Oldalak

2017. május 24., szerda

Thomas Mann: Mario és a varázsló (1930)



 Thomas Mann élete röviden:
o XX. századi német irodalom kiemelkedő képviselője, Nobel-díjas író. 1875-ben született Lübeckben (Németo.) gazdag, régi polgárcsaládból.
o Ő a polgári humanizmus egyik utolsó kiemelkedő képviselője. Legmegrázóbb élménye, amikor látja a saját és a polgári családok hanyatlását.
o Testvérével Heinrich Mannal (ő is író lett) két évet tölt Olaszországban.
o Realista íróként a polgári létet, a polgárság, mint osztály feltörését és hanyatlását ábrázolta.
o 1933-ban emigrál Svájcba, mivel Hitler hatalomra kerül és nem ért egyet a fasizmussal.
o 1936-ban meg is fosztják 
német állampolgárságától, mert nyíltan fellép a fasizmus ellen.
o 1955-ben hal meg Svájcban.
o 1930-ban írta.
o Cím: Mario (egy név) és a varázsló (egy foglalkozás).
Az alcíme: Tragikus úti élmény (feszültségteremtő, és előreutaló cím)

o Az alcím utal arra, hogy az író személyes élményei alapján írta meg művét. Az E/1 személyűség (személyes hang) is ezt erősíti meg. Ebben a műben egy mindentudó, szubjektív hangú elbeszélővel van dolgunk. Viszonya az elmondottakhoz kettős: egyrészt azé az emberé, aki utólagosan átlátja az események közötti összefüggéseket, másrészt azt is érzékelteti, milyen lelkiállapotban következnek be az egyes fordulatok

o Az elbeszélés témája az 1926-os itáliai családi nyaralás emlékezetes élménye. A valóságban is Olaszország egy nyaralóhelyén a Mann család tagjai irritáló atmoszférát érzékeltek maguk körül. Elmentek a varázsló estjére is, aki ugyanúgy viselkedett, mint a novellában, csak a valóságban másképp fejeződött be: Mario a csók után megszégyenülten elszaladt.
 Az elbeszélés szerkezete a hagyományos realista módszert követi, időrendben beszéli el az eseményeket.
Az első rész: hosszú expozíció.
Részletezi a nyaralás megkezdésekor átélt kellemetlen élményeket, ezzel érzékelteti a megváltozott atmoszférát, az olaszországi légkör kedvezőtlen változását. Már az első naptól kezdve kellemetlenségek érik a Mann családot: nem ülhetnek oda, ahova szeretnének, elüldözik őket a szállóból egy panzióba, mert a kisfiuk köhögésével zavar egy előkelőséget, majd nyolcéves kislányuk miatt megbírságolják őket a strandon, mondván, hogy a fürdőruháját lecserélő kislány megsértette a közerkölcsöt/
Második rész: a cselekmény bonyolítása.
Második szerkezeti egység a bűvészest. A fellépő először is megvárakoztatja a közönséget. A közönség helybeli egyszerű emberekből és külföldiekből áll. Cippola (ejtsd: Csipolla) a bűvész, részletesen leírja a bűvész külsejét, kicsit nevetséges, de sajnálni való alak (púpos – feltűnő öltözködés), azaz groteszk. Részletes leírás következik a bűvészestről, Kisebb attrakciókkal, kártyatrükkökkel kezdi az estet, majd hipnotizál aztán szünetet tart. Folyamatosan alkoholt fogyaszt és dohányzik a színpadon. Egyre nő a feszültség.
A műsor második felében már nyíltan csakis akaratfosztással és akaratátvitellel foglalkozik. Kényszeríti a nézőket a műsorban való részvételre. Munkájának lényege az emberek akaratának megtörése, a kiválasztott személyek megszégyenítése, közben hazafias szólamokat hangoztat, szóáradatával valósággal elkábítja a közönségét. Szimbolikus jelentésű a mutatvány közben egy ostor csattogtatása (erőszakot és az erőt demonstrálja). A tömeg egyre inkább élvezi a produkciót, teljesen a bűvész hatása alá kerülnek, és Cipolla élvezi a hatalmat, szerencsétlen torz külseje ellenére uralkodik a tömeg felett, így kompenzálja kisebbrendűségi érzését. A szerkezeti egységek közül Mario szereplése a színpadon a tetőpont. A rokonszenves fiatal pincért – akit a gyerekek nagyon szeretnek – Cipolla mindenkinél jobban megalázza. Legbensőségesebb érzéseit, viszonzatlan szerelmét gúnyolja ki. Cipolla a szeretett lány szerepében kér és kap csókot a fiútól, Mannék elítélik a dolgot. Hirtelen fordulat, Mario magához térve lelövi a varázslót. Ez a megoldás a szörnyű, rettenetes vég; Mann erkölcsileg nem ítéli el a tettet. A valóságban mindez nem így történt, Mario is visszasompolygott a nézők közé (a leírt megoldást Mann leánya vetette fel).
A mű ellentétes parabola.
Példázat,
vagyis a történetnek van egy rejtett mondanivalója egy erkölcsi és politikai tanulsága. A történet – bár nem írja le a fasizmus szót az író – 1930-ban egyértelműen a fasiszta diktatúra módszerére és létrejöttének okaira utal. A demagóg és erőszakos diktátor alakját idézi fel Cipolla szereplése, azt is nyilvánvalóvá teszi az író, hogy a diktatúrák létrejöttének feltétele a megalkuvó, szolgalelkű tömeg. A nézőközönség magatartása azt példázza, hogy elfogadják, sőt igénylik a diktatórikus módszereket, s kevesen vannak, akik eljutnak a tiltakozásig és az ellenállásig. Mann elbeszélésének legfontosabb mondanivalója a tiltakozás mindenféle erőszakkal és diktatúrával szemben. Mindezt a polgári humanizmus szellemében fogalmazta meg. A fasizmus szót nem írta le az író, és éppen ez a politikai konkrétság hiánya teszi általános érvényűvé és szimbolikus jelentésűvé az elbeszélést. Mann stílusát jellemzi a klasszikus realista módszerek alkalmazása, példaképének tekintette Tolsztojt és Dosztojevszkijt. Fontosnak tartja a részletek, a környezet, az alakok pontos leírását, tárgyilagosan ábrázolja a valóságot, de közben mélyebb összefüggéseket is sejtet, és gyakran a részletek is jelképszerűvé válnak. A szereplők gondolkodásmódjának, lelki, érzelmi életének bemutatását a belső monológok vagy dialógusok szolgálják, hosszú dialógusokban fejt ki véleményét, és vitatkoznak egymással a szereplők. Ezek az elmélkedések fejezik ki az író álláspontját a vitatott kérdésről. Írói szemléletét az irónia hatja át, ami abból fakad, hogy az író képes „felülről” látni az embereket, megértéssel, de bizonyos távolságtartással szemléli a világot.
A szereplők jellemzése:
Cippolla:
nyomorék (torz testben torz lélek), önérzetes, öntelt, éles megfigyelő (egyszerű figurákat hipnotizál) pökhendi, ostorral dolgozik ( engedelmességre kényszerít, megfélemlít), alkoholt fogyaszt ( ez ad neki biztonságérzetet) módszere a feszültségteremtés és az elbizonytalanítás) célja, hogy akaratát a másikra kényszerítse, provokál, megaláz (a közönség kíváncsi és akaratgyenge) 
groteszk: egyszerre félelmetes és nevetséges.
Mario:
egyszerű ember, udvarias, humánus, finomlelkű, érzékeny, a gyilkolás messze áll tőle, mégis ő vet véget Cipolla tevékenységének, tette nyomatékosítja a mondanivalót.
Cipolla egész magatartása, módszere, hatása a fasizmus természetrajzát világítja meg. Legfőbb törekvése a hatalom megszerzése. Ehhez mindent felhasznál: a hipnózist, a szuggesztiót, a fenyegetőzést, az erőszakot. az értelmet, a gondolkodást elaltatja az emberekben.
Igazán azonban az írót az érdekli: hogyan válhattak volna Cipolla áldozatai képessé az ellenállásra.
A mű legfőbb tanulsága:

AZ EMBEREKET SOHA NEM SZABAD MEGALÁZNI, LEGSZENTEBB ÉRZÉSEIKBŐL TILOS CSÚFOT ŰZNI: AZ ILYENFAJTA CSELEKEDET MINDIG EMBERELLENES.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése