Thomas Mann: Mario és a varázsló (1930)

 Thomas Mann élete röviden:

o XX. századi német irodalom kiemelkedő képviselője, Nobel-díjas író. 1875-ben született Lübeckben (Németo.) gazdag, régi polgárcsaládból.
o Ő a polgári humanizmus egyik utolsó kiemelkedő képviselője. Legmegrázóbb élménye, amikor látja a saját és a polgári családok hanyatlását.
o Testvérével Heinrich Mannal (ő is író lett) két évet tölt Olaszországban.
o Realista íróként a polgári létet, a polgárság, mint osztály feltörését és hanyatlását ábrázolta.
o 1933-ban emigrál Svájcba, mivel Hitler hatalomra kerül és nem ért egyet a fasizmussal.
o 1936-ban meg is fosztják német állampolgárságától, mert nyíltan fellép a fasizmus ellen.
o 1955-ben hal meg Svájcban.

Mario és a varázsló:

o 1930-ban írta.
o Cím: Mario (egy név) és a varázsló (egy foglalkozás).

Az alcíme: Tragikus úti élmény (feszültségteremtő, és előreutaló cím)

o Az alcím utal arra, hogy az író személyes élményei alapján írta meg művét. Az E/1 személyűség (személyes hang) is ezt erősíti meg. Ebben a műben egy mindentudó, szubjektív hangú elbeszélővel van dolgunk. Viszonya az elmondottakhoz kettős: egyrészt azé az emberé, aki utólagosan átlátja az események közötti összefüggéseket, másrészt azt is érzékelteti, milyen lelkiállapotban következnek be az egyes fordulatok

o Az elbeszélés témája az 1926-os itáliai családi nyaralás emlékezetes élménye. A valóságban is Olaszország egy nyaralóhelyén a Mann család tagjai irritáló atmoszférát érzékeltek maguk körül. Elmentek a varázsló estjére is, aki ugyanúgy viselkedett, mint a novellában, csak a valóságban másképp fejeződött be: Mario a csók után megszégyenülten elszaladt.

 Az elbeszélés szerkezete a hagyományos realista módszert követi, időrendben beszéli el az eseményeket.

Az első rész: hosszú expozíció.

Részletezi a nyaralás megkezdésekor átélt kellemetlen élményeket, ezzel érzékelteti a megváltozott atmoszférát, az olaszországi légkör kedvezőtlen változását. Már az első naptól kezdve kellemetlenségek érik a Mann családot: nem ülhetnek oda, ahova szeretnének, elüldözik őket a szállóból egy panzióba, mert a kisfiuk köhögésével zavar egy előkelőséget, majd nyolcéves kislányuk miatt megbírságolják őket a strandon, mondván, hogy a fürdőruháját lecserélő kislány megsértette a közerkölcsöt/

Második rész: a cselekmény bonyolítása.

Második szerkezeti egység a bűvészest. A fellépő először is megvárakoztatja a közönséget. A közönség helybeli egyszerű emberekből és külföldiekből áll. Cippola (ejtsd: Csipolla) a bűvész, részletesen leírja a bűvész külsejét, kicsit nevetséges, de sajnálni való alak (púpos – feltűnő öltözködés), azaz groteszk. Részletes leírás következik a bűvészestről, Kisebb attrakciókkal, kártyatrükkökkel kezdi az estet, majd hipnotizál aztán szünetet tart. Folyamatosan alkoholt fogyaszt és dohányzik a színpadon. Egyre nő a feszültség.

A műsor második felében már nyíltan csakis akaratfosztással és akaratátvitellel foglalkozik. Kényszeríti a nézőket a műsorban való részvételre. Munkájának lényege az emberek akaratának megtörése, a kiválasztott személyek megszégyenítése, közben hazafias szólamokat hangoztat, szóáradatával valósággal elkábítja a közönségét. Szimbolikus jelentésű a mutatvány közben egy ostor csattogtatása (erőszakot és az erőt demonstrálja). A tömeg egyre inkább élvezi a produkciót, teljesen a bűvész hatása alá kerülnek, és Cipolla élvezi a hatalmat, szerencsétlen torz külseje ellenére uralkodik a tömeg felett, így kompenzálja kisebbrendűségi érzését. A szerkezeti egységek közül Mario szereplése a színpadon a tetőpont. A rokonszenves fiatal pincért – akit a gyerekek nagyon szeretnek – Cipolla mindenkinél jobban megalázza. Legbensőségesebb érzéseit, viszonzatlan szerelmét gúnyolja ki. Cipolla a szeretett lány szerepében kér és kap csókot a fiútól, Mannék elítélik a dolgot. Hirtelen fordulat, Mario magához térve lelövi a varázslót. Ez a megoldás a szörnyű, rettenetes vég; Mann erkölcsileg nem ítéli el a tettet. A valóságban mindez nem így történt, Mario is visszasompolygott a nézők közé (a leírt megoldást Mann leánya vetette fel).

A mű ellentétes parabola.
Példázat, vagyis a történetnek van egy rejtett mondanivalója egy erkölcsi és politikai tanulsága. A történet – bár nem írja le a fasizmus szót az író – 1930-ban egyértelműen a fasiszta diktatúra módszerére és létrejöttének okaira utal. A demagóg és erőszakos diktátor alakját idézi fel Cipolla szereplése, azt is nyilvánvalóvá teszi az író, hogy a diktatúrák létrejöttének feltétele a megalkuvó, szolgalelkű tömeg. A nézőközönség magatartása azt példázza, hogy elfogadják, sőt igénylik a diktatórikus módszereket, s kevesen vannak, akik eljutnak a tiltakozásig és az ellenállásig. Mann elbeszélésének legfontosabb mondanivalója a tiltakozás mindenféle erőszakkal és diktatúrával szemben. Mindezt a polgári humanizmus szellemében fogalmazta meg. A fasizmus szót nem írta le az író, és éppen ez a politikai konkrétság hiánya teszi általános érvényűvé és szimbolikus jelentésűvé az elbeszélést. Mann stílusát jellemzi a klasszikus realista módszerek alkalmazása, példaképének tekintette Tolsztojt és Dosztojevszkijt. Fontosnak tartja a részletek, a környezet, az alakok pontos leírását, tárgyilagosan ábrázolja a valóságot, de közben mélyebb összefüggéseket is sejtet, és gyakran a részletek is jelképszerűvé válnak. A szereplők gondolkodásmódjának, lelki, érzelmi életének bemutatását a belső monológok vagy dialógusok szolgálják, hosszú dialógusokban fejt ki véleményét, és vitatkoznak egymással a szereplők. Ezek az elmélkedések fejezik ki az író álláspontját a vitatott kérdésről. Írói szemléletét az irónia hatja át, ami abból fakad, hogy az író képes „felülről” látni az embereket, megértéssel, de bizonyos távolságtartással szemléli a világot.

A szereplők jellemzése:

Cippolla:
nyomorék (torz testben torz lélek), önérzetes, öntelt, éles megfigyelő (egyszerű figurákat hipnotizál) pökhendi, ostorral dolgozik ( engedelmességre kényszerít, megfélemlít), alkoholt fogyaszt ( ez ad neki biztonságérzetet) módszere a feszültségteremtés és az elbizonytalanítás) célja, hogy akaratát a másikra kényszerítse, provokál, megaláz (a közönség kíváncsi és akaratgyenge) groteszk: egyszerre félelmetes és nevetséges.
Mario:
egyszerű ember, udvarias, humánus, finomlelkű, érzékeny, a gyilkolás messze áll tőle, mégis ő vet véget Cipolla tevékenységének, tette nyomatékosítja a mondanivalót.

Cipolla egész magatartása, módszere, hatása a fasizmus természetrajzát világítja meg. Legfőbb törekvése a hatalom megszerzése. Ehhez mindent felhasznál: a hipnózist, a szuggesztiót, a fenyegetőzést, az erőszakot. az értelmet, a gondolkodást elaltatja az emberekben.

Igazán azonban az írót az érdekli: hogyan válhattak volna Cipolla áldozatai képessé az ellenállásra.

A mű legfőbb tanulsága:

AZ EMBEREKET SOHA NEM SZABAD MEGALÁZNI, LEGSZENTEBB ÉRZÉSEIKBŐL TILOS CSÚFOT ŰZNI: AZ ILYENFAJTA CSELEKEDET MINDIG EMBERELLENES.

1.tétel: A nyelv mint jelrendszer (Ember és nyelv témakör)

A jel valamilyen érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható) jelenség, ami egy másik, önmagán túli jelenségre utal.

Jelentését meghatározza, hogy a valóság mely részét, milyen körülmények között, milyen jelrendszerbe illeszkedve képes felidézni.

A jelek szerepe mindig általánosító, mert egyszerűbbek, mint a valóság, amelyre vonatkoznak.

Jellé csak akkor válik valami, ha a közösség minden tagja elfogadja, jelként értelmezi.

A jelek csak egy jelrendszer tagjaiként működnek.

Minden jelben van egy érzékelhető dolog (jeltest=jelölő) és ehhez kapcsolódik a mélyebb, tartalmi jelentés (=jelölt).

A jelek lehetnek természetesek (pl. a füst tüzet jelez) és mesterségesek (pl. a KRESZ jelei).

A jel és a jelölt viszonya alapján:

-  ikon:

o   ha a jelölő és a jelölt között valamilyen hasonlóság van

o   képszerű kapcsolat

o   pl: fénykép, térkép

-  index:

o   olyan jelek, amelyek nem hasonlítanak a jelöltre, de van közöttük valamilyen valóságos érintkezés (ok-okozati, logikai, térbeli, időbeli)

o   pl: a haladási irányt jelölő tábla

-  szimbólum:

o   a jelölő és a jelölt között nincs kapcsolat, csak megállapodás, hagyomány köti össze őket

o   pl: nemzeti lobogó színei, matematikai jelek, a legtöbb nyelvi jel

A jelölő felidézheti a jelölt dolgot

·         hasonlóság alapján (pl a gyalogos lámpa álló és járó figurája)

·         közmegegyezés alapján (a közlekedési lámpa színei)

A nyelv a legegyetemesebb jelrendszer, a legalkalmasabb a külső és belső valóság felidézésére.

A nyelv az alapja az ember beszédtevékenységének.

A nyelvi jelek jelentéssel bíró hangsorok (szóelemek, szavak, mondatok, szöveg).

A nyelvi jelek többnyire szimbólumok (jelölő és jelölt között önkényes a kapcsolat – ezt jelzi az is, hogy különböző nyelvekben másképp nevezik ugyanazt a dolgot (Macska, cat, Katze)

A hangutánzó szavak ikonikus jelek (láthatók, hallhatók – képesek felidézni a jelenséget (pl. sompolyog, reccsen).

A nyelvi jelelemek hierarchikus rendszert alkotnak, azaz egymásra épülnek (hangok-szavak-mondatok-szöveg).

A nyelvi jelek száma állandóan növekszik (új jelenségeket meg kell nevezni).

Egy ember csak korlátozott számban képes elsajátítani a nyelvi jeleket.

A nyelvi jelek agyban elraktározott készletét nyelvtudásnak vagy nyelvi kompetenciának nevezzük.

BALASSI BÁLINT (1554-1594) KÖLTÉSZETÉNEK RENESZÁNSZ VONÁSAI

“Sas volt ő az apró madarak előtt” – írta róla Rimay János a tanítvány, költőbarát.

Jelentősége a magyar költészetben: B. B. az első világszínvonalú művelt klasszikus költőnk; óriási hatása volt az utókorra. Kora legműveltebb embere volt, ő az első nagy magyar nyelven író lírikus, a reneszánsz korszak legnagyobb magyar költője. Nevéhez fűződik a hazafias és a szerelmi líra megteremtése. Olyan újítások fűződnek a nevéhez, mint a versek ciklusokba szervezése, illetve a róla elnevezett Balassi-strófa

(6-6-7 szótag, minden sor a belső rímek által három részre tagolódik, rímszerkezete: AAB CCB DDB).

1554-ben született Zólyom várában.

Apja Balassi János arisztokrata földesúr, zavaros anyagi és politikai helyzettel.

Nevelője Bornemisza Péter író, prédikátor, majd

1565-ben Nürnbergben folytatta tanulmányait.

1569: édesapját hamis vádak alapján letartóztatták, majd a család a fogságból megszökött Balassi Jánossal együtt Lengyelországba menekült.

1572: megjelenik nyomtatásban első műve: Beteg lelkeknek való füves kertecske (imádságos könyv fordítása).

Báthori István erdélyi fejedelem ellen harcol, fogságba esik, jól érzi magát a művelt fejedelmi udvarban, és követi Báthorit Lengyelországba is 1576-ban, amikor azt lengyel királlyá választják.

Balassi Bálintot emiatt felségárulónak tekinti a Habsburg udvar, szüleit zaklatják, ezért hazatér.

1578: Beleszeret egy férjes asszonyba, Ungnád Kristófné Losonczy Annába (Júlia), és e viszonzott szerelem hat éve alatt válik igazi lírai költővé.

1579-ben hadnagyként a török ellen harcol.

1584: Házasságot köt első unokatestvérével, Dobó Krisztinával, és hozományul elfoglalta Sárospatak várát. E tetteivel a vérfertőzés és felségsértés vádját vonta magára.

1589-ben a törökök elleni hadjárat hírére Lengyelországba bujdosott. Itt írta Célia-verseit.

1591: Hazatért és beállt a végvári katonák közé Esztergomba.

1593-as törökök elleni háborúban megsebesült (mindkét combját eltalálja egy ólomlövedék)és

1594-ben halt meg Esztergomban.

A történelmi kor áttekintése:

Mátyás virágzó országa véres csatatérré változott, Mo. 1541-ben három részre szakadt, a magyarokat a német és a török is sanyargatta, a török további terjeszkedésével szemben elszánt védekezés folyt. A késői feudalizmus kora, melyet Mo.-n a feudális erők újabb növekedése, a polgári erők gyengülése, az ipar lassú és hiányos fejlődése jellemezte. A reformáció, ellenreformáció kora.

A reneszánsz: Művelődéstörténeti korszak és stílusirányzat.a 14.-16. sz.-ban

A szó eredete francia renaissance, jelentése újjászületés.

Elnevezése a fejlődést az ókori görög-római kultúra emlékeihez való visszatérésre, ennek egyszerű újjászületésére vezette vissza. Ebben az időszakban a feudalizmus megrendült, majd felváltotta kapitalista rend. Kialakult és megerősödött a városi polgárság. Ez a folyamat legkorábban É-Itáliában bontakozott ki. (Firenze, Mediciek) A fejlődés leglényegesebb mozgatója a reformáció volt. A humanizmus: latin eredetű szó, jelentése emberközpontúság, ami a reneszánsz ideológia vezéreszméje volt. Minden dolgok mértéke és végső célja ismét az ember lett. Isten és a túlvilág helyett újból az ember és a földi élet kerül a gondolkodás középpontjába. A föld nem siralomvölgy többé, mint a középkori felfogásban

A reneszánsz jellemző vonásai:

– kultúra világiasodása,

– újra felfedezik az emberi test, szerelem és a természet szépségét,

– személyiség fontossága — középkori névtelenség eltűnik,

– antik minták felhasználása.

Műfajai:

Líra: virágénekek, alkalmi dalok, helyzetdalok, jeremiád, búcsúvers.

Epika: történeti énekmondás: históriás ének, széphistória, tanító célzatú: példabeszéd, fabula.

Dráma: hitvitázó dráma, iskoladráma, tragédia.

Az 1400-as években jelentek meg Mo.-n a reneszánsz első csírái, amikor Itáliában már a reneszánsz második korszaka tartott.. A csúszás oka a magyar polgárság hiánya. Mátyás olaszos műveltségű udvara teremti meg először a lehetőséget a reneszánsz kultúra kibontakozására. Janus Pannonius még latinul verselt itt.

Balassi költészete három részre osztható:

– vitézi énekek és hazafias versek,

– szerelmes versek,

– istenes versek.

1.) Vitézi énekek:

A korabeli európai humanista költészetben a vitézi ének ismeretlen volt, csak a mi irodalmunkban lett, lehetett lírai témává a hazáért és a kereszténységért vívott harc. A XVI. században eddig csak históriás énekek szóltak a katonákról, ezek epikus anyagát alakítja át Balassi vitézi énekeiben.

A versek témája: végvári vitézek dicsérete, vitézi élet bemutatása.

Balassi maga is katonáskodott, tehát alapos, pontos és hiteles – nem szépített a tényeken – képet tudott festeni a végek életéről.

Felismeri Mo. történelmi szerepét, felelősséget érez a hazáért, a kereszténységért, a török visszaszorításáért.

A végek dicséretére: egy katonaének Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél? Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él; Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél. 2. Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul, Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is vitéz próbálni indul, Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul. 3. Veres zászlók alatt lobogós kopiát vitézek ott viselik, Roppant sereg előtt távol az sík mezőt széllyel nyargalják, nézik; Az párduckápákkal, fényes sisakokkal, forgókkal szép mindenik. 4. Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak, hogyha trombita riadt, Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll, nyugszik reggel, hol virradt, Midőn éjten-éjjel csataviseléssel mindenik lankadt s fáradt. 5. Az jó hírért, névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak, Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak, Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók, vagdalkoznak, futtatnak. 6. Ellenséget látván örömmel kiáltván ők kopiákot törnek, S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon, szólítatlan megtérnek, Sok vérben fertezvén arcul reá térvén űzőt sokszor megvernek. 7. Az nagy széles mező, az szép liget, erdő sétáló palotájok, Az utaknak lese, kemény harcok helye tanuló oskolájok, Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség s fáradtság múlatságok. 8. Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert ők fejeket szednek, Viadalhelyeken véresen, sebesen, halva sokan feküsznek, Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek. 9. Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege! Kiknek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve, Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe!

A szerkesztés uralkodó elve a hármas szám: Balassi strófa, 3×3 versszak, hármas tagolás, három pillér. A vers hárompillérű verskompozíció, s ez a három pillér az 1., 5. és a 9. strófa. 1. vsz.: Az első pillér. Költői kérdés, amely önmagában rejti a választ is: a végvári életformánál nincs szebb dolog a világon. 2.-4. vsz.: Az első strófa állítását igazolja, részletezi. Mozgalmas képek sorozata. 5. vsz.: A második pillér, a vers középpontja. A katonaéletet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli. Emberség és vitézség: a 16. századi magyar humanista világnézetnek ezek a legfőbb értékei. A reneszánsz korában tűnik el a névtelenség, a katonák és a költők már vágynak a hírnévre. 6.-8. vsz.: A színhely, a szereplők és az események is hasonlóak, de már az életforma árnyoldalai kerülnek előtérbe. A 2.-4. és a 6.-8. versszakok között hangulati-tartalmi ellentét feszül, amely különösen jól észlelhető a 4. és 8. vsz. zárósora között. 9. vsz.: A harmadik pillér. Érzelmi kitörés, dicséret, az utolsó sorban pedig a költő szerencsét kíván a végvári vitézeknek. A természet szeretete humanista, reneszánsz vonás.

2.) Szerelmei líra:

Balassi első és egyetlen komoly szerelme Ungnád Kristófné Losonczy Anna, aki hat évig viszonozta a költő érzéseit, majd mikor férje meghalt hallani sem akart a szegény és rossz hírű Balassi házassági ajánlatáról. Balassi verseiben először Annának (1578-84), majd Júliának (87-től, második korszak) nevezi.

Balassi a magyar szerelmi líra megteremtője, aki a reneszánszra jellemzően nyíltan, bátran írja le érzéseit. Balassi a reneszánsz ember öntudatával a szerelmet az emberi élet egyik legfőbb értékének tekintette.

A kívülálló szemével nézi az imádott hölggyel való találkozást. Jellemző a virágszimbolika, a fokozásos ismétlés és a halmozás. Különösen fiatalkori udvarló verseire jellemző a trubadúrlíra, majd Petrarca hatása.

A Júlia-verseket Balassi egy nagyobb ciklusba rendezte.

Hogy Júliára talála, így köszöne neki 1  Ez világ sem kell már nékem Nálad nélkül, szép szerelmem, Ki állasz most énmellettem; Egészséggel, édes lelkem! 2  Én bús szívem vidámsága, Lelkem édes kívánsága, Te vagy minden boldogsága, Véled Isten áldomása. 3  Én drágalátos palotám, Jó illatú, piros rózsám, Gyönyörű szép kis violám, Élj sokáig, szép Juliám! 4  Feltámada napom fénye, Szemüldek fekete széne, Két szemem világos fénye, Élj, élj, életem reménye! 5  Szerelmedben meggyúlt szívem Csak tégedet óhajt lelkem, Én szívem, lelkem, szerelmem, Idvöz légy, én fejedelmem! 6  Juliámra hogy találék, Örömemben így köszenék, Térdet-fejet néki hajték, Kin ő csak elmosolyodék.

Udvarlóvers. Hasonlatok és metaforák sorozata. Ütemhangsúlyos vers. 1. vsz.: Boldog felkiáltás, a találkozás örömének kifejezése. 2.-5. vsz.: Metaforasor, melyben sok a virág-metafora is, amelynek ekkor még semmi a népköltészethez. Az 5. vsz. összefoglalása az előző négynek. 6. vsz.: A záróversszak a lovagi szerelmi lírából jól ismert helyzetet rögzíti: a szerelmes lovag és az úrnő között végtelen a távolság.

Célia-versek:

A Lengyelországban 1590-91-ben írt versek Balassi szerelmi költészetének utójátékát adják. Régebbi felfogás szerint a versek Wesselényiné Szárkándy Annához szóltak, azonban a korábbi kutatások ezt cáfolják.

Sokkal csendesebb szerelem volt: ezekből a versekből hiányoznak az indulatok, a nagy érzelmi háborgások.

Ugyanakkor ezek a versek már sokkal kimunkáltabbak, mint az előzőek, igényesebb művészi megoldások, pontosabb rímek, stb.

Kiben az kesergő Céliárul ír 1  Mely keserven kiált fülemile, fiát        hogyha elszedi pásztor, Röpes ide-s-tova, kesereg csattogva        bánattal szegény akkor, Oly keservesképpen Célia, s oly szépen        sírt öccse halálakor. 2  Mint tavasz harmatja, reggel ha áztatja        szépen jól nem nyílt rózsát, Mert gyenge harmattúl tisztul s ugyan újul,        kiterjeszti pirosát, Célia szinte oly, hogyha szeméből foly        könyve s mossa orcáját. 3  Mint szép liliomszál, ha félbemetszve áll,        fejét földhöz bocsátja, Úgy Célia feje vagyon lefiggesztve,        mert vagyon nagy bánatja, Drágalátos könyve hull, mint gyöngy, görögve,        vagy mint tavasz harmatja.

A költő a kesergő Célia képét festi meg ebben a versben. A mű túlnyomó részét hasonlatok foglalják el. ·         1. vsz.: metaforája érzékelteti az asszony fájdalmát – mint a fiát elvesztett fülemile úgy a testvérét elvesztett Célia. ·         2. vsz.: képe a szomorú, de vonzó asszonyé – mint tavasszal harmatos bimbós rózsa úgy a sírástól kipirult Célia. ·         3. vsz.: motívuma egy virágmetafora, mely további 3 képre bomlik: 1.      - félbe tört liliom, mely lehajtja fejét; 2.      - gyöngyként hulló könnyek; 3.      - a könnyek, mint tavasz harmatja, úgy csillognak.

4.) Istenes versei:

Életének leghányatottabb szakaszában, mikor élete minden szempontból válságba került írta ezen Istenhez címzett verseit, melyekben békességért és bűnei megbocsátásáért könyörög. Magabiztosan, számonkérő módon, érvelve vitázik Istennel. A vallásos témájú versekben a halál is megjelenik.

Balassi vallásos lírája a legeredetibb. Nyelvileg is ezek a művei a legszebbek, szóképei a legmélyebbek.

Balassi Bálint: Adj már csendességet Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr, Bujdosó elmémet, ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr. Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére, Őrizd, ne hagyd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére. Nem kicsiny munkával: Fiad halálával váltottál meg, Kinek érdeméért most is szükségemet teljesítsd meg. Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való, Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló. Jó voltod változást, gazdagságod fogyást érezhet-e? Ki engem, szolgádat, mint régen sokakat ébreszthet-e? Nem kell kételkednem. Sőt: jót reménylenem igéd szerint! Megadod kedvesen, mit ígérsz kegyesen, hitem szerint. Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját, Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát. Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül, Kit jól gyakorolván, haljak megnyugodván, bú s kín nélkül.

műfaja: himnusz (Istenhez szóló magasztos, lírai hangvételű könyörgés) A világban harmóniát nem találó Balassi szerencsétlen életének keserve szólal meg a versben. Nem a középkori alázatosság, hanem a reneszánsz szemlélet tükröződik Nemcsak a mennybeli Úrhoz való érvelés, hanem a költő önmagával folytatott belső vitája is: bűntudat ébreszti a kételyt, s hite oszlatja el. 1591-ben írhatta, a földi boldogság lehetőségében csalódott költő belső békét a lélek csendjét igyekszik elérni. belső ellentétektől feszülő izgatott menetű alkotás szerkezete: 1-2vsz. könyörgés 3-6vsz. érvelés, indoklás 7vsz. könyörgés

RIDEG SÁNDOR: INDUL A BAKTERHÁZ

Jelen munkámat annak idején azért írtam, hogy olvasóimat megajándékozzam a szertelen vidámság és a nevetés örömével.
– Rideg Sándor

Humoros szórakoztató irodalom

Olyan művek tartoznak ide, melyekben a központi szerep a nevettetésé.
"Nincs komikum a sajátosan EMBERIN kívül. Egy táj lehet szép, elragadó, felséges, csúf vagy jelentéktelen, nevetséges sohasem lehet.”

 A komikum kifejezés a görög „kómosz” (= mulatság) szóból származik, jelentése: nevettető, mulattató, vidám hatáselem. Lényege: az értékhiány eltitkolása. Fajtái: 1. jellemkomikum 2. helyzetkomikum 3. nyelvi komikum.

 

A komikum fokozatai: irónia, gúny, szatíra, szarkazmus.

Eredete:

Már Arisztotelész Poétikája meghatározza az ókori műfajok között a komédiát, mint olyan történetet, melyben a fordulat a rosszból a jó felé viszi el a szereplőket. Az antik komédiáktól kezdve minden korban jelen volt a humor az irodalomban: pl. a reneszánszban Boccaccio Dekameronjának egyes novelláiban, Shakespeare vígjátékaiban;a felvilágosodás korában Voltaire Candide című művében, a romantikus vígeposzokban (pl. Petőfi A helység kalapácsa), stb.

"A nevetéssel általában együttjár az ÉRZÉKETLENSÉG. Úgy látszik, a komikum csak akkor kelthet rezgéseket a lélekben, ha abban nyugodt, kiegyensúlyozott felületre hull.
Természetes légköre a KÖZÖNY. Nincs nagyobb ellensége a nevetésnek, mint egy erős érzelem." (Bergson)

Az Indul a bakterház 1979-ben készített, 1980-ban bemutatott magyar vígjáték, mely Rideg Sándor azonos című regénye alapján készült.

A filmadaptációkról: A film történetének kezdetei óta szívesen vesznek ötleteket a filmesek irodalmi művekből. Az 1910-es években már megjelent az igény, hogy irodalmi műveket eredeti értékeiket közvetítve, igényesen adaptáljanak. Ezek mai szemmel nézve még gyakran elég távol állnak az eredeti műtől, de a filmkészítők hozzáállása már újszerű: az irodalmi mű tiszteletéből indul ki, egy irodalmi értéket akar egy másik médiumban megjeleníteni.

A filmes adaptáció típusai

Ma már többféle adaptációs megközelítésről beszélhetünk

ezeknek különböző elnevezései, csoportosításai lehetségesek, pl.:

1, transzpozíció (olyan adaptáció, amely a cselekményfelépítés terén is pontosan követi az eredeti művet, pl. Ranódy László Kosztolányi-adaptációi vagy James Ivorytól a Szoba kilátással)

2, szabad adaptáció (amely oly módon akar hű maradni az eredeti szöveg intenciójához, hogy ennek érdekében szerkezeti változtatásokat is hoz, bizonyos elemeket, motívumokat akár teljesen újakkal is helyettesíthet, ha azzal hasonló hatást ér el, pl. Tony Richardson Tom Jonesa)

3, egyéni interpretáció (amely tudatosan eltér az eredeti műtől, de amit felhasznál belőle, az alkotja a film fő vonulatát, pl. Stanley Kubrick Ragyogása)

4, kölcsönzés, amely csak ürügynek, ötletbányának használja az eredeti művet, és semmilyen rétegét nem célja pontosan visszaadni (pl. Hitchcock ötletkölcsönzése különböző irodalmi művekből)

 Közös elemük: mindegyik valamilyen interpretációját adja az eredeti irodalmi műnek, az egyes kategóriák között csak az a különbség, mennyire tér el tudatosan az eredeti műtől, vagy mennyire akar „hű" maradni ahhoz (emiatt az egyes kategóriákat nehéz élesen elhatárolni egymástól)

A filmes adaptációk sajátosságai

Az adaptáció lehetősége azért merül fel, mert az irodalom és a film egyaránt történetmesélő médium.

Az irodalmi narráció egyes rétegei könnyen adaptálhatóak, mások nem.

Bordwell felosztása szerint az elbeszélés három rétege: fabula, szüzsé és stílus (ld. Bordwell, David: Elbeszélés a játékfilmben. Budapest, Magyar Filmintézet, 1996.)

1, fabula: a cselekményt alkotó események olyan kronologikus, oksági láncolata, mely a befogadás során a néző fejében alakul ki

2, szüzsé: egy rendszer, amely elrendezi az alkotóelemeket, a történet eseményeit és a tényállásokat; a fabula adott médiumban megvalósuló elrendezése és megjelenítése

3, stílus: egy olyan rendszer, mely alkotóelemeket, adott irodalmi vagy filmes megoldásokat mozgósít az elrendezés alapelvei szerint

a fabula könnyen adaptálható, mivel egy elvont, kronologikus, oksági láncolat

a szüzsé egyes elemei könnyen adaptálhatóak, másokat a filmes médium sajátosságai szerint „átírnak" (pl. az irodalmi művek expozíciója gyakran hosszas leírásokkal, több kisebb esemény elmesélésével mutatja be a helyszínt és a szereplőket, a film viszont néhány beállítással sok mindent elmond, mivel a film kifejezésmódja komplex és részletgazdag)

a stílus mindig az adott médiumhoz kötődik, ezért adaptálhatatlan, bizonyos stílusokat (pl. líraiság, irónia stb.) ezeknek a film médiumában kialakult megfelelőivel lehet érzékeltetni, sosem közvetlen „transzponálással".

Az adaptálás során egy bizonyos médiumból egy másik médium közegébe helyeződik át a szöveg -> az adaptálás fő problémái a két médium eltérő kifejezésmódjából fakadnak. az adaptációk egyik fő problémája: a nyelv mindig általánosan fogalmaz, a film mindig konkrét, érzéki dolgokat, személyeket mutat meg -> még a legaprólékosabban leírt személy vagy dolog képi megjelenítése is elkerülhetetlenül egyfajta értelmezés. „A könyv jobb volt!”, „Kihagyták a legjobb részt…”, „Nem is szőke, kék szemű volt a főhős az eredetiben…” – ilyen és ehhez hasonló, túlnyomórészt negatív megjegyzések jellemzik azokat a pillanatokat, amikor az ember kedvenc irodalmi olvasmányának aktuális filmadaptációjáról lép ki a moziból. Ha figyelmesen szemléljük e jelenséget, feltűnhet legalább két alapvető probléma. Az egyik az, hogy általában elfelejtjük, hogy az adott adaptáció tulajdonképpen egy másik, esetleg hasonszőrű olvasótárs fantáziájának megjelenítése. A másik probléma: vajon van-e a film olyan „értékes” és elfogadott művészet, mint például az irodalom?

A regény története egyetlen meseszállal szőtt környezetrajz a falusi bakterházról, annak lakóiról és baráti köréről. Főalakja Bendegúz, a tehénpásztor, Ábel és Kakuk Marci távoli rokona; magyar megfelelője lehetne Tom Sawyernek és Huckleberry Finnek. Különbözőségük mégis szembeötlő. Nem annyira csínyeken töri a fejét Bendegúz, inkább kiskamaszkori megaláztatásait "veri vissza", friss képzelettel szedi ízekre a felnőttek basáskodását, ostobaságát, így próbálva visszanyerni becsületét. Félnótás figurák a felnőttek: gazdája, Szabó bakter, Toppancs, a lókupec és a banya, az anyós. Konc bácsi az egyetlen józanul ítélkező regényalak, tőle kapta Bendegúz az életre való tanácsokat. Az eseményeket, köztük Toppancs komédiába illő lakodalmát, Bendegúz meséli el, jellegzetes humorral, minden rosszat jóra fordító szellemességgel. A túlhajtott szatírikus hang az olvasó szórakoztatására, de okulására is szolgál; ilyenformán élt a harmincas évek szegényembere, így tékozlódtak el jobbra való fiatal életek. (Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői http://legeza.oszk.hu )
A történet nem bonyolult, pár mondatban összefoglalható: Nehéz az élet a tanyavilágban. Regős Bendegúz, az égetnivalóan rossz csemete sokat tudna róla mesélni. Gyerekkorában sokféle dolgot tartottak felőle: hogy csodagyerek, meg hogy akasztották volna fel kétnapos korában. Bendegúzt anyja elszegődteti a lókupechez, de a fiú megszökik tőle. A bakterhez keveredik, ahol elvállalja a tehénpásztorkodást. A kisfiú szenved a pénzéhes lókupec, a lusta bakter, a fukar paraszt, de legfőképpen a Büdös Banya miatt. Végül elhatározza, hogy megleckézteti őket. Bendegúz barátja, Koncz bácsi jó tanácsokat ad neki arra, hogy hogyan lehet a bakter feleségének szellemével riogatni a háziakat. A fiú megfogadja a tanácsot s végül összedől a bakterház, ö pedig továbbáll...
A ma már kultuszfilmnek számító alkotást Mihályfy Sándor rendezte Rideg Sándor regénye alapján.

Szereplő

Színész

Regős Bendegúz	Olvasztó Imre
Banya	Horváth Teri
Bakter	Koltai Róbert
Patás	Haumann Péter
Buga Jóska	Csákányi László
Csámpás Rozi	Pécsi Ildikó
Konc bácsi	Bánhidi László
Piócás ember	Szilágyi István
Anya	Molnár Piroska
Csendőr I.	Farkas Antal
Csendőr II.	Harsányi Gábor
Suszter	Zách János
Marhakereskedő	Gyulai Károly

Rideg Sándorról

Különös életű magyar író Rideg Sándor, a szó klasszikus értelmében veendő "egykönyves" író mintapéldánya. Senkinek, de még a nagyon olvasó olvasónak se jut eszébe Rideg Sándor nevéről más, mint az Indul a bakterház.(Pedig több tucat írása jelent meg, háromszor József Attila-díjjal, egyszer Kossuth-díjjal is kitüntették.)
Olyan korban élt, amit a kezdetektől az erőszak, a folytatásban a hazugság tartott össze. Az író mozgás-, és tánctere szinte nulla. Hatvan körül jár, amikor az ország a maga hatvanas éveit éli összeölelkezve Aczéllal és a három T-vel (Aczél György kommunista politikus, a Kádár-korszakban a kulturális élet legfőbb ideológusa, irányítója.nevéhez fűződik a kommunista kultúrpropaganda hármas beosztása a megjelenő művekre: Tűrt, Tiltott, Támogatott)     

Rideg Sándor pusztán nőtt fel, cselédgyerekként, csikósként.
   Tizenhat évesen vöröskatona. Később gyári munkás, vasutas, pékmester segéd.
   Huszonkét évesen oszlopos tag a korabeli Munkáspártban, harcos munkásmozgalmár, s mint ilyet, a Horthy-rendőrség szemmel tartja.   Íróként (Zilahy Lajos közvetítésével) a Népszavában, a Korunkban, a Magyarországban és a Hídban jelentkezik. Első regényét, a bakterházat 1939-ben a Népszava közli folytatásokban. Harminchat éves ekkor.   1943-ban a bakterház megjelenik könyv formában, a szakma tehetséges népi íróként köszönti Rideg Sándort. Értő olvasó és értő kritika egyként tudta, hogy nagyon egyéni hangú, jelentékeny író van jelen. De nem népi író. A titulusra ráül Németh László, Illyés Gyula, és a kör, amelynek két pólusát ők jelentik. Rideg számára nincs hely. Nem is lehet négy elemijével, csikóstudományával. Rideg Sándor élményeit a városba került szegények sorsából merítette, vágyainak a munkásmozgalom adott teljesülhető reményt: az ő kiáradó mesélőkészsége erről a világról szőtt olyan történeteket, amelyek ugyan valódi nyomorról és valódi történelmi feladatokról szólnak, mégis közelebb állnak a népmeséhez is, a hősköltemények óriásaihoz is, mint a modern regények módszereihez és alakjaihoz.
   A felszabadulás bevágja a kaput úgy Rideg Sándor, mint ezer és ezer harcos antifasiszta, illegális kommunista, derűsen internacionalista kisgazda és szociáldemokrata előtt. A harcos cselédgyerek, aki végigküzdötte életét az eszme nevében, úgy jár, mint a mesehős, aki a világnagy szederfa csúcsába vágyik feljutni, de a világnagy szederfa rádől, ágaival gúzsba köti, nincs tovább álomvilág. A kommunizmus rózsaszín illúziója, álma a földön fekszik, egy szinten a büdöslábú kisemberrel. Ami tárgyiasul, értéktelenedik is azonnal.
   Rideg persze nem hülye, ha már úgy történt, ahogy, nem rakja nyakára a hurkot önként és dalolva. Mindent elvégez, mindent elvállal, amivel a hatalom megbízza. Katonatiszt egy időben. Ő is, mint mindenki, akinek kötelező, írja termelési regényeit

Ugyanakkor nem volt a kommunista rendszer elvakult szolgája. Sokan megírták róla, hogy hihetetlenül becsületes volt. Csak azt mondta, amit valóban hitt. Csak azt tette, amit valóban helyesnek tartott. Szótartó volt, mint egy mesebeli lovag. És soha senki se hallotta ezt a félparaszt-félmelóst, hogy egy trágár szót kiejtett volna. Nagyon szeretetre méltó ember volt. És a stílusának van valami olyan sajátosan egyéni íze, zamata, illata, ami önmagában is maradandó helyet biztosít neki századunk irodalomtörténetében.

 Tán a legjobb, ha az jut eszünkbe, ami maradó, ami élve maradt, és nem keverjük bele a mindent mérgező politikát: az idióta Szabó bakter, az idióta banya, és Bendegúz, a tehénpásztor-mindenes kisgyerek monológja. A szatíra éle. A lehetőség, az egérút, amivel Közép-Európa ránk szabott aktuális elmebaja túlélhető. Ha túlélhető.