2. tétel: Bűn és bűnhődés Arany János balladáiban

Arany János (1817-1882)

Arany János 1817. március 2-án született, Nagyszalontán. Apja kevés földdel és kis házzal bíró földműves volt. A nyolc gyerek közül csupán kettő maradt életben (János és Sára). Iskoláit 1823 és 1833 között végezte Nagyszalontán (segédtanítói állás), majd ezt követően Debrecenben. Ezután Kisújszálláson egy évig segédtanító volt. Tanulmányait 1835 tavaszán fejezte be Debrecenben, de érettségivel nem rendelkezett, viszont rengeteget olvasott (leginkább római alkotóktól). 1836 februárjában színésznek állt. Ezalatt anyja meghalt, apja pedig megvakult. Ezek hatására a bűntudattól vezérelve felhagyott a színészettel.

1836 ősze és 1839 januárja közt korrektor (rektorhelyettes) Szalontán (magyar és latin grammatika), 1839 elején lemondott róla.

1840 tavaszán másodjegyző lett, meg is házasodott. Felesége Ercsey Julianna. Két gyermekük született,Juliska és László. 1844-től fordítgatott görög és angol (Shakespeare) drámákat.  Az elveszett alkotmány című vígeposzával megnyerte a Kisfaludy Társaság 25 aranyos pályadíját. Igazi sikert, elismerést és Petőfi barátságát az 1846 nyarán írt Toldi hozta meg számára. 1847-ben ismét megnyerte a Kisfaludy Társaság pályadíját.

Az 1848-as forradalom - rövid ideig nemzetőr volt, majd BM-i fogalmazó lett Debrecenben és Pesten. Az orosz beözönlés után bujdosnia kellett. Elveszítette állását, Világos pedig még az anyagi összeomlást is jelentette. Fél évig Geszten, a Tisza családnál nevelősködött. 1851 őszén tanár lett a nagykőrösi főgimnáziumban. Egyre többet szenvedett a testi ill. lelki problémái miatt. 1860-ban Pestre költözött, ahol a Kisfaludy Társaság igazgatója lett. Bekapcsolódott a pesti irodalmi és politikai életbe.

Folyóiratokat indított: Szépirodalmi figyelő, Koszorú.

1865-ben az MTA titkára lesz, 1870-ben főtitkára. 1863-ban meghalt Juliska, emiatt sokáig elhallgatott benne a költő. 1876-ban lemondott a főtitkárságról, az 1877-es boldog nyarat a Margit-szigeten töltötte. Ekkor írta titokban, nem a nyilvánosság elé szánta az Őszikék(kapcsos könyv) verseit. 1882. október 22-én halt meg.

A műballada Európában a romantika korában lett népszerű, mikor megnőtt az érdeklődés a népi költészet iránt. A ballada ugyanis eredetileg ősi népköltészeti műfaj.

Ballada: A középkorban még versforma (Villon), később műfajjá válik. A ballada szó valószínűleg az olasz ballare (táncolni) szóból származik. Epikai, lírai, drámai elemeket egyesítő műfaj. Jellemzői: homályos előadásmód, párbeszéd, gyakran tragikus végkifejlet.

A magyar műballadát Arany János emelte világirodalmi szintre; a skót és a székely népballadákat tekintette mintaként.

Arany balladái 3 korszakra bonthatók:

1849 előtt: inkább csak kísérletek

1853-tól: Nagykőrösi balladák: A walesi bárdok, V. László, Ágnes asszony, Szondi két apródja

1877-től: Vörös Rébék, Tengeri-hántás, Tetemre hívás

Arany balladáiban egyedi-egyéni jellemeket, sorsokat ábrázol, s különös gondot fordít a lélektani indokoltságra. Több költeményében a bűn és bűnhődés problémáját állítja középpontba. Ilyen lélektani ballada az Ágnes asszony.

Ágnes asszony (1853)

Megírásának közvetlen élménye az volt, hogy Arany gyakran látott egy szótlan parasztasszonyt, aki estig mosott a patakban. Kulcsmotívuma a már említett bűn és bűnhődés, mely az első négy strófában – a balladai homálynak megfelelően – még csak sejthető (véres lepedő, hajdú megjelenése enged erre következtetni). A mű elején és végén helyet foglaló patak-jelenet mintegy keretbe foglalja. A mű három szerkezeti egységre osztható a helyszínek szerint: 1-4. szakasz: patak partja; 5-19. szakasz: börtön, tárgyalóterem; 20-26. szakasz: patak partja. A ballada az asszony megőrüléséről szól.

Már az 1. szerkezeti egységben lélektani ábrázolás figyelhető meg. Ágnes félre akarja vezetni a falubelieket férjét illetően. Az asszony bűne itt még csak sejthető. A refrén: “Oh, irgalom atyja ne hagyj el” többrétegű: mondhatja Ágnes belső zűrzavarában, mondhatja a költő csodálkozva a bűn fölött, s majd a 2. szerkezeti egységben mondhatják a bírák, szintén csodálkozásukban.

A következő szerkezeti egységben a színhely a börtön, ami Ágnes lelkének szimbóluma , ugyanis rémeket lát, szembesül önmagával. A szerkezeti egység másik színtere a bíróság helyisége, azonban az események itt is lélekben peregnek. Arany finoman festi meg a megőrülés folyamatát, a kezdeti kényszerképzetektől a teljes tébolyig. A részletező elbeszélést hosszabb párbeszédek szakítják meg. Ágnes asszony bűne – szeretőjével együtt megölte férjét – csak ezekben a párbeszédekben világosodik meg. Az asszonyt a bírák is szánalommal nézik. Ágnes a vádat fel sem fogja, csak annyi jut el a tudatáig, hogy nem mehet haza, nem moshatja ki a vérfoltot a lepedőből. Balladai homály fedi a bírák viselkedésének okát, hiszen nem tudni miért engedték haza, s miért ejtették el az életfogytiglani börtönbüntetést, valószínűleg azért, mert belátják, nem létezik az őrületnél nagyobb büntetés; Arany is mély részvétet érez iránta, erre utal a fehér galamb hasonlat. De bűne alól feloldozni mégsem tudja: „eredj haza szegény asszony! | Mosd fehérre mocskos lepled”.

A 3. szerkezeti egység visszatér a vers indításához, a patakparti jelenthez. Ez a pár versszak hosszú évek történetét sűríti magába. Az idő megmásíthatatlan múlását néhány motívum jelzi: a ronggyá foszlott lepedő, a szöghaj, a finom arcon szanaszét megjelenő ráncok. Az itt felhangzó refrén a már megtébolyult asszony gépies, üres motyogása. A lepedőmosás pedig kataton cselekvéssé válik, ezzel is utalva rá, hogy a lelkiismeret furdalástól egy életen át sem szabadulhat.

A walesi bárdok (1857)

Ezt a feloldhatatlan bűnhődést mutatja be másik műve A walesi bárdok.

A ballada Edward király bemutatásával indul, aki épp a frissen megszerzett tartományát járja körbe. Az első 6 versszak az uralkodót zsarnoknak, önteltnek mutatja, aki lenézi a népet, ebnek, baromnak nevezi. A körsétán tapasztalt síri csend éles ellentétben van a következő 7 versszak lakoma képével, ahol hatalmas a sürgésforgás, a lakók igyekeznek a királyt minden jóval ellátni, de a tetteit dicsőíteni senki nem akarja. Mindenki gyűlöli őt a porig rombolt tartományban. Amikor mégis a tetteit megéneklő dalokat óhajt, akkor megjelennek a bárdok.  Az első egy fehér galamb, egy idős költő, aki habár öregesen beszél, szavai fenyegetőek, a legtöbbször ismételt szavak a vér és a halál. A második, egy fiatal költő azzal vádolj, hogy a meggyilkoltak között rengeteg ártatlan volt. Mindkettő sorsa máglyahalál, ekkor a harmadik énekes is előlép hívatlanul, ő a harcos költő. Edward király bűne tulajdonképpen a költők megöletése volt. Innen kezdődik megőrülésének folyamata, hiába van csend, ő hallja a fejében a költők vádjait, hiába harsog kint a zene, ő nem tudja elnyomni lelkiismerete hangját. A tettét nem tudja feldolgozni, végleg összeroppan tette súlya alatt.

V. László (1853)

Hasonló a felépítése az V. László című balladájának. Ez is történelmi ballada. A mű különlegessége, hogy a bűn a mű előzményében van, erre az a magyarázat, hogy az eset ismert, a kollektív emlékezetünk része. V. László kivégeztette Hunyadi Lászlót, és annak idősebb fiát is. Mátyást, a fiatalabbat pedig várába záratta. A történetbe egy vihar utáni csendes éjszakán kapcsolódunk be. Hiába ült el kint a vihar, a király hangokat hall, lánccsörgést, mintha Mátyás csörgetné láncait. A toronyból látni véli a szökni készülő fiút. Beleőrül a tudatba, hogy a Hunyadi családot ártatlanul ítélte halálra. Elmenekül az országból, de bűntudata elől nem tud elfutni. Mindenütt ellenséget sejt, elhatalmasodik rajta az őrület.

Tengeri-hántás (1877)

A történetet egy mesélő meséli a tengerihántás alatt a fiatalok okulására.

A ballada főhőse Dalos Eszti, egy parasztlány, és annak szerelme Tuba Ferkó. A lány kiszökik hozzá, amikor a többiek alszanak, és erkölcsileg tiltott dolgot tesz. Elveszíti szüzességét „piros vérit fakasztja”. Ez az ő bűne, a bonyodalom azonban itt kezdődik, ugyanis teherbe esik. Bűnhődése pedig a halál, nem bírja elviselni a szégyent, hisz egy kis közösségben él, ami nem tűri az ilyesmit, öngyilkos lesz. Ferkó bűne is súlyos, ugyanis nem áll ki a szeretett nő mellett, hanem magára hagyja a bajban. Később ezt a tettét megbánja, visszatér falujába, de akkora már Eszter halott. Lelkiismeret furdalása őrületbe csap át, halott kedvese hangját hallja, ami öngyilkosságra csábítja. Leugrik a templomtoronyból és szörnyethal. A mese és a valóság síkja most összeér, ugyanis az a templom, ami most 12-t üt, az azonos azzal, amelyikről a mesében Ferkó leugrott. A két sík összeérését tovább erősíti a tűz, ami mintegy keretbe foglalja a történetet.

Tetemre hívás (1877)

A halva talált Bárczi Benő apja mindenkit megidéz fia holttestéhez, de a bűnös az, akire nem is gondoltak, a fiú menyasszonya, Kund Abigél. A büntetés itt is megtébolyodás.

Jókai Mór (1825-1904) : Az arany ember

Élete

• Komárom, 1825. február 18.
• Édesapja: Jókay József – nemesi származású ügyvéd
• Csodagyereknek tartották – már igen fiatalon verseket ír, és kitűnően rajzol
• A pápai református kollégiumban ismerkedik meg Petőfivel (Képző Társaság)
• Ügyvédi oklevelet szerez (Kecskemét), de sosem lesz ügyvéd
• A március 15-ei események egyik főszereplője, tagja a Tízek Társaságának.
• Házasság Laborfalvi Róza színésznővel – ellenzett házasság
• Köztársaságpárti → Világos miatt a költő teljesen összeroppan
• Epikus művészete a szabadságharc bukása után bontakozik ki (kezdetben Sajó álnéven ír)
• Az 50-es évektől egyre jobban bekapcsolódik a politikai életbe (ellenzéki)
• 1875. Jókai is kormánypárti képviselő lesz
• Népszerűsége csökken, művészete hanyatlani kezd
• 1886-ban felesége meghal – fogadott lánya áll mellé (Feszty Árpádné)
• Újabb házasság Nagy Bellával (20 éves) – mindenki rossz néven vette
• Utolsó éveiben kalandos történelmi regényeket ír, célja csupán az olvasóközönség szórakoztatása

Fontosabb regényei:

A janicsárok végnapjai

Szegény gazdagok

Gazdag szegények

A kiskirályok

Egy ember, aki mindent tud

Névtelen vár

Török világ Magyarországon

Erdély aranykora

Kárpáthy Zoltán

Egy magyar nábob

A kőszívű ember fiai

A lőcsei fehér asszony

Fekete gyémántok

És mégis mozog a Föld

Az arany ember

Sárga rózsa

A jövő század regénye

Stílusa

• Életműve a romantikus prózairodalom legnagyobb teljesítménye
• Stílusa könnyed, beleszövődött a népiesség és a realizmus
• Szókincse sokszínű, de művei könnyen olvashatók
• 1852-ben a legjobban fizetett magyar író volt, ő rendelkezett a legnagyobb olvasóközönséggel
• Óriási antik műveltség
• Merít a népi és szakmai nyelvből is, valamint a nyelvújítás szókészletét is használja
• Regényeiben fiktív, illetve valóságos hősök szerepelnek – heroikus történetszemlélet
• Célja az ismeretterjesztés is (gyűjtőmunkákat is folytatott)
• Romantikus jegyek:
• látomásszerű leírások
• meseszövés
• párhuzamos eseményvezetés
• drámai, hatásos jelenetek, váratlan fordulatok
• titokzatosság
• jellemek: angyalok vagy ördögök
• pozitív hősök eszményítettek, nemes célokért küzdenek; erkölcsi tisztaság, áldozatvállalás
• anekdotaszerűség
• Népies jegyek:
• tréfák, adomák
• vaskos, humoros életanyag
• életképszerűség
• Realista jegyek:
• mellékszereplők ábrázolása: hitelesebbek, kevésbé kidolgozottak
• részletezés
• hiteles társadalom- és korrajz
• pontos belső lélekrajz

Az arany ember

Az arany emberben a kor nagy gondolatai, politikai válságjelenségei tűnnek fel. Nyomot hagyott benne az író magánéletének sok-sok konfliktusa, házaséletének ekkori zavara: feleségének elhidegülése, féltékenykedése és a romantikus késői szerelem is. Egyes értelmezők „vallomás regénynek” tartják, Jókai annyira azonosul főhőse kínlódásával. Az arany ember Jókai legharmonikusabb, a romantikából a realizmusba legmesszebb eljutó műve. A realista vonás a vívódó, meghasonlott főhős sokoldalú ábrázolásán túl abban is megnyilvánul, hogy szereplői egyszerű, hétköznapi emberek. A mű szerkesztése tudatosságra vall: már a kezdő fejezetekben megjelennek azok a motívumok (pl. a Duna, mely összeköti Komáromot és a Senki szigetét), cselekményelemek, melyek később fölerősödve, kibontva adják a regény cselekményszövetét. A regénytörténet 1828 őszén indul, a cselekmény lineáris, időrendben halad. A regényben nem egymással szemben álló társadalmi erők, csoportok csapnak össze, mint Jókai más regényeiben: itt a drámai küldelem helyszíne Tímár Mihály lelke./ Mohácsy..../

• Cím: utalhat Timár Mihály gazdagságára, de arra is, hogy akármibe fogott bele, az sikerült neki.
• Téma: tőkés vállalkozás, de illúzióktól mentesen, kiábrándult hangnemben: Jókai csalódott a kapitalizmusban, rájön, hogy csak tisztességtelen úton lehet meggazdagodni.
• Főszereplő: Levetinczy Timár Mihály: leginkább lelki vívódásaiból ismerhetjük meg, hasonlít a költőhöz, élete szintén kettős, Jókai mintha a saját helyzetét írná meg.
• Szerkezet:
• Összetett, sok utalás a későbbi cselekményre (Timéa és Noémi találkozása, Kacsuka és Timár kapcsolata, a Senki szigete)
• Nincsenek félbevágott, lezáratlan szálak, a regény végére minden tisztázódik, a helyére kerül
• A bonyodalom főleg Timár lelkében játszódik le.
• Idő: időrendben jelenik meg a történet, közel 50 évet ölel fel, 1828 őszén kezdődik
• Helyszínek: Komárom, Duna, Balatonfüred, Senki-szigete, Bécs, Dél-Amerika, Török Bir.

Cselekmény:

-         Tímár Mihály fiatalon egy dunai gabonaszállító hajó kormányosaként nagy szolgálatot tett az üldözött török nagyúrnak, Ali Csorbadzsinak, aki halála előtt rábízta gyereklányát, Tímeát és titkos kincseit. A leányt az apa akarata szerint annak távoli rokonánál, s egyben az ő komáromi gazdájánál, Brazovich Athanáz kereskedőnél helyezte el, de a kincset megtartotta. Hamarosan önállósította magát, és attól fogva minden üzleti vállalkozása sikerrel járt. Szándékai annyiban tisztességesek, hogy felelősséget érez Tímea sorsa iránt, s tudja, Brazovich elég becstelen ahhoz, hogy kisajátítsa Tímea apai örökségét. Ezért úgy gondolja, ha megtartja a vagyont, azt megháromszorozhatja, s így adhatja át Tímeának önmagával együtt.

-         Egy nap mindezt meg is valósítja, hiszen több oka is van rá: szerelmet érez a lány iránt, akiről megtudja, hogy a Brazovich házban úgy bánnak vele, mint egy cseléddel: megvetik és megalázzák. Ezért egy furfangos ügylettel Brazovichot minden vagyonából kiforgatja. A kereskedő meghal, Tímár pedig elveszi Tímeát. Azonban sem a házasságban, sem a gazdagságban nem lelhet igazi boldogságra: Tímea valójában Kacsuka őrnagyba szerelmes, de férje iránt érzett hálája örök hűségre kényszeríti, ugyanakkor Tímár Mihálynak elkezd lázadozni a lelkiismerete, tudja hogy gazdagságát „lopta”, Ali Csorbadzsi kincseit jogtalanul tartotta magánál.

-         Elkeseredésében egyszer felkeresi a kis al-dunai szigetet, ahol még korábban járt, s ahol anyjával együtt édeni magányban él Noémi. Tőle Tímár megkapja a gyengéd és odaadó szerelmet, s ettől fogva Tímár Mihály kettős életet él: a nyarat a Senki szigetén tölti Noémivel, kétkezi munkájával teremti meg megélhetésük szükségleteit. Ősztől tavaszig pedig Komáromban tartózkodik, üzleti ügyeit intézi, s jéghideg, de példásan hűséges feleségével él együtt.

-         Ekkor lép színre Krisztyán Tódor, akit már a regény kezdetén megismerhettünk, mikor Tímár Mihályék először kötöttek ki a Senki szigetén. Tódor apjának váltócsalása folytán ment tönkre Noémi apja. Ennek ellenére folyamatosan zsarolja Noémit és édesanyját, a lány kezét és a titkos szigetet követeli. Tímár Mihály azonban már a sziget tulajdonosa, elkergeti a gazembert. De mivel Krisztyán ismeri kettős életének titkát, jobbnak látja, hogy egyezkedjen vele,s egy brazíliai üzleti vállalkozását bízza rá.

-         Egy nap arról értesül, hogy Krisztyán Tódor itt is csalt és lopott, a cég tönkrement, ő gályára került, de a fogságból megszökött. Legközelebb Tímár balatoni nyaralójánál jelenik meg, rabruháját Tímáréra cseréli, s megfenyegeti, hogy leleplezi őt, ha nem engedi át neki Noémit és a Senki szigetét. Távozása után belerohan a Balaton jegébe. Tavasszal fellelt hulláját a ruhák alapján mint Tímár Mihályét azonosították.

-         Így az ’arany ember’ valójában meghalt a világ számára, s boldogan lemondva minden gazdagságról örökre a Senki szigetén telepedett le Noémi és a kisfia mellett.

Timár Mihály jelleme:

Rendhagyó hős, bonyolult jellem

·         a jó és a rossz, hamis és az igaz erkölcsi ellentétet belülre helyezi: az ő sorsa bűn és bűnhődés tipikus alakulástörténete

·         a mű elején romantikus főhős: mindent legyőz, egyszerű hajóbiztosból sikeres üzletemberré válik, „arany emberré”

·         erkölcsi botlás: Ali Csorbadzsi, majd Timéa kincsének megtartása, az ázott búzából kenyérsütés

·         realista figura – új típusú hős, aki vívódásokkal van tele, nagy dilemmák jellemzik. A lelki vívódását belső monológgal jeleníti meg, ami abból fakad, hogy érzékeli jellemének és sorsának ellentmondásba kerülését. Mindig van kifogása és mindig meg tudja magyarázni magának, mit miért tett, még ha erkölcstelenül is, de legbelül mindig tudja, hogy ez csak önmaga hitegetése.

·         boldogtalan és azzá tett másokat is

·         A Senki – szigetén megkezdődik kettős élete Noémi és Timéa között, ami egyre jobban felemészti testi és lelki erejét, végül megoldásként kilép a világból: komáromi életében halált tettet, hogy a Senki szigetén élhessen örökre. Úgy lel lelki békére és nyugalomra, hogy feladja élettervét: lemond a világ alkotó formálásának romantikus vágyáról és visszalép a szentimentális világba. De ez csak romantikus ábránd: az ember a valóságban nem léphet ki az életből.

·         lendületes, tetterős, becsületes és jó érzésű, de enged a kísértésnek

·         azt hiszi, boldoggá teszi Timéát, valójában örökös boldogtalanságot hozott rá, emiatt lelkiismeret furdalása van, de, miután felfedezi újra Noémit, boldog

·         egész sorsa azt mutatja, hogy becsületes úton nem lehet meggazdagodni

·         az író saját világképét főhőse sorsában mutatja meg (kapitalizmus kérdései, lelki válság)

·         rendkívül bonyolult jellem – kezdetben erkölcsi igényesség jellemzi (csupán a csalások végrehajtója); alkalmazottból válik sikeres vállalkozóvá

·         vagyonának alapja nem a becsületes munka

·         első erkölcsi megingása Kacsuka tanácsánál következik be, amikor azt ajánlja, hogy ázott búzából süttessen kenyeret

·         megtalálja a mesés kincseket, és ellopja azokat

·         ezek után bármihez nyúl, pénz lesz belőle, lelkiismerete azonban nem tiszta

·         gyötri az önvád és lelkiismeret-furdalás

·         a lopásnál azzal nyugtatgatja magát, hogy szándéka tisztességes, mert a kincseket vissza fogja adni Tímeának – a belső hang viszont ennek ellenkezőjét állítja

·         ez a hang végig üldözni fogja, nem hagyja nyugodni

·         a helyzet egyre elviselhetetlenebb lesz – tönkreteszi Brazovicsot; Tímea miatta boldogtalan

·         kettős életet él – folyton hazudnia kell (a szigetre „üzleti út” néven megy)

·         Tímár élete akkor ér végre révbe, amikor háta mögött hagyja életét, és a Senki szigetén él tovább („a történelem előtti paradicsomi idillbe” menekül)

·         bűnös életét meggyónja Noéminek, aki megbocsát neki (mondhatnánk boldogan éltek, amíg meg nem haltak…)

·         Főbb szereplők jellemzése

o    Timéa: fiatal, szép, tiszta, áratlan, szerelemre vágyó nő, boldogtalan, mégis hű urához, becsületes.

o    Noémi: fiatal, szép, egyenes és természetes, a regényben az ő alakja képviseli az emberi érzéseknek azt az őszinte, romlatlan világát, amely Jókai szerint csak a kapitalizmus társadalmán kívül lelhető fel.

o    Athalie: a komáromi kereskedő elkényeztetett, gőgös, szívtelen leánya, gyermekkora gondtalan jólétben telt el, de nem hallott egyébről, mint pénzről és üzletről, ördögien gonosz, képmutató jelleme mintegy ellenpólusa Timéa angyali tisztaságának, benne azt mutatja meg Jókai, hogyan torzul gonosszá az emberi lélek a pénzimádó polgári környezet, az önzésre szoktató polgári nevelés nyomán.

o    Kacsuka: a gyenge akaratú ember típusa a romlott tőkés társadalomban. Timéa iránt szerelme felemeli és megtisztítja, nem közeledik az özvegynek vélt Timéához, nehogy érdekházassággal vádolhassák.

o    Krisztyán Tódor: jellegzetesen romantikus alak, a minden gonoszságot megtestesítő intrikus típusa. Jókai azt is hangsúlyozza, hogy jellemét a romlott társadalom torzította el, már gyermekkorában megismerte a bűnt, apja magára hagyta, a társadalom megtanította hazudni, kémkedni és csalni.

o    Teréz mama: Eszményített alak, a természet és a munka formálta nemessé. Miután elvesztette férjét és vagyonát, nem akar tudni arról a világról, amely romlását okozta. Noémit jó példával tanítja, szeretettel neveli a jóra, a hasznos munkára, az emberek szeretetére.

Romantikus és realista jegyek a műben:

Romantikus jegyek:

·         bonyolult meseszövés

·         párhuzamos cselekményszálak

·         meghökkentő fordulatok

·         kiélezett konfliktushelyzetek

·         hős elé tornyosuló nehézségek

·         titkok

·         szerelmi háromszögek

·         a sorsdöntő részeknél a véletlenek irányítanak

·         szélsőséges jellemek, angyali (Noémi, Timéa) és ördögi (Athalie) figurák, Teréza mama alakja

o    nagy dilemmák

o    változatos szereplők, események, helyszínek

o    helyszínek: a regény legfestőibb leírása: a Vaskapu a képzelet szülötte; az államilag sehova sem tartozó Senki szigete mint a természetbe való visszavonulás lehetősége (~ Rousseau: „Vissza a természetbe!”) –

§  festői leírások: rózsaszüret, Balaton télen, Vaskapu, Timéa szépsége

§  motívumok fontos szerepe: vörös félhold; Timéa véletlenül megszúrja a hajtűvel Athalie-t az esküvőre való készülődéskor, majd később ugyanez lejátszódik fordítva, mikor Athalie öltözteti szegényként Timéát; a Duna mint Timár két életének (Komárom és Senki sz.) összekötője

Realista jegyek:

·         társadalomrajz: Komárom mint a városi, banki, üzleti élet megtestesítője, pénzügyek, telekvásárlási gondok, polgári figurák bemutatása

o    Kacsuka: katonatiszt, a korrupt államgépezet kiszolgálója, ő javasolja Timárnak az ázott gabona értékesítését, nem szereti Athalie-t, de a kapcsolatok miatt elvenné, később kitartóan szereti Timéát – vele kapcsolatban jelennek meg jó tulajdonságai

o    Zófia mama: a cselédsorból felkerül pénzéhes, pletykás asszony

o    Krisztyán Tódor: intrikus, mások életét megkeveri, az egymással kapcsolatban állókat egymásnak ugrasztja, hogy neki jó legyen. Elvetemült bűnöző, gátlástalan zsaroló, de a körülmények tették ilyenné – ez az egyetlen mentsége.

Az arany emberben Jókai illúzióvesztését, kiábrándultságát tehát részben politikai csalódások okozták. Kiábrándult már a magyar kapitalizmusból is: az író nem hisz többé a ’tiszta’ nemzeti polgárosodásban. Csüggedten szemléli hősét, pályáját meghasonlásba vivőnek látja. Tímár egész sorsa azt példázza, hogy vagyonnak, tőkének nem lehet becsületes úton birtokába jutni. Jókai végletes, de általános érvényű megállapításokat von le Tímár vagyonszerzésének, meggazdagodásának különös történetéből. Kisebb szereplők félreérthetetlen nyilatkozataiba is saját véleményét rejti el. Feleleveníti Rousseau elméletét, mely szerint a magántulajdon lopás. Krisztyán Tódor apja ezt mondja: „Akinek pénze van, az azt mind lopta. Akinek sok van, sokat lopott, akinek kevés van, keveset lopott; aki nem maga lopta, annak az apja, a nagyapja lopott.”

Az egész fennálló világrend helyességébe vetett hit is megrendül Jókaiban. Optimizmusa semmivé foszlott, tragikusan ellentmondásosnak látja mind a földi intézményrendszert, mind a túlvilági berendezkedést, s meghasonlottan kétségbe vonja a létezés értelmét is.

VAJDA JÁNOS ÚJSZERŰ TÁJLÍRÁJA

Annak ellenére, hogy Vajda János (1827–1897) tehetségére már az 1840-es években fölfigyeltek, s élete vége felé a fiatal költőgeneráció (Komjáthy, Reviczky) tagjai a legnagyobb élő költőnek tartották, élete mégis magányos volt. Művészetét meg nem értés és támadás fogadta, politikai eszméi miatt mellőzték, s magánélete is kudarcokkal teli volt. Költészetét csak az utókor ismerte el méltóan, Ady például saját költészetének szerves előzményét látta Vajdáéban.

Gyermekkorát a Fejér megyei Vál községben töltötte, s a kedves és boldog („paradicsomi”, ahogy későbbi önéletírásában nevezi) emlékek költészetére is hatottak. Előbb Székesfehérváron, majd Pesten tanult a piaristáknál. Nagybátyjánál, Vajda Péternél, a korszak egyik ismert írójánál lakott, s ő vezette be a pesti irodalmi élet világába, s ő ismertette meg a korszak irodalmi és modern politikai eszméit.

Indulása 

Korai műveire az erőteljes Petőfi-hatás, népiesség jellemző. Petőfi hatására lett vándorszínész is. Egy rövid időre gazdatisztgyakornok lett József nádor híres mintagazdaságában. Ez az élmény is meghatározó volt számára. Nagy hatással voltak rá Széchenyi István reformeszméi is.

Szerepe a forradalomban 

Tevékeny részt vállalt a márciusi forradalom szervezésében, a márciusi ifjak egyik hangadója volt. Az elsők között állt be nemzetőrnek, végigharcolta a szabadságharcot, a világosi fegyverletételkor már hadnagy volt. A fegyverletétel után büntetésképpen közlegényként besorozták az osztrák hadseregbe.

Csak 1853-ban térhetett vissza Pestre. A Földhivatalban helyezkedett el tisztviselőként, s megpróbált visszailleszkedni az irodalmi életbe is. 1855-ben a Magyar Sajtókritikusaként, majd a Nőbarát című lap szerkesztőjeként dolgozott. 1856-ban jelent meg első verseskötete (Költemények), melyet kedvezően fogadott a korabeli közönség és a kritika is.

A Gina-versek ihletője 

1853-ban szerelmes lett Kratochvill Georginába, szállásadójának lányába, ő azonban nem viszonozta a költő szerelmét, s nem sokkal megismerkedésük után Bécsbe költözött, ahol egy Esterházy-gróf szeretője lett, majd hozzáment egy cirkuszigazgatóhoz, s végül magányosan és szegényen halt meg. Vajdát igen megviselte a szerelmi kudarc, szerelmes verseinek – Gina-versek – jórészt e csalódás a fő motívuma.

Házassága 

Majd harminc évvel a Gina-csalódás után házassággal próbált szabadulni kínzó magányától, de Bartos Rózával kötött házassága (1880) nem volt más, mint két év lidérces rémálom. 1884-ben vált el a nála 33 évvel fiatalabb nőtől, aki bosszúból megírta házasságuk történetét, minden megalázó részletre kiterjedően.

Mizantróp hajlamai 

Hogy személyes kapcsolatai, szerelme, házassága kudarcot vallott, abban Vajdának is nagy szerepe volt. A kemény, szilaj természetű, különc ember nehezen tudott a helyzetnek megfelelően viselkedni.

Embergyűlölő hajlamai tovább erősödtek, ádáz harcot folytatott a korszak legnagyobb hatalmú irodalmi tekintélyével, Gyulai Pállal.

A tehetségét elismerő kevés számú barát és támogató hatvanadik születésnapján két gyűjteményes kötettel (versek, illetve prózai írások) lepte meg, de a kritika nem értékelte e kiadásokat sem. 1897. január 17-én halt meg.

Vajda költészetét az elszigetelt magány, a kirekesztettség, és önmagával való meghasonlottság jellemzi.

Az foglalkoztatta, amit nem kapott meg. Költészete filozófiai töprengés, az élet értelmének kutatása. Költészete egyre kozmikusabbá tágul. Jelképes lesz.

Jelentősége a magyar irodalomban: Petőfi költészetének folytatója, s Ady lírájának előfutára.

Költeményeit a következőképpen szokás csoportosítani:

• Tájköltészete: Nádas tavon, A vaáli erdőben

• Szerelmi költészete: 20 év múlva, 30 év után,

• Politikai költészete: A nemzethez; Credo;

• Filozófiai költészete: Az üstökös

Újszerű tájlírája

Jól ismeri, szereti a természetet, verseiben mégis sokkal inkább a lélek világa jelenik meg, a külső táj csak közvetítője a belső életérzéseknek, valójában a lélek drámája vetítődik a külvilágra, amely így megtelik nyomasztó hangulattal…

E líratípus egyik jellemző remekműve:

A vaáli erdőben (1875)

A vaáli erdő Vajda gyermekkorának színhelye. A cím konkrét helymegjelölés, de közvetlen eligazítást nem ad sem a vers tartalmára, sem műfajára nézve. A versben megjelenő idill ideálvilága lesz az erdő. Életrajzi vonatkozásai miatt a visszavágyódás mozzanata kapcsolható hozzá.

Műfaja: dal, amely filozófiai tartalmakat hordoz.

A vers egyetlen mondat: egyetlen vágy, sóhaj kifejezője.

Odabenn a mély vadonban, A csalános iharosban, Félreeső völgy ölében, Sűrü árnyak enyhelyében; Oh milyen jó volna ottan, Abban a kis házikóban, Élni, éldegélni szépen, Békességben, csöndességben!... Nem törődni a világgal, A világ ezer bajával. Meggondolni háboritlan, Ami immár közelebb van... Illatos hegy oldalában, A tavaszi napsugárban, Nézni illanó felhőkbe, Mult időkbe, jövendőkbe... És azután, utóvégre, Észrevétlenül, megérve, Lehullani önmagától, A kiszáradt életfáról... S ismeretlen sirgödörbe' Elalunni mindörökre... S ott egyebet mit se tenni, Csak pihenni, csak pihenni...

Az első szakasz fő motívuma az elrejtettség, megbújás, messziség. Tere a címben megjelenő erdő, itt : vadon, völgy, árny. Az erdő óvó szerepű. A védettség érzését fokozzák a szakasz jelzői: mély, csalános, félreeső, sűrű. A második szakaszban az idill mesebeli, sztereotip (megszokott) kelléke a kis házikó, a békesség, otthonra találás szimbóluma. A háborítatlan természethez tartozó motívumokat a harmadik szakaszban egy pillanatra felvillantott világ ellentétezi. A harmadik szakasz utolsó sora hozza be utalásszerűen a halált (negyedik szakasz), illetve a halál gondolatát, a felkészülést az elmúlásra. A harmadik strófa második sora után pontot tett ugyan a költő, de a következő sorban nem kezdődik új mondat, tehát vesszőt igényel a szöveg, egyetlen mondat a vers. Az ötödik és a hatodik szakasz a konkrét meghalásról és a halált követő öröklétről beszél az elszáradó életfa metaforájában. A főnévi igenevek a pillanatnyi érzést általánossá, időtlenné teszik. Fontos poétikai szerepet tölt be a központozás is: a strófák végén a három pont a megrengés, tűnődés csöndjét, a gondolatok közti szünetet érzékelteti. A verszene régi népdalok ritmusát idézi: ősi felező nyolcas páros rímekkel, mely a magyar irodalmi hagyományban a dal megszokott kifejező eszköze.(Rege a csodaszarvasról ritmusa is ez!)

Nádas-tavon (1888)

A cím tájversre utal, de a szöveg alapján a táj nem rekonstruálható. Csak közvetítő elem, költői eszköz, az én gondolatvilágának, érzéseinek, életfelfogásának hordozója (az én belső világának projektálása, azaz kivetítése).

Műfaja: filozófiai dal.

Fönn az égen ragyogó nap. Csillanó tükrén a tónak, Mint az árnyék, leng a csónak. Mint az árnyék, olyan halkan, Észrevétlen, mondhatatlan Andalító hangulatban. A vad alszik a berekben. Fegyveremmel az ölemben Ringatózom önfeledten. Nézem ezt a szép világot. Mennyi bűbáj, mily talányok! Mind, amit körültem látok. Nap alattam, nap fölöttem, Aranyos, tüzes felhőben, Lenn a fénylő víztükörben. Itt az ég a földet éri. Tán szerelme csókját kéri... Minden oly csodás, tündéri. Mi megyünk-e vagy a felhő, Vagy a lenge déli szellő, A szelíden rám lehellő? Gondolatom messze téved Kék ürén a semmiségnek. Földi élet, hol a réved? Szélei nádligeteknek Tünedeznek, megjelennek. Képe a forgó jelennek... Most a nap megáll az égen, Dicsőség fényözönében, Csöndessége fönségében. S minden olyan mozdulatlan... Mult, jövendő tán együtt van Ebben az egy pillanatban? A levegő meg se lebben, Minden alszik... és a lelkem Ring egy méla sejtelemben: Hátha minden e világon, Földi életem, halálom Csak mese, csalódás, álom?...

Szerkezet: A konkrét látvány, látomás felé halad. Látszat és valóság különbségének fokozatos elhomályosodása megy végbe. I. rész: 1–9. sor: erős hangulatisággal átszőtt reális tájelemekből épül fel. Megjelennek azok az elemek, melyek a létezés bizonyosságát kikezdik: árnyék – anyagtalanná válás illúziója; leng, andalító, önfeledt – bizonytalan, zsongító lélekállapot. A 4–6. sor visszafogott, lebegő hangulatiságot áraszt. II. rész: 10–33. sor:A világ pontosan nem megismerhető. Az anyagi világ létezésének megkérdőjelezése megy végbe III. rész: 34–39. sor: A teljes kételkedésben, a valóság létezésébe vetett hit rendül meg A versforma erősíti a hangulatiságot: felező nyolcas sorok (trocheusok lüktetése), monoton bokorrímek – oldott, lebegő hangulat.