Jókai Mór (1825-1904) : Az arany ember

Élete

• Komárom, 1825. február 18.
• Édesapja: Jókay József – nemesi származású ügyvéd
• Csodagyereknek tartották – már igen fiatalon verseket ír, és kitűnően rajzol
• A pápai református kollégiumban ismerkedik meg Petőfivel (Képző Társaság)
• Ügyvédi oklevelet szerez (Kecskemét), de sosem lesz ügyvéd
• A március 15-ei események egyik főszereplője, tagja a Tízek Társaságának.
• Házasság Laborfalvi Róza színésznővel – ellenzett házasság
• Köztársaságpárti → Világos miatt a költő teljesen összeroppan
• Epikus művészete a szabadságharc bukása után bontakozik ki (kezdetben Sajó álnéven ír)
• Az 50-es évektől egyre jobban bekapcsolódik a politikai életbe (ellenzéki)
• 1875. Jókai is kormánypárti képviselő lesz
• Népszerűsége csökken, művészete hanyatlani kezd
• 1886-ban felesége meghal – fogadott lánya áll mellé (Feszty Árpádné)
• Újabb házasság Nagy Bellával (20 éves) – mindenki rossz néven vette
• Utolsó éveiben kalandos történelmi regényeket ír, célja csupán az olvasóközönség szórakoztatása

Fontosabb regényei:

A janicsárok végnapjai

Szegény gazdagok

Gazdag szegények

A kiskirályok

Egy ember, aki mindent tud

Névtelen vár

Török világ Magyarországon

Erdély aranykora

Kárpáthy Zoltán

Egy magyar nábob

A kőszívű ember fiai

A lőcsei fehér asszony

Fekete gyémántok

És mégis mozog a Föld

Az arany ember

Sárga rózsa

A jövő század regénye

Stílusa

• Életműve a romantikus prózairodalom legnagyobb teljesítménye
• Stílusa könnyed, beleszövődött a népiesség és a realizmus
• Szókincse sokszínű, de művei könnyen olvashatók
• 1852-ben a legjobban fizetett magyar író volt, ő rendelkezett a legnagyobb olvasóközönséggel
• Óriási antik műveltség
• Merít a népi és szakmai nyelvből is, valamint a nyelvújítás szókészletét is használja
• Regényeiben fiktív, illetve valóságos hősök szerepelnek – heroikus történetszemlélet
• Célja az ismeretterjesztés is (gyűjtőmunkákat is folytatott)
• Romantikus jegyek:
• látomásszerű leírások
• meseszövés
• párhuzamos eseményvezetés
• drámai, hatásos jelenetek, váratlan fordulatok
• titokzatosság
• jellemek: angyalok vagy ördögök
• pozitív hősök eszményítettek, nemes célokért küzdenek; erkölcsi tisztaság, áldozatvállalás
• anekdotaszerűség
• Népies jegyek:
• tréfák, adomák
• vaskos, humoros életanyag
• életképszerűség
• Realista jegyek:
• mellékszereplők ábrázolása: hitelesebbek, kevésbé kidolgozottak
• részletezés
• hiteles társadalom- és korrajz
• pontos belső lélekrajz

Az arany ember

Az arany emberben a kor nagy gondolatai, politikai válságjelenségei tűnnek fel. Nyomot hagyott benne az író magánéletének sok-sok konfliktusa, házaséletének ekkori zavara: feleségének elhidegülése, féltékenykedése és a romantikus késői szerelem is. Egyes értelmezők „vallomás regénynek” tartják, Jókai annyira azonosul főhőse kínlódásával. Az arany ember Jókai legharmonikusabb, a romantikából a realizmusba legmesszebb eljutó műve. A realista vonás a vívódó, meghasonlott főhős sokoldalú ábrázolásán túl abban is megnyilvánul, hogy szereplői egyszerű, hétköznapi emberek. A mű szerkesztése tudatosságra vall: már a kezdő fejezetekben megjelennek azok a motívumok (pl. a Duna, mely összeköti Komáromot és a Senki szigetét), cselekményelemek, melyek később fölerősödve, kibontva adják a regény cselekményszövetét. A regénytörténet 1828 őszén indul, a cselekmény lineáris, időrendben halad. A regényben nem egymással szemben álló társadalmi erők, csoportok csapnak össze, mint Jókai más regényeiben: itt a drámai küldelem helyszíne Tímár Mihály lelke./ Mohácsy..../

• Cím: utalhat Timár Mihály gazdagságára, de arra is, hogy akármibe fogott bele, az sikerült neki.
• Téma: tőkés vállalkozás, de illúzióktól mentesen, kiábrándult hangnemben: Jókai csalódott a kapitalizmusban, rájön, hogy csak tisztességtelen úton lehet meggazdagodni.
• Főszereplő: Levetinczy Timár Mihály: leginkább lelki vívódásaiból ismerhetjük meg, hasonlít a költőhöz, élete szintén kettős, Jókai mintha a saját helyzetét írná meg.
• Szerkezet:
• Összetett, sok utalás a későbbi cselekményre (Timéa és Noémi találkozása, Kacsuka és Timár kapcsolata, a Senki szigete)
• Nincsenek félbevágott, lezáratlan szálak, a regény végére minden tisztázódik, a helyére kerül
• A bonyodalom főleg Timár lelkében játszódik le.
• Idő: időrendben jelenik meg a történet, közel 50 évet ölel fel, 1828 őszén kezdődik
• Helyszínek: Komárom, Duna, Balatonfüred, Senki-szigete, Bécs, Dél-Amerika, Török Bir.

Cselekmény:

-         Tímár Mihály fiatalon egy dunai gabonaszállító hajó kormányosaként nagy szolgálatot tett az üldözött török nagyúrnak, Ali Csorbadzsinak, aki halála előtt rábízta gyereklányát, Tímeát és titkos kincseit. A leányt az apa akarata szerint annak távoli rokonánál, s egyben az ő komáromi gazdájánál, Brazovich Athanáz kereskedőnél helyezte el, de a kincset megtartotta. Hamarosan önállósította magát, és attól fogva minden üzleti vállalkozása sikerrel járt. Szándékai annyiban tisztességesek, hogy felelősséget érez Tímea sorsa iránt, s tudja, Brazovich elég becstelen ahhoz, hogy kisajátítsa Tímea apai örökségét. Ezért úgy gondolja, ha megtartja a vagyont, azt megháromszorozhatja, s így adhatja át Tímeának önmagával együtt.

-         Egy nap mindezt meg is valósítja, hiszen több oka is van rá: szerelmet érez a lány iránt, akiről megtudja, hogy a Brazovich házban úgy bánnak vele, mint egy cseléddel: megvetik és megalázzák. Ezért egy furfangos ügylettel Brazovichot minden vagyonából kiforgatja. A kereskedő meghal, Tímár pedig elveszi Tímeát. Azonban sem a házasságban, sem a gazdagságban nem lelhet igazi boldogságra: Tímea valójában Kacsuka őrnagyba szerelmes, de férje iránt érzett hálája örök hűségre kényszeríti, ugyanakkor Tímár Mihálynak elkezd lázadozni a lelkiismerete, tudja hogy gazdagságát „lopta”, Ali Csorbadzsi kincseit jogtalanul tartotta magánál.

-         Elkeseredésében egyszer felkeresi a kis al-dunai szigetet, ahol még korábban járt, s ahol anyjával együtt édeni magányban él Noémi. Tőle Tímár megkapja a gyengéd és odaadó szerelmet, s ettől fogva Tímár Mihály kettős életet él: a nyarat a Senki szigetén tölti Noémivel, kétkezi munkájával teremti meg megélhetésük szükségleteit. Ősztől tavaszig pedig Komáromban tartózkodik, üzleti ügyeit intézi, s jéghideg, de példásan hűséges feleségével él együtt.

-         Ekkor lép színre Krisztyán Tódor, akit már a regény kezdetén megismerhettünk, mikor Tímár Mihályék először kötöttek ki a Senki szigetén. Tódor apjának váltócsalása folytán ment tönkre Noémi apja. Ennek ellenére folyamatosan zsarolja Noémit és édesanyját, a lány kezét és a titkos szigetet követeli. Tímár Mihály azonban már a sziget tulajdonosa, elkergeti a gazembert. De mivel Krisztyán ismeri kettős életének titkát, jobbnak látja, hogy egyezkedjen vele,s egy brazíliai üzleti vállalkozását bízza rá.

-         Egy nap arról értesül, hogy Krisztyán Tódor itt is csalt és lopott, a cég tönkrement, ő gályára került, de a fogságból megszökött. Legközelebb Tímár balatoni nyaralójánál jelenik meg, rabruháját Tímáréra cseréli, s megfenyegeti, hogy leleplezi őt, ha nem engedi át neki Noémit és a Senki szigetét. Távozása után belerohan a Balaton jegébe. Tavasszal fellelt hulláját a ruhák alapján mint Tímár Mihályét azonosították.

-         Így az ’arany ember’ valójában meghalt a világ számára, s boldogan lemondva minden gazdagságról örökre a Senki szigetén telepedett le Noémi és a kisfia mellett.

Timár Mihály jelleme:

Rendhagyó hős, bonyolult jellem

·         a jó és a rossz, hamis és az igaz erkölcsi ellentétet belülre helyezi: az ő sorsa bűn és bűnhődés tipikus alakulástörténete

·         a mű elején romantikus főhős: mindent legyőz, egyszerű hajóbiztosból sikeres üzletemberré válik, „arany emberré”

·         erkölcsi botlás: Ali Csorbadzsi, majd Timéa kincsének megtartása, az ázott búzából kenyérsütés

·         realista figura – új típusú hős, aki vívódásokkal van tele, nagy dilemmák jellemzik. A lelki vívódását belső monológgal jeleníti meg, ami abból fakad, hogy érzékeli jellemének és sorsának ellentmondásba kerülését. Mindig van kifogása és mindig meg tudja magyarázni magának, mit miért tett, még ha erkölcstelenül is, de legbelül mindig tudja, hogy ez csak önmaga hitegetése.

·         boldogtalan és azzá tett másokat is

·         A Senki – szigetén megkezdődik kettős élete Noémi és Timéa között, ami egyre jobban felemészti testi és lelki erejét, végül megoldásként kilép a világból: komáromi életében halált tettet, hogy a Senki szigetén élhessen örökre. Úgy lel lelki békére és nyugalomra, hogy feladja élettervét: lemond a világ alkotó formálásának romantikus vágyáról és visszalép a szentimentális világba. De ez csak romantikus ábránd: az ember a valóságban nem léphet ki az életből.

·         lendületes, tetterős, becsületes és jó érzésű, de enged a kísértésnek

·         azt hiszi, boldoggá teszi Timéát, valójában örökös boldogtalanságot hozott rá, emiatt lelkiismeret furdalása van, de, miután felfedezi újra Noémit, boldog

·         egész sorsa azt mutatja, hogy becsületes úton nem lehet meggazdagodni

·         az író saját világképét főhőse sorsában mutatja meg (kapitalizmus kérdései, lelki válság)

·         rendkívül bonyolult jellem – kezdetben erkölcsi igényesség jellemzi (csupán a csalások végrehajtója); alkalmazottból válik sikeres vállalkozóvá

·         vagyonának alapja nem a becsületes munka

·         első erkölcsi megingása Kacsuka tanácsánál következik be, amikor azt ajánlja, hogy ázott búzából süttessen kenyeret

·         megtalálja a mesés kincseket, és ellopja azokat

·         ezek után bármihez nyúl, pénz lesz belőle, lelkiismerete azonban nem tiszta

·         gyötri az önvád és lelkiismeret-furdalás

·         a lopásnál azzal nyugtatgatja magát, hogy szándéka tisztességes, mert a kincseket vissza fogja adni Tímeának – a belső hang viszont ennek ellenkezőjét állítja

·         ez a hang végig üldözni fogja, nem hagyja nyugodni

·         a helyzet egyre elviselhetetlenebb lesz – tönkreteszi Brazovicsot; Tímea miatta boldogtalan

·         kettős életet él – folyton hazudnia kell (a szigetre „üzleti út” néven megy)

·         Tímár élete akkor ér végre révbe, amikor háta mögött hagyja életét, és a Senki szigetén él tovább („a történelem előtti paradicsomi idillbe” menekül)

·         bűnös életét meggyónja Noéminek, aki megbocsát neki (mondhatnánk boldogan éltek, amíg meg nem haltak…)

·         Főbb szereplők jellemzése

o    Timéa: fiatal, szép, tiszta, áratlan, szerelemre vágyó nő, boldogtalan, mégis hű urához, becsületes.

o    Noémi: fiatal, szép, egyenes és természetes, a regényben az ő alakja képviseli az emberi érzéseknek azt az őszinte, romlatlan világát, amely Jókai szerint csak a kapitalizmus társadalmán kívül lelhető fel.

o    Athalie: a komáromi kereskedő elkényeztetett, gőgös, szívtelen leánya, gyermekkora gondtalan jólétben telt el, de nem hallott egyébről, mint pénzről és üzletről, ördögien gonosz, képmutató jelleme mintegy ellenpólusa Timéa angyali tisztaságának, benne azt mutatja meg Jókai, hogyan torzul gonosszá az emberi lélek a pénzimádó polgári környezet, az önzésre szoktató polgári nevelés nyomán.

o    Kacsuka: a gyenge akaratú ember típusa a romlott tőkés társadalomban. Timéa iránt szerelme felemeli és megtisztítja, nem közeledik az özvegynek vélt Timéához, nehogy érdekházassággal vádolhassák.

o    Krisztyán Tódor: jellegzetesen romantikus alak, a minden gonoszságot megtestesítő intrikus típusa. Jókai azt is hangsúlyozza, hogy jellemét a romlott társadalom torzította el, már gyermekkorában megismerte a bűnt, apja magára hagyta, a társadalom megtanította hazudni, kémkedni és csalni.

o    Teréz mama: Eszményített alak, a természet és a munka formálta nemessé. Miután elvesztette férjét és vagyonát, nem akar tudni arról a világról, amely romlását okozta. Noémit jó példával tanítja, szeretettel neveli a jóra, a hasznos munkára, az emberek szeretetére.

Romantikus és realista jegyek a műben:

Romantikus jegyek:

·         bonyolult meseszövés

·         párhuzamos cselekményszálak

·         meghökkentő fordulatok

·         kiélezett konfliktushelyzetek

·         hős elé tornyosuló nehézségek

·         titkok

·         szerelmi háromszögek

·         a sorsdöntő részeknél a véletlenek irányítanak

·         szélsőséges jellemek, angyali (Noémi, Timéa) és ördögi (Athalie) figurák, Teréza mama alakja

o    nagy dilemmák

o    változatos szereplők, események, helyszínek

o    helyszínek: a regény legfestőibb leírása: a Vaskapu a képzelet szülötte; az államilag sehova sem tartozó Senki szigete mint a természetbe való visszavonulás lehetősége (~ Rousseau: „Vissza a természetbe!”) –

§  festői leírások: rózsaszüret, Balaton télen, Vaskapu, Timéa szépsége

§  motívumok fontos szerepe: vörös félhold; Timéa véletlenül megszúrja a hajtűvel Athalie-t az esküvőre való készülődéskor, majd később ugyanez lejátszódik fordítva, mikor Athalie öltözteti szegényként Timéát; a Duna mint Timár két életének (Komárom és Senki sz.) összekötője

Realista jegyek:

·         társadalomrajz: Komárom mint a városi, banki, üzleti élet megtestesítője, pénzügyek, telekvásárlási gondok, polgári figurák bemutatása

o    Kacsuka: katonatiszt, a korrupt államgépezet kiszolgálója, ő javasolja Timárnak az ázott gabona értékesítését, nem szereti Athalie-t, de a kapcsolatok miatt elvenné, később kitartóan szereti Timéát – vele kapcsolatban jelennek meg jó tulajdonságai

o    Zófia mama: a cselédsorból felkerül pénzéhes, pletykás asszony

o    Krisztyán Tódor: intrikus, mások életét megkeveri, az egymással kapcsolatban állókat egymásnak ugrasztja, hogy neki jó legyen. Elvetemült bűnöző, gátlástalan zsaroló, de a körülmények tették ilyenné – ez az egyetlen mentsége.

Az arany emberben Jókai illúzióvesztését, kiábrándultságát tehát részben politikai csalódások okozták. Kiábrándult már a magyar kapitalizmusból is: az író nem hisz többé a ’tiszta’ nemzeti polgárosodásban. Csüggedten szemléli hősét, pályáját meghasonlásba vivőnek látja. Tímár egész sorsa azt példázza, hogy vagyonnak, tőkének nem lehet becsületes úton birtokába jutni. Jókai végletes, de általános érvényű megállapításokat von le Tímár vagyonszerzésének, meggazdagodásának különös történetéből. Kisebb szereplők félreérthetetlen nyilatkozataiba is saját véleményét rejti el. Feleleveníti Rousseau elméletét, mely szerint a magántulajdon lopás. Krisztyán Tódor apja ezt mondja: „Akinek pénze van, az azt mind lopta. Akinek sok van, sokat lopott, akinek kevés van, keveset lopott; aki nem maga lopta, annak az apja, a nagyapja lopott.”

Az egész fennálló világrend helyességébe vetett hit is megrendül Jókaiban. Optimizmusa semmivé foszlott, tragikusan ellentmondásosnak látja mind a földi intézményrendszert, mind a túlvilági berendezkedést, s meghasonlottan kétségbe vonja a létezés értelmét is.