteszökken szörnyű fergeteg És a homályban bőszen harsonáz És akkora már, mint a ház És ordítunk és sírunk: diadal És ilyen fiatal S mint kürtök öble s vérző trombiták És néha vág. És néha vég. És néha olyan, mint az ég. S mint longa, linga, lunga, lenge lég (Még, még.) És borzadunk az égbe, nyögve, sírva És néha néz ránk - És néha olyan, mintha verset írna.

XIII Én nyafogok Az életben, mint kevesek Én nyifegek Távol mezőkön bőrző levesek Én nyühögök Valami van, valami nincs Én szepegek Valami kósza, kótya kincs Én szüpögök Az éjbe, későn és korán Én szipogok Az orromon, e roppant trombitán.

•  az eredeti szöveg emelkedett tárgyának a hétköznapi, közönséges szintre való lefokozása (pl.: Mint aki halkan belelépett)
•  tragikus világkép parodizálása
•  a szimbolista, impresszionista irányzatot az obszcén irányába viszi el
•  alliterációk

Tanár úr kérem

Karinthy karcolatfüzére, irodalmi paródia. A mű egyfajta „emlékezés” a gyermekkorra, Karinthy diákéveire. A műben az író a valaha úgy vágyott felnőttséget kellemetlen álomként éli át, s hatodikosként ébred. Újra beleéli magát az ifjúságba, az emlékezetben megszépült diákévekbe. Az elbeszélésekből a diákélet folyamata bontakozik ki, s a részletek egymással laza kapcsolatban állnak, amelyeket a diákok szorongásai, félelmei, örömei kötnek össze. Az író egy ábrándozó, gyenge tanuló szemével láttatja a világot. Az első kiadás utolsó darabja (“Hazudok”) már kacagtató írói játék: rávilágít, hogy az irodalom is csak efféle játékos “hazudozás”, a szabad fantázia teremtő alkotása.

Több feldolgozás is megjelent az évek során: 1956-ban filmet készítettek belőle, és ma is gyakran előadják a Karinthy színházban.

 Karinthy egyik legfőbb humorbázisa a szokványos helyzetek abszurddá alakítása, konvencionális dolgok kifordítása, beillesztése egy adott szituációba.

Egy másik humorforrás, mikor a gondolatokat hirtelen, meggondolatlan cselekedet követi -a tipikus előbb lő aztán kérdez helyzet-. Ilyen helyzettel pl. az Eladom a könyvem fejezetben találkozhatunk: Miután a diák eladta az értékesítésre szánt könyvet, rájön, hogy a kapott pénz nem lesz elég mozira, így egy, a használatban lévő (!!!) könyvét is eladja, majd hirtelen rájön, mekkora ostobaságot is követett el.

 A kinézet és/vagy jellem alapú megszólítás a Jó tanuló felelben fedezhető fel. A tanár kimértségét, előkelőségét, tekintélyét egy gróf személyével asszociálja, mely még nem is lenne olyan humoros, de az azt követő megszólítás, melyet a jó tanuló felé intéz -Grófnő- már csak azért is humoros, mert  egyértelműen tudjuk állítani, hogy nem nőnemű a jó tanuló. Nagyban megnöveli a humor hatását, hogy a helyzetek amiket leír, számunkra sem ismeretlenek, sőt legtöbben már át is éltük őket. Tökéletes példa erre a “rossz tanuló felel” c. fejezet melyben a diák(ki nyilvánvalóan semmit sem tud az adott anyagról) végigmegy a biztatástól a beletörődés fázisáig.Ezalatt az idő alatt minden lehetőséget kihasznál az idő húzása érdekében, de az életmentő csengő végül nem siet segítségére. Teljes odaadással bizonygatja, hogy fel volt készülve a felelésre, a sírás fojtogatja (mivel érződik, hogy komolyan venné a tantárgyat, nem akar megbukni -tipikus eset-), de eredménye mást mutat, helyreküldik.