Varró Dániel válogatott versek

Varró Dániel versek

E-mail Hát el vagyok egészen andalodva, és gyönge szívem, ímé, reszketeg, mióta éjjelente, hajnalonta veled titokban ímélezgetek. Nem kell megszólítás, se semmi cécó, és az se baj, ha nincsen ékezet, csak kebelembe vésődjék e négy szó, hogy: Önnek új levele érkezett! Az egész világ egy linkgyűjtemény, az emberek, a tárgyak benne linkek, bárhova kattintok, te tűnsz elém, te vagy felvillanó websiteja mindnek. Te dobogsz bennem, mint versben a metrum. Föltettem háttérnek a képedet, s míg körülöttünk szikrázik a chat room, látlak, miközben vakon gépelek. Hiába nem láttalak még, az embert, ha minden betűd mégis eleven, ha érezlek, mint kisujjam az entert, van nulladik látásra szerelem?	Őszi szonett Fölkél a nap, az asztalon fanyúl. Várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl, de október van, nyirkos és sötét, az Úr kihörpölé arany sörét. Arany sörét kihörpölé az Úr, várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl, de október van, undok és vizes, az asztalon fanyúl, leszáll az est. Leszáll az est, az asztalon levél, azt írja, vártalak, hova levél? Várnánk, hogy szikra pattan, lámpa gyúl, az asztalon pohár, levél, fanyúl. Október van, se fény, se árpalé, arany sörét az Úr kihörpölé.
Varró Dániel: Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson Eszedbe jut, hogy eszedbe ne jusson valahogy mégis elfelejteni, leírod, aláhúzod, kiragasztod, szamárfülecskét hajtogatsz neki, kisimítod, odateszed a székre, az ágy mellé, hogy szem előtt legyen, leülsz, kötsz egy csomót a lepedőre, elalszol, elfelejed, hirtelen eszedbe jut, felugrasz, zsebre vágod, a szíved közben össze-vissza ver, sehogy sem hiszed el, hogy ott van nálad, kihúzod, megtapogatod, de mindjárt el is teszed, és ráhúzod a cipzárt – mikor megnyugszol, akkor veszted el.	ÁTOK Fogad, miből hiányzik egy darab, romoljon, vásson el, ha mást harap. A percben, ahogy másra néz nevetve, hályog boruljon mind a két szemedre. Ha másnak domborul ki zsenge halma, fonnyadjon el a melled, mint az alma. Nyálad, ha szádra másik száj tapad, apadjon el, mint eltévedt patak. Nyíló öled, ha mást szorítsz karodba, korhadjon el, mint férges fának odva. A szíved, mint a megszáradt perec, törjön ketté, ha véle mást szeretsz.
SMS-VERSEK sms azt írom + most 1 smsbe hogy beléd vagyok kedvesem esve vágyak dobálnak partra kivetnek billentyűzárát oldd ki szívednek sms #2 ó künn a hó a fákra es máris hiányzol drága S e szív csak érted esdekel jó lesz beszélni este tel a hó a szív oly olvadé csókol körülkarolva dé sms #3 (a szerelem hálójában) szívünk a gépek hálóján remeg én Tom vagyok te Meg bár csüggenénk a természet csecsén én Tarzan te Jane sms #4 itt állok én e kerge hős kabátom vízlepergetős a szmájli számra ráfagyott ha nem szeretsz hát ne szeress ez itt csak egy teszt sms hogy nyomkodom tehát vagyok sms #5 1 gondolat bánt engemet kigomboljam az ingemet? csupán ha gomb lesz 2 szemed az én szemem pedig mit lát a luk s magamra gombolhatlak általuk sms #6 hogy mondjam el milyen nagyon szeretlek én ha bakker nem áll rendelkezésre több csak 160 karakter (Szívdesszert)	BESZEPTEMBERÜLT KEDVES GYEREKEK Ki farát egész nyáron csak vakarta, és feszt moziba járt meg aquaparkba, no, annak mondom, nincsen több gagyi, tévénézés, hassüttetés, fagyi, a strandon nem lehet tovább időzni, mert véget ért a nyár, és itt az ősz, ni. Beszeptemberült kedves gyerekek, ideje megvenni az iskolaszereket. Na most, hogy mit meg hogy, ez az, amin lendít e magazin elég sokat, hogy segítse az iskolásokat. Megmutat nektek mindent, mi ma dívik, komputertől az elefántradírig, a modernt is, nemcsak a hagyományost, mert új idők járnak már nagyon ám most. Nem úgy van ám, hogy az ember csak rábízza magát az Ápiszra, vesz rajztáblát, pár hurkapálcikát, és ha mamád a bolton átcibált, hát akkor már minden feltétel adva, és be lehet ülni az iskolapadba. Például kell lenni gépnek, számítónak, manapság állítólag. Nem ám füzetek, tollak (amik régen elegek voltak)! Aztán, ha mindent jól összegyűjtött a markod, még be kell rendezni az iskolasarkot.

BOLDOGSÁG

A tévéhez leültünk

megnézni azt a filmet,

miről a műsorújság

megírta, hogy nagyon sok

vér fog majd folyni benne,

és ennek mind a ketten

örültünk, mert szeretjük

a filmeket, amikben

nagyon sok vér folyik. Te

két fázós lábad akkor

pólóm alá bedugtad,

kis talpad ráhelyezted

kövér, meleg hasamra,

úgy néztük ezt a filmet,

pisztáciát is ettünk.

De gyorsan elfogyott, és

félóra múlva kábé

szép, szőkített fejecskéd

a mellkasomra tetted,

én kissé hátradőltem,

a vállad átkaroltam,

és elnyomott az álom.

Most arra ébredek fel,

hogy vége már a filmnek,

a farpofák sajognak,

jól elzsibbadt a lábam,

és el van gémberedve

a vállam is rohadtul,

fejem nem dönthetem meg,

nincsen mögötte támasz,

valami ócska pornót

sugároz a csatorna,

éjfél is régen elmúlt.

A távirányitóért

nyúlnék, de el nem érem,

van egy pohárnyi kólám,

miből kiment a szénsav,

de azt sem érem el, mert

te rajtam fekszel éppen,

szemed becsukva tartod,

a szád kinyitva félig,

meleg fuvallatocskák

szállnak nyakamra onnét.

Kívánhatnék-e többet?

JANUÁR

Az óév, íme, por és hamu már,
elolvadt, mint a nyugati boszorka,
latyakba tapicskol a kis Január,
a cipőt meg a zoknit is összekoszolta.
Fehér ma a föld és sáros a láb,
maszatút barnállik utána a hóból.
Egy tejbegríz ez a téli világ,
s lábunk nyoma rajta sok kakaópor.

MOZI

Gyere, nevető szemü,
airwaves-es leheletü!
Bús lovagod ma terád vár
egyedül a pattogatottkukorica
szagú moziban, ahova csupa pár jár,
lépkedek ide-oda idegesen én itt, jaj,
úgy tépi a szívemet a szerelem is,
ahogyan a jegyeket a nénik.

Gyere na, hisz íme, a Nap kisütött kint,
fűt a tavasznak a láza,
vége a télnek, a depinek, a lomb is zöld,
és tele van a pláza.
Gyöngy vagy a sok bizsu-cicababa közt te,
mennek már odabent, gyönyörűm
az előzetesek, nosza, jöszte!

Kukorica, perec és a kóla kezünkbe,
zsebembe jegyért kotorászom,
így be a sor közepére, amíg megy
a halivudi jelenet a vásznon;
és míg könnybe a mozi szeme lábad,
lerúgod a papucsodat, és
a puha szék tetejére teszed föl a lábad.

Betege vagyok a szerelemnek,
a vágynak, az érintésed is éget,
amikor a kezem és a te kezed is
ugyanoda nyúl be a kukorica végett.
Fölhevít, és amikor elveszed, űrt hagy,
nem tudok én ma a filmre figyelni miattad,
olyan gyönyörű vagy.

Szép a te szemed, ugye tudod, és a szád,
és szép a te fogad és a nyelved,
amivel a popcornt ízleled,
amit a te szép kezed a zacsiból elvett;
legurul a nyakadon a kukoricamorzsa,
elnyeli ott ez a kis szakadék,
a halálban is édes a sorsa.

Két kibújó telihold a trikód
ködleple alatt a te melled,
barna, akárcsak az alkonyi fény a te bőröd,
a szoliban ilyen lett.
Jaj, milyen oktalan állat az ember,
vágy az ölében örökkön dudorodik,
és a szíve teli szerelemmel.

Cicamica, mit tegyek, annyira édes,
a mosolyod, akárcsak a kóla.
Édes a szerelem, a vágy lólába
ha néha kilóg is alóla…
Baromira gagyi ez a jelenet is éppen,
gyere szerelemnek örülni,
hajoljál össze te velem a sötétben.

A szemeid

“Szeretlek, mert oly szép szemed van,
Hogy nappal van, hol az ragyog;
Még a lelkemben sincsen éjjel,
Pedig én oly sötét vagyok!”

(Vajda János)

Ezt a verset a szemeidről írom, – amikre nincsen írom, – és amiktől olyan szép és nagyszerű vagy, hogy melletted minden csúf és nagyszerüetlen, – hiszen a napra lehet nézni, de rád… csak UV-szűrős napszemüvegben. – Ó, azok a lábról levevésre – kevéske – szempilla verdesést bevetve máris – ideális, – és, ha összezördülünk bután mi, – veszekedés utáni, – két, ártatlanul felhúzott szemöldök – által felöltött – bűnbánó tekintet – segítségével kikényszerített – engesztelésre egyaránt remek – szemek! – És ó, azoknak a szemeknek barnasága, – amitől az ember kapható lesz minden marhaságra… – Például olyasmi felé terelnek, – hogy ugyanannak valljak kétszer is szerelmet, – másodszor pont annyira begőzölve, – mint előszörre, – mikor más szögben állt még a kanapé – mert a tévé nem került még át a másik fal elé, – és nem volt rajta még – az a sárga pléd, – hogy ne látszódjon a sok kutyahúgy, – de mindezek dacára ugyanúgy…

Ezt a verset a szemeidről írom, – lakmuszpapíron, – ami az említésedtől kékre színeződik, – őszi mezők így, – mint az a versbeli, francia rét, – annyira kék, – amin a sok szegény, – múltszázadi tehén – kikericset rágott, – ezt a kolhicin alkaloidot tartalmazó virágot, – ami, a költő valahogy elintézte, hogy késő őszig nyíljon, – bizonyos Guillaume, – aki maga is megmérgeződött ebben a valós élményt szabad asszociációkba oldó, minden központozást nélkülöző, de teljesen dalszerű versben, – semmivel sem – járt jobban, mint a sok versbeli marha, – csak őt a kedvese szeme mérgezte meg, ami kék volt, mint a rét, nem úgy mint a tied, ami barna, – ez is jó példa arra, – hogy aki túl sokat néz egy nő szemébe, annak lakolni kell, – szegény Apollinaire…

Ezt a verset a szemeidről írom, – bevetve sok manírom, – ahogy a fönt már ismertetett módon – ódon – bükkbútor barnaságú szemedet – te is beveted, – ha az alkalom itt van, – amiben nincs annyi méreg, mint a kolhicin alkaloidban, – de valami van benne, amitől az ember óhatatlanul – bódulatba hull, – és hiába tudom például, hogy nem vagy te szende, – amikor nézel rám nagy őzikeszemekkel, akkor ez nem jut eszembe, – sőt, akkor vagyok őszinte, – ha azt mondom, hogy szinte – mindent elfelejtek ilyen esetben, – például a múltkor, mikor a dühtől egészen kiveresedtem, – és nem volt az idegállapotom se kifogástalan már, hanem gyatra, – mert arról volt szó, hogy hazajössz hatra, – és dévédézünk, – vagy ha lesz valami a tévében, akkor tévét nézünk, – de még fél kilenckor nem volt se híred, se hamvad, – nem jött tőled egy nyamvadt – sms se, vagy bármi, – és én arra gondoltam, hogy bezzeg te hogy utálsz várni, – és hogy a beléd vetett bizalmamon most esett egy nagy csorba, – és a telefonod is ki volt kapcsolva, – és aztán aggódni kezdtem, hogy valami baj történt, és azért nem sikerült hazaérned, – na és az a lényeg, – hogy végül meglettél, mert sikerült felhívnom valakit, aki tudta, hogy hol vagy, mert hogy vele voltál, – és adott, és te csicsergő hangon beleszóltál, – konkrétan azt kérdezted, hogy “mi újság?” – amitől felhorgadt bennem a sértett hiúság, – és miután motyogtam valamit kínomban, – a telefont kinyomtam, – és elviharzottam a lakásból dühömben, – de nem is ezt akartam mondani különben, – hanem hogy miután hergeltem magam hosszasan, – és visszamentem végül olyan bosszusan, – mint egy robbanás előtt levő reaktor, – te akkor – ott álltál az ajtóban a lehető – legártatlanabb arccal, egy fejre tehető, – plüss szarvas- aganccsal a fejeden, – amilyet csak rosszhírű helyeken, – vagy vidám szilveszteri partikon viselnek, – és ami mindenki máson iszonyú idétlenül áll, de a te fejeden igéz és bizserget, – hogy az se tudjon rád haragudni, aki különben akarna, – és csak néztél rám azokkal a barna – plüssszarvasszemeiddel, – és hidd el, – nem az volt, hogy megenyhültem volna, vagy ilyesmi, – csak mindenestül átjárt a semmi.

Ezt a verset a fejre tehető, plüss szarvasagancsaidról írom, – amikre nincsen írom, – és amiket, mint mindent, mit szép kezed magadra feltesz, – életre keltesz, – ahogy az egyszerű dalformát keltette életre az a száz évvel ezelőtti Guillaume. – És ezt a verset a szemeidről írom, – amikbe ha az ember kissé beleréved, – elpárolog belőle a méreg

.

Varró Dániel Feleségem ha felmegy a facebookra Feleségem ha felmegy a facebookra, ott a seggét mindenkinek szétrúgja. Jaj annak, ki arra bármit nyelvtanilag helytelenül riposztol, mit az én kis feleségem a facebookon kiposztol! Harciasan népnevel és hitoktat, szellemi és nyelvi fölényt fitogtat, nem tűri, hogy egyetlen kis vesszőhiba megtorlatlan maradjon, notórius nyelvtannáci az én édes galambom. Bámulom őt szerelemtől kamaszon, feleségem virtuális amazon, pengeéles szarkazmusát feje fölött suhogtatva lépeget, és mellékesen megnézi a vicces cicás képeket. Feleségem monitorján három csetbox van nyitva, boldog, kinek küld egy szmájlit kék-fehér kis ablakába kattintva. Én meg csak itt búslakodok magamba, senki nem ír az üzenőfalamra, úgy kisírom emiatt a szemeimet, kisangyalom, reggelre, hogy a facebookon még a saját asszonykám se taggel be.

Randi Kimondok minden mondhatót (a fecsegésben annyi báj van), de bárcsak arra volna mód, hogy mibenlétem konstatáljam. Meg a te mibenlétedet. A csíkos kabátot, a kesztyűt, a szipli-szeplős részeket a soha-már-be-nem rekesztjük röhincsélések tetején (hogy nem potyog nyakadra egy sem?) vagy azt, hogy ez a te meg én végsősoron mit is jelentsen. Hogy a sok pusziból mi lett. Hogy van-e közös mibenlétünk. Hogy véletlenül vagy direkt van az, ha egy ütemre lépünk. Hogy akkor ez most szerelem (tudod, a soha-el-nem-válunk én-csak-veled-te-csak-velem) vagy egyszerűen csak úgy járunk?

Thomas Mann: Mario és a varázsló (1930)

 Thomas Mann élete röviden:

o XX. századi német irodalom kiemelkedő képviselője, Nobel-díjas író. 1875-ben született Lübeckben (Németo.) gazdag, régi polgárcsaládból.
o Ő a polgári humanizmus egyik utolsó kiemelkedő képviselője. Legmegrázóbb élménye, amikor látja a saját és a polgári családok hanyatlását.
o Testvérével Heinrich Mannal (ő is író lett) két évet tölt Olaszországban.
o Realista íróként a polgári létet, a polgárság, mint osztály feltörését és hanyatlását ábrázolta.
o 1933-ban emigrál Svájcba, mivel Hitler hatalomra kerül és nem ért egyet a fasizmussal.
o 1936-ban meg is fosztják német állampolgárságától, mert nyíltan fellép a fasizmus ellen.
o 1955-ben hal meg Svájcban.

Mario és a varázsló:

o 1930-ban írta.
o Cím: Mario (egy név) és a varázsló (egy foglalkozás).

Az alcíme: Tragikus úti élmény (feszültségteremtő, és előreutaló cím)

o Az alcím utal arra, hogy az író személyes élményei alapján írta meg művét. Az E/1 személyűség (személyes hang) is ezt erősíti meg. Ebben a műben egy mindentudó, szubjektív hangú elbeszélővel van dolgunk. Viszonya az elmondottakhoz kettős: egyrészt azé az emberé, aki utólagosan átlátja az események közötti összefüggéseket, másrészt azt is érzékelteti, milyen lelkiállapotban következnek be az egyes fordulatok

o Az elbeszélés témája az 1926-os itáliai családi nyaralás emlékezetes élménye. A valóságban is Olaszország egy nyaralóhelyén a Mann család tagjai irritáló atmoszférát érzékeltek maguk körül. Elmentek a varázsló estjére is, aki ugyanúgy viselkedett, mint a novellában, csak a valóságban másképp fejeződött be: Mario a csók után megszégyenülten elszaladt.

 Az elbeszélés szerkezete a hagyományos realista módszert követi, időrendben beszéli el az eseményeket.

Az első rész: hosszú expozíció.

Részletezi a nyaralás megkezdésekor átélt kellemetlen élményeket, ezzel érzékelteti a megváltozott atmoszférát, az olaszországi légkör kedvezőtlen változását. Már az első naptól kezdve kellemetlenségek érik a Mann családot: nem ülhetnek oda, ahova szeretnének, elüldözik őket a szállóból egy panzióba, mert a kisfiuk köhögésével zavar egy előkelőséget, majd nyolcéves kislányuk miatt megbírságolják őket a strandon, mondván, hogy a fürdőruháját lecserélő kislány megsértette a közerkölcsöt/

Második rész: a cselekmény bonyolítása.

Második szerkezeti egység a bűvészest. A fellépő először is megvárakoztatja a közönséget. A közönség helybeli egyszerű emberekből és külföldiekből áll. Cippola (ejtsd: Csipolla) a bűvész, részletesen leírja a bűvész külsejét, kicsit nevetséges, de sajnálni való alak (púpos – feltűnő öltözködés), azaz groteszk. Részletes leírás következik a bűvészestről, Kisebb attrakciókkal, kártyatrükkökkel kezdi az estet, majd hipnotizál aztán szünetet tart. Folyamatosan alkoholt fogyaszt és dohányzik a színpadon. Egyre nő a feszültség.

A műsor második felében már nyíltan csakis akaratfosztással és akaratátvitellel foglalkozik. Kényszeríti a nézőket a műsorban való részvételre. Munkájának lényege az emberek akaratának megtörése, a kiválasztott személyek megszégyenítése, közben hazafias szólamokat hangoztat, szóáradatával valósággal elkábítja a közönségét. Szimbolikus jelentésű a mutatvány közben egy ostor csattogtatása (erőszakot és az erőt demonstrálja). A tömeg egyre inkább élvezi a produkciót, teljesen a bűvész hatása alá kerülnek, és Cipolla élvezi a hatalmat, szerencsétlen torz külseje ellenére uralkodik a tömeg felett, így kompenzálja kisebbrendűségi érzését. A szerkezeti egységek közül Mario szereplése a színpadon a tetőpont. A rokonszenves fiatal pincért – akit a gyerekek nagyon szeretnek – Cipolla mindenkinél jobban megalázza. Legbensőségesebb érzéseit, viszonzatlan szerelmét gúnyolja ki. Cipolla a szeretett lány szerepében kér és kap csókot a fiútól, Mannék elítélik a dolgot. Hirtelen fordulat, Mario magához térve lelövi a varázslót. Ez a megoldás a szörnyű, rettenetes vég; Mann erkölcsileg nem ítéli el a tettet. A valóságban mindez nem így történt, Mario is visszasompolygott a nézők közé (a leírt megoldást Mann leánya vetette fel).

A mű ellentétes parabola.
Példázat, vagyis a történetnek van egy rejtett mondanivalója egy erkölcsi és politikai tanulsága. A történet – bár nem írja le a fasizmus szót az író – 1930-ban egyértelműen a fasiszta diktatúra módszerére és létrejöttének okaira utal. A demagóg és erőszakos diktátor alakját idézi fel Cipolla szereplése, azt is nyilvánvalóvá teszi az író, hogy a diktatúrák létrejöttének feltétele a megalkuvó, szolgalelkű tömeg. A nézőközönség magatartása azt példázza, hogy elfogadják, sőt igénylik a diktatórikus módszereket, s kevesen vannak, akik eljutnak a tiltakozásig és az ellenállásig. Mann elbeszélésének legfontosabb mondanivalója a tiltakozás mindenféle erőszakkal és diktatúrával szemben. Mindezt a polgári humanizmus szellemében fogalmazta meg. A fasizmus szót nem írta le az író, és éppen ez a politikai konkrétság hiánya teszi általános érvényűvé és szimbolikus jelentésűvé az elbeszélést. Mann stílusát jellemzi a klasszikus realista módszerek alkalmazása, példaképének tekintette Tolsztojt és Dosztojevszkijt. Fontosnak tartja a részletek, a környezet, az alakok pontos leírását, tárgyilagosan ábrázolja a valóságot, de közben mélyebb összefüggéseket is sejtet, és gyakran a részletek is jelképszerűvé válnak. A szereplők gondolkodásmódjának, lelki, érzelmi életének bemutatását a belső monológok vagy dialógusok szolgálják, hosszú dialógusokban fejt ki véleményét, és vitatkoznak egymással a szereplők. Ezek az elmélkedések fejezik ki az író álláspontját a vitatott kérdésről. Írói szemléletét az irónia hatja át, ami abból fakad, hogy az író képes „felülről” látni az embereket, megértéssel, de bizonyos távolságtartással szemléli a világot.

A szereplők jellemzése:

Cippolla:
nyomorék (torz testben torz lélek), önérzetes, öntelt, éles megfigyelő (egyszerű figurákat hipnotizál) pökhendi, ostorral dolgozik ( engedelmességre kényszerít, megfélemlít), alkoholt fogyaszt ( ez ad neki biztonságérzetet) módszere a feszültségteremtés és az elbizonytalanítás) célja, hogy akaratát a másikra kényszerítse, provokál, megaláz (a közönség kíváncsi és akaratgyenge) groteszk: egyszerre félelmetes és nevetséges.
Mario:
egyszerű ember, udvarias, humánus, finomlelkű, érzékeny, a gyilkolás messze áll tőle, mégis ő vet véget Cipolla tevékenységének, tette nyomatékosítja a mondanivalót.

Cipolla egész magatartása, módszere, hatása a fasizmus természetrajzát világítja meg. Legfőbb törekvése a hatalom megszerzése. Ehhez mindent felhasznál: a hipnózist, a szuggesztiót, a fenyegetőzést, az erőszakot. az értelmet, a gondolkodást elaltatja az emberekben.

Igazán azonban az írót az érdekli: hogyan válhattak volna Cipolla áldozatai képessé az ellenállásra.

A mű legfőbb tanulsága:

AZ EMBEREKET SOHA NEM SZABAD MEGALÁZNI, LEGSZENTEBB ÉRZÉSEIKBŐL TILOS CSÚFOT ŰZNI: AZ ILYENFAJTA CSELEKEDET MINDIG EMBERELLENES.

1.tétel: A nyelv mint jelrendszer (Ember és nyelv témakör)

A jel valamilyen érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható) jelenség, ami egy másik, önmagán túli jelenségre utal.

Jelentését meghatározza, hogy a valóság mely részét, milyen körülmények között, milyen jelrendszerbe illeszkedve képes felidézni.

A jelek szerepe mindig általánosító, mert egyszerűbbek, mint a valóság, amelyre vonatkoznak.

Jellé csak akkor válik valami, ha a közösség minden tagja elfogadja, jelként értelmezi.

A jelek csak egy jelrendszer tagjaiként működnek.

Minden jelben van egy érzékelhető dolog (jeltest=jelölő) és ehhez kapcsolódik a mélyebb, tartalmi jelentés (=jelölt).

A jelek lehetnek természetesek (pl. a füst tüzet jelez) és mesterségesek (pl. a KRESZ jelei).

A jel és a jelölt viszonya alapján:

-  ikon:

o   ha a jelölő és a jelölt között valamilyen hasonlóság van

o   képszerű kapcsolat

o   pl: fénykép, térkép

-  index:

o   olyan jelek, amelyek nem hasonlítanak a jelöltre, de van közöttük valamilyen valóságos érintkezés (ok-okozati, logikai, térbeli, időbeli)

o   pl: a haladási irányt jelölő tábla

-  szimbólum:

o   a jelölő és a jelölt között nincs kapcsolat, csak megállapodás, hagyomány köti össze őket

o   pl: nemzeti lobogó színei, matematikai jelek, a legtöbb nyelvi jel

A jelölő felidézheti a jelölt dolgot

·         hasonlóság alapján (pl a gyalogos lámpa álló és járó figurája)

·         közmegegyezés alapján (a közlekedési lámpa színei)

A nyelv a legegyetemesebb jelrendszer, a legalkalmasabb a külső és belső valóság felidézésére.

A nyelv az alapja az ember beszédtevékenységének.

A nyelvi jelek jelentéssel bíró hangsorok (szóelemek, szavak, mondatok, szöveg).

A nyelvi jelek többnyire szimbólumok (jelölő és jelölt között önkényes a kapcsolat – ezt jelzi az is, hogy különböző nyelvekben másképp nevezik ugyanazt a dolgot (Macska, cat, Katze)

A hangutánzó szavak ikonikus jelek (láthatók, hallhatók – képesek felidézni a jelenséget (pl. sompolyog, reccsen).

A nyelvi jelelemek hierarchikus rendszert alkotnak, azaz egymásra épülnek (hangok-szavak-mondatok-szöveg).

A nyelvi jelek száma állandóan növekszik (új jelenségeket meg kell nevezni).

Egy ember csak korlátozott számban képes elsajátítani a nyelvi jeleket.

A nyelvi jelek agyban elraktározott készletét nyelvtudásnak vagy nyelvi kompetenciának nevezzük.

BALASSI BÁLINT (1554-1594) KÖLTÉSZETÉNEK RENESZÁNSZ VONÁSAI

“Sas volt ő az apró madarak előtt” – írta róla Rimay János a tanítvány, költőbarát.

Jelentősége a magyar költészetben: B. B. az első világszínvonalú művelt klasszikus költőnk; óriási hatása volt az utókorra. Kora legműveltebb embere volt, ő az első nagy magyar nyelven író lírikus, a reneszánsz korszak legnagyobb magyar költője. Nevéhez fűződik a hazafias és a szerelmi líra megteremtése. Olyan újítások fűződnek a nevéhez, mint a versek ciklusokba szervezése, illetve a róla elnevezett Balassi-strófa

(6-6-7 szótag, minden sor a belső rímek által három részre tagolódik, rímszerkezete: AAB CCB DDB).

1554-ben született Zólyom várában.

Apja Balassi János arisztokrata földesúr, zavaros anyagi és politikai helyzettel.

Nevelője Bornemisza Péter író, prédikátor, majd

1565-ben Nürnbergben folytatta tanulmányait.

1569: édesapját hamis vádak alapján letartóztatták, majd a család a fogságból megszökött Balassi Jánossal együtt Lengyelországba menekült.

1572: megjelenik nyomtatásban első műve: Beteg lelkeknek való füves kertecske (imádságos könyv fordítása).

Báthori István erdélyi fejedelem ellen harcol, fogságba esik, jól érzi magát a művelt fejedelmi udvarban, és követi Báthorit Lengyelországba is 1576-ban, amikor azt lengyel királlyá választják.

Balassi Bálintot emiatt felségárulónak tekinti a Habsburg udvar, szüleit zaklatják, ezért hazatér.

1578: Beleszeret egy férjes asszonyba, Ungnád Kristófné Losonczy Annába (Júlia), és e viszonzott szerelem hat éve alatt válik igazi lírai költővé.

1579-ben hadnagyként a török ellen harcol.

1584: Házasságot köt első unokatestvérével, Dobó Krisztinával, és hozományul elfoglalta Sárospatak várát. E tetteivel a vérfertőzés és felségsértés vádját vonta magára.

1589-ben a törökök elleni hadjárat hírére Lengyelországba bujdosott. Itt írta Célia-verseit.

1591: Hazatért és beállt a végvári katonák közé Esztergomba.

1593-as törökök elleni háborúban megsebesült (mindkét combját eltalálja egy ólomlövedék)és

1594-ben halt meg Esztergomban.

A történelmi kor áttekintése:

Mátyás virágzó országa véres csatatérré változott, Mo. 1541-ben három részre szakadt, a magyarokat a német és a török is sanyargatta, a török további terjeszkedésével szemben elszánt védekezés folyt. A késői feudalizmus kora, melyet Mo.-n a feudális erők újabb növekedése, a polgári erők gyengülése, az ipar lassú és hiányos fejlődése jellemezte. A reformáció, ellenreformáció kora.

A reneszánsz: Művelődéstörténeti korszak és stílusirányzat.a 14.-16. sz.-ban

A szó eredete francia renaissance, jelentése újjászületés.

Elnevezése a fejlődést az ókori görög-római kultúra emlékeihez való visszatérésre, ennek egyszerű újjászületésére vezette vissza. Ebben az időszakban a feudalizmus megrendült, majd felváltotta kapitalista rend. Kialakult és megerősödött a városi polgárság. Ez a folyamat legkorábban É-Itáliában bontakozott ki. (Firenze, Mediciek) A fejlődés leglényegesebb mozgatója a reformáció volt. A humanizmus: latin eredetű szó, jelentése emberközpontúság, ami a reneszánsz ideológia vezéreszméje volt. Minden dolgok mértéke és végső célja ismét az ember lett. Isten és a túlvilág helyett újból az ember és a földi élet kerül a gondolkodás középpontjába. A föld nem siralomvölgy többé, mint a középkori felfogásban

A reneszánsz jellemző vonásai:

– kultúra világiasodása,

– újra felfedezik az emberi test, szerelem és a természet szépségét,

– személyiség fontossága — középkori névtelenség eltűnik,

– antik minták felhasználása.

Műfajai:

Líra: virágénekek, alkalmi dalok, helyzetdalok, jeremiád, búcsúvers.

Epika: történeti énekmondás: históriás ének, széphistória, tanító célzatú: példabeszéd, fabula.

Dráma: hitvitázó dráma, iskoladráma, tragédia.

Az 1400-as években jelentek meg Mo.-n a reneszánsz első csírái, amikor Itáliában már a reneszánsz második korszaka tartott.. A csúszás oka a magyar polgárság hiánya. Mátyás olaszos műveltségű udvara teremti meg először a lehetőséget a reneszánsz kultúra kibontakozására. Janus Pannonius még latinul verselt itt.

Balassi költészete három részre osztható:

– vitézi énekek és hazafias versek,

– szerelmes versek,

– istenes versek.

1.) Vitézi énekek:

A korabeli európai humanista költészetben a vitézi ének ismeretlen volt, csak a mi irodalmunkban lett, lehetett lírai témává a hazáért és a kereszténységért vívott harc. A XVI. században eddig csak históriás énekek szóltak a katonákról, ezek epikus anyagát alakítja át Balassi vitézi énekeiben.

A versek témája: végvári vitézek dicsérete, vitézi élet bemutatása.

Balassi maga is katonáskodott, tehát alapos, pontos és hiteles – nem szépített a tényeken – képet tudott festeni a végek életéről.

Felismeri Mo. történelmi szerepét, felelősséget érez a hazáért, a kereszténységért, a török visszaszorításáért.

A végek dicséretére: egy katonaének Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél? Holott kikeletkor az sok szép madár szól, kivel ember ugyan él; Mező jó illatot, az ég szép harmatot ád, ki kedves mindennél. 2. Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul, Sőt azon kívül is, csak jó kedvébűl is vitéz próbálni indul, Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul. 3. Veres zászlók alatt lobogós kopiát vitézek ott viselik, Roppant sereg előtt távol az sík mezőt széllyel nyargalják, nézik; Az párduckápákkal, fényes sisakokkal, forgókkal szép mindenik. 4. Jó szerecsen lovak alattok ugrálnak, hogyha trombita riadt, Köztök ki strázsát áll, ki lováról leszáll, nyugszik reggel, hol virradt, Midőn éjten-éjjel csataviseléssel mindenik lankadt s fáradt. 5. Az jó hírért, névért s az szép tisztességért ők mindent hátra hadnak, Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak, Midőn, mint jó rárók, mezőn széllyel járók, vagdalkoznak, futtatnak. 6. Ellenséget látván örömmel kiáltván ők kopiákot törnek, S ha súlyosan vagyon az dolog harcokon, szólítatlan megtérnek, Sok vérben fertezvén arcul reá térvén űzőt sokszor megvernek. 7. Az nagy széles mező, az szép liget, erdő sétáló palotájok, Az utaknak lese, kemény harcok helye tanuló oskolájok, Csatán való éhség, szomjúság, nagy hévség s fáradtság múlatságok. 8. Az éles szablyákban örvendeznek méltán, mert ők fejeket szednek, Viadalhelyeken véresen, sebesen, halva sokan feküsznek, Sok vad s madár gyomra gyakran koporsója vitézül holt testeknek. 9. Óh, végbelieknek, ifjú vitézeknek dicséretes serege! Kiknek ez világon szerteszerént vagyon mindeneknél jó neve, Mint sok fát gyümölccsel, sok jó szerencsékkel áldjon Isten mezőkbe!

A szerkesztés uralkodó elve a hármas szám: Balassi strófa, 3×3 versszak, hármas tagolás, három pillér. A vers hárompillérű verskompozíció, s ez a három pillér az 1., 5. és a 9. strófa. 1. vsz.: Az első pillér. Költői kérdés, amely önmagában rejti a választ is: a végvári életformánál nincs szebb dolog a világon. 2.-4. vsz.: Az első strófa állítását igazolja, részletezi. Mozgalmas képek sorozata. 5. vsz.: A második pillér, a vers középpontja. A katonaéletet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli. Emberség és vitézség: a 16. századi magyar humanista világnézetnek ezek a legfőbb értékei. A reneszánsz korában tűnik el a névtelenség, a katonák és a költők már vágynak a hírnévre. 6.-8. vsz.: A színhely, a szereplők és az események is hasonlóak, de már az életforma árnyoldalai kerülnek előtérbe. A 2.-4. és a 6.-8. versszakok között hangulati-tartalmi ellentét feszül, amely különösen jól észlelhető a 4. és 8. vsz. zárósora között. 9. vsz.: A harmadik pillér. Érzelmi kitörés, dicséret, az utolsó sorban pedig a költő szerencsét kíván a végvári vitézeknek. A természet szeretete humanista, reneszánsz vonás.

2.) Szerelmei líra:

Balassi első és egyetlen komoly szerelme Ungnád Kristófné Losonczy Anna, aki hat évig viszonozta a költő érzéseit, majd mikor férje meghalt hallani sem akart a szegény és rossz hírű Balassi házassági ajánlatáról. Balassi verseiben először Annának (1578-84), majd Júliának (87-től, második korszak) nevezi.

Balassi a magyar szerelmi líra megteremtője, aki a reneszánszra jellemzően nyíltan, bátran írja le érzéseit. Balassi a reneszánsz ember öntudatával a szerelmet az emberi élet egyik legfőbb értékének tekintette.

A kívülálló szemével nézi az imádott hölggyel való találkozást. Jellemző a virágszimbolika, a fokozásos ismétlés és a halmozás. Különösen fiatalkori udvarló verseire jellemző a trubadúrlíra, majd Petrarca hatása.

A Júlia-verseket Balassi egy nagyobb ciklusba rendezte.

Hogy Júliára talála, így köszöne neki 1  Ez világ sem kell már nékem Nálad nélkül, szép szerelmem, Ki állasz most énmellettem; Egészséggel, édes lelkem! 2  Én bús szívem vidámsága, Lelkem édes kívánsága, Te vagy minden boldogsága, Véled Isten áldomása. 3  Én drágalátos palotám, Jó illatú, piros rózsám, Gyönyörű szép kis violám, Élj sokáig, szép Juliám! 4  Feltámada napom fénye, Szemüldek fekete széne, Két szemem világos fénye, Élj, élj, életem reménye! 5  Szerelmedben meggyúlt szívem Csak tégedet óhajt lelkem, Én szívem, lelkem, szerelmem, Idvöz légy, én fejedelmem! 6  Juliámra hogy találék, Örömemben így köszenék, Térdet-fejet néki hajték, Kin ő csak elmosolyodék.

Udvarlóvers. Hasonlatok és metaforák sorozata. Ütemhangsúlyos vers. 1. vsz.: Boldog felkiáltás, a találkozás örömének kifejezése. 2.-5. vsz.: Metaforasor, melyben sok a virág-metafora is, amelynek ekkor még semmi a népköltészethez. Az 5. vsz. összefoglalása az előző négynek. 6. vsz.: A záróversszak a lovagi szerelmi lírából jól ismert helyzetet rögzíti: a szerelmes lovag és az úrnő között végtelen a távolság.

Célia-versek:

A Lengyelországban 1590-91-ben írt versek Balassi szerelmi költészetének utójátékát adják. Régebbi felfogás szerint a versek Wesselényiné Szárkándy Annához szóltak, azonban a korábbi kutatások ezt cáfolják.

Sokkal csendesebb szerelem volt: ezekből a versekből hiányoznak az indulatok, a nagy érzelmi háborgások.

Ugyanakkor ezek a versek már sokkal kimunkáltabbak, mint az előzőek, igényesebb művészi megoldások, pontosabb rímek, stb.

Kiben az kesergő Céliárul ír 1  Mely keserven kiált fülemile, fiát        hogyha elszedi pásztor, Röpes ide-s-tova, kesereg csattogva        bánattal szegény akkor, Oly keservesképpen Célia, s oly szépen        sírt öccse halálakor. 2  Mint tavasz harmatja, reggel ha áztatja        szépen jól nem nyílt rózsát, Mert gyenge harmattúl tisztul s ugyan újul,        kiterjeszti pirosát, Célia szinte oly, hogyha szeméből foly        könyve s mossa orcáját. 3  Mint szép liliomszál, ha félbemetszve áll,        fejét földhöz bocsátja, Úgy Célia feje vagyon lefiggesztve,        mert vagyon nagy bánatja, Drágalátos könyve hull, mint gyöngy, görögve,        vagy mint tavasz harmatja.

A költő a kesergő Célia képét festi meg ebben a versben. A mű túlnyomó részét hasonlatok foglalják el. ·         1. vsz.: metaforája érzékelteti az asszony fájdalmát – mint a fiát elvesztett fülemile úgy a testvérét elvesztett Célia. ·         2. vsz.: képe a szomorú, de vonzó asszonyé – mint tavasszal harmatos bimbós rózsa úgy a sírástól kipirult Célia. ·         3. vsz.: motívuma egy virágmetafora, mely további 3 képre bomlik: 1.      - félbe tört liliom, mely lehajtja fejét; 2.      - gyöngyként hulló könnyek; 3.      - a könnyek, mint tavasz harmatja, úgy csillognak.

4.) Istenes versei:

Életének leghányatottabb szakaszában, mikor élete minden szempontból válságba került írta ezen Istenhez címzett verseit, melyekben békességért és bűnei megbocsátásáért könyörög. Magabiztosan, számonkérő módon, érvelve vitázik Istennel. A vallásos témájú versekben a halál is megjelenik.

Balassi vallásos lírája a legeredetibb. Nyelvileg is ezek a művei a legszebbek, szóképei a legmélyebbek.

Balassi Bálint: Adj már csendességet Adj már csendességet, lelki békességet, mennybéli Úr, Bujdosó elmémet, ódd bútól szívemet, kit sok kín fúr. Sok ideje immár, hogy lelkem szomjan vár mentségére, Őrizd, ne hagyd, ébreszd, haragod ne gerjeszd vesztségére. Nem kicsiny munkával: Fiad halálával váltottál meg, Kinek érdeméért most is szükségemet teljesítsd meg. Irgalmad nagysága, nem vétkem rútsága feljebb való, Irgalmad végtelen, de bűnöm éktelen s romlást valló. Jó voltod változást, gazdagságod fogyást érezhet-e? Ki engem, szolgádat, mint régen sokakat ébreszthet-e? Nem kell kételkednem. Sőt: jót reménylenem igéd szerint! Megadod kedvesen, mit ígérsz kegyesen, hitem szerint. Nyisd fel hát karodnak, szentséges markodnak áldott zárját, Add meg életemnek, nyomorult fejemnek letört szárnyát. Repülvén áldjalak, élvén imádjalak vétek nélkül, Kit jól gyakorolván, haljak megnyugodván, bú s kín nélkül.

műfaja: himnusz (Istenhez szóló magasztos, lírai hangvételű könyörgés) A világban harmóniát nem találó Balassi szerencsétlen életének keserve szólal meg a versben. Nem a középkori alázatosság, hanem a reneszánsz szemlélet tükröződik Nemcsak a mennybeli Úrhoz való érvelés, hanem a költő önmagával folytatott belső vitája is: bűntudat ébreszti a kételyt, s hite oszlatja el. 1591-ben írhatta, a földi boldogság lehetőségében csalódott költő belső békét a lélek csendjét igyekszik elérni. belső ellentétektől feszülő izgatott menetű alkotás szerkezete: 1-2vsz. könyörgés 3-6vsz. érvelés, indoklás 7vsz. könyörgés