A mű szerzője és címe
|
Időpont
|
korstílus
|
Műfaj
|
Jellemzők
|
A VILÁG TEREMTÉSE
|
Kr. e. 12. sz. k.
|
ÓKOR
|
TEREMTÉSTÖRTÉNET -EPIKAI MŰFAJ-
|
BIBLIA, ÓSZÖVETSÉG, TÓRA- Törvény (Mózes 1. könyve:
Genezis) egyistenhit
|
DÁVID KIRÁLY ?: 23. ZSOLTÁR
|
Kr. e. 10. sz. k.
|
ÓKOR
|
ZSOLTÁR - LÍRAI MŰFAJ-
|
BIBLIA, ÓSZÖVETSÉG, Zsoltárok könyve, egyistenhit
|
Máté?: A HEGYI BESZÉD
|
Kr.e. 42?
|
ÓKOR
|
BESZÉD, epika
|
Biblia, Újszövetség, Máté evangéliuma. JÉZUS
BOLDOGMONDÁSAI, Erények megnevezése, jutalom-a megváltás-
|
HOMÉROSZ: ILIÁSZ
|
Kr. e. 8. sz.
|
ÓKOR -görög
|
EPOSZ, EPIKA
|
politeizmus- többistenhit, időmértékes verselés-
hexameter- eposzi kellékek
|
SZAPPHO: ÉDESANYÁM, NEM PERDÜL…
|
Kr. e. 6. sz. k.
|
ÓKOR -gr
|
HELYZETDAL, LÍRA
|
ÚJSZERŰ TÉMA: SZERELMI VÁGYÓDÁS, Sz. másik műfaja:
himnusz(pl. Aphroditéhoz)
|
ANAKREÓN: GYŰLÖLÖM AZT…
|
Kr. e. 6-5. sz.
|
ÓKOR -gr
|
EPIGRAMMA, LÍRA
|
2 DISZTICHON (hexameter+pentameter)
|
SZOPHOKLÉSZ: ANTIGONÉ
|
Kr. e. 5. sz.
|
ÓKOR -gr.
|
TRAGÉDIA, DRÁMA
|
HÁRMAS EGYSÉG, DRÁMAI KELLÉKEK, JELLEMEK, DRÁMAI
SORSOK
|
VERGÉLIUS: 9. ECLOGA
|
Kr. e. 42-38.
|
ÓKOR- római
|
ecloga, líra
|
bukolikus költemény, jelképesség, párbeszédes forma,
3 pásztor-költő sorsa, békevárás
|
SZENT FERENC: NAPHIMNUSZ
|
i.sz. 12 sz. k.
|
középkor -itáliai
|
himnusz, líra
|
vallásos, ferences himnuszköltészet, Isten
magasztalása. Természet és ember összetartozása
|
JACOPONE DA TODI: STABAT MATER
|
i.sz. 13. sz. k.
|
középkor -itáliai
|
SIRATÓÉNEK, SIRALOM (PLANCTUS)
|
FIA KERESZTJÉNÉL ÁLLÓ MÁRIA SZENVEDÉSE. RÍMELÉS
(aabccb), ütemes (hangsúlyos) verselés
|
DANTE ALIGHIERI: ISTENI SZÍNJÁTÉK
|
1307-1320
|
középkor -itáliai
|
emberiségköltemény epikai, lírai de drámai
vonásokkal is- műfaji szintézis
|
VÍZIÓ EGY túlvilági UTAZÁSRÓL, hangnemkeveredés,
számmisztika, tercina, allegóriák
|
FRANCOIS VILLON: JÓ TANÍTÁS BALLADÁJA a rossz
életűeknek
|
1461
|
középkor -francia
|
provanszál eredetű BALLADA
|
A Nagy Testamentum tanító jellegű, ironikus
hangvételű költeménye, közös sors-halál, érték: bor, szerelem; jambikus
lejtés, rím, refrén
|
HALOTTI BESZÉD ÉS KÖNYÖRGÉS
|
1200 k.
|
középkor -magyar
|
BESZÉD, epika
|
Pray-kódex; kolostori kultúra, imádkozásra való
felhívás, búcsúzás a halottól, latin temetési beszéd szabad átdolgozása,
retorikai elemek
|
ÓMAGYAR MÁRIA-SIRALOM
|
1300 k.
|
középkor -magyar
|
SIRATÓÉNEK, SIRALOM (PLANCTUS), líra
|
latin siralom szabad átköltése, anyai szeretet;
rímek, alliteráció
|
MARGIT-LEGENDA
|
1310 K. FORDÍTOTTÁK MAGYARRA
|
középkor -magyar
|
LEGENDA; EPIKA
|
RÁSKAI LEA ÍRTA LE 1510 K.;kolostori életmód, Margit
csodatételei, apácatársak vallomásai
|
Francesco PETRARCA: PÓ, GYORSFUTÁSÚ…
|
1350 k.
|
reneszánsz -itáliai
|
szonett, líra
|
2X4 és 2X3 soros vsz-ok, rím, ellentét,
allegória-vágy szárnyán repül Laurához.;halandó tst-halhatatlan lélek
|
Boccaccio: Decameron
|
1348-1358
|
reneszánsz -itáliai
|
novellagyűjtemény, epika
|
10 nap története, keretes szerkezet
|
W. SHAKESPEARE: Rómeó és Júlia
|
1595 k.
|
reneszánsz -angol
|
tragédia, dráma
|
reneszánsz alapeszme, végzetszerűség, véletlenek
|
Janus Pannónius: Búcsú Váradtól
|
1458 k.
|
reneszánsz -magyar
|
elégia, búcsúvers, líra
|
időmértékes, humanista értékrend, ellentétek,
búcsúzás összetett érzése, 1. magyar tájvers
|
Balassi Bálint: Hogy Júliára talála…
|
1588-89
|
reneszánsz -magyar
|
köszöntés, líra
|
(4/4)hangsúlyos verselés, bokorrímek, himnikus
emelkedettség; szenvedély és elutasítás, életképi keret közt a köszöntés,
metaforák, felsorolások
|
ZRÍNYI MIKLÓS: Szigeti veszedelem
|
1645-48
|
barokk -magyar
|
eposz, epika
|
Szigetvár 1566-os ostroma, cél: példateremtés;
históriás énekek verselését követi: 4 12 szótagos, 4ütemű, bokorrímű vsz-ok
|
MIKES KELEMEN: Törökországi levelek
|
1794
|
barokk/rokokó -magyar
|
irodalmi levelekből összeállított leveleskönyv;
epika
|
P.E. grófnőnek címezve; fiktív (el nem küldött)
levelek- emlékirat a rodostói magyar emigránsok, Rákóczi életéről, haláláról.
Természetes nyelv; honvágy
|
2015. április 21., kedd
9. évfolyam művek összefoglaló táblázat
Írj vázlatot!!!
A vázlat
Előzetes
vázlatot már az anyaggyűjtés szakaszában készíthetünk, ahol az
összegyűjtött anyagot témák szerint csoportosítjuk, vagy éppen
használhatóságuk alapján rangsoroljuk. Ezáltal kirajzolódik, hogy a
dolgozatban mely részekhez találtunk már elegendő, és melyekhez kevés
anyagot.
Az
írás megkezdése előtt viszont mindenképpen érdemes átgondolni a szöveg
végleges felépítését. Ennek legegyszerűbb módja egy részletes, sok
alpontból álló vázlat készítése. A vázlatban röviden szerepelhet a
dolgozat egyes részeinek tartalma, és az, hogy bizonyos részeknél melyik
szakirodalomra kívánunk utalni, vagy honnan szeretnénk szó szerint
idézni. Minél részletezőbb a vázlat, annál gyorsabb lesz maga az írás. A
vázlat megakadályozza azt is, hogy elkalandozzunk a tárgytól.
A vázlatírás öt szakaszát különböztethetjük meg:
1. ötletgyűjtés:
próbálunk felidézni minden, a témával kapcsolatos gondolatot,
információt, adatot, majd kulcsszavakkal lejegyezzük őket (kezdetben
érdemes minden felvetődő gondolatot felírni);
2. a téma szűkítése:
meg kell vizsgálni, hogy az összeírt gondolatok, információk mennyire
kapcsolódnak a dolgozat témájához, majd kiválasztani közülük a
lényegeseket, illetve elhagyni a felesleges gondolatokat;
3. a vázlatpontok valamivel részletesebb kidolgozása;
4. a vázlatpontok sorrendjének megállapítása, ami alapvetően kétféle lehet:
kronologikus,
ezen belül: a., történeti időrend (pl. korszakok, művek); b.,
egymásutániság a szövegben (pl. felvonások, versszakok, fejezetek);
tematikus,
ezen belül: a., jelentőség; b., gyakoriság; c., specifikusság (pl.
ritkán fordul elő, vagy éppen ez jellemző a szövegre); d., ezek
kombinációja;
5. mérlegelés:
mit sugall a vázlat, mi lesz a dolgozat alapvető tézise? (ehhez meg
kell vizsgálni a vázlatpontok közös jellemzőit, különbségüket,
ellentmondásaikat, és a kivételeket).
Egy
jó vázlat stratégia is egyben: olyan érvekre és összefüggésekre hívja
fel a figyelmet, amelyek – az összeállítása nélkül – nem merültek volna
fel. (Forrás: http://www.tulsopart.eoldal.hu/cikkek/irodalom/a-vazlat.html)
Gondolattérkép ppt
2015. április 17., péntek
9. tétel: Móricz Zsigmond újszerű parasztábrázolása novellái tükrében
A Szatmár megyei Tiszacsécsén
született, egy 300 lelket számláló kis falu talán legkisebb házában.
Szegénységben életek, a kilenc gyermek nevelése hatalmas anyagi terhet rótt a
családra. Az apa vállalkozásai sorra balul ütöttek ki, ezért a család teljesen
tönkrement. Az ekkor hat éves Móriczcal és testvéreivel együtt Prügyre
költöztek. 1890-ben Móricz a nagyhírű debreceni református kollégiumban kezdte
meg gimnáziumi tanulmányait. Itt eminens tanuló volt. A gimnázium negyedik
osztályát Sárospatakon kezdte (szülei oda költöztek). Nagy hatással volt rá a
költészet (Edmondo de Amicis, Csokonai), tanulmányait elhanyagolta. Ezért anyai
nagybátyja magával vitte saját iskolájába (Kisújszállás), és itt fejezte be jó
minősítéssel. Ezután csupa nyugtalanság, hánykódás az élete. Joghallgató,
óraadó tanár, bekerül Az Újság szerkesztőségébe a gyermekrovathoz. Népdalt és
népmesét is gyűjt a Kisfaludy Társaság megbízásából. Egyetemi tanulmányait nem
fejezi be. Házassága börtön volt számára, de egyben ihlető, fegyelmező erő is:
az állandó belső feszültség sarkallta az írásra. Felesége képtelen volt a
megalkuvásra, örökké féltékeny volt, emiatt kétszer követett el öngyilkosságot,
másodjára sikerült is neki. Az első sikert hozó novellája a Hét krajcár, ami a
Nyugatban jelent meg (1908).
Írói pályáját a Nyugatban kezdte.
Előbb naturalista, majd a kritikai realista irányzat kiemelkedő képviselője
volt. Elbeszéléseiben és regényeiben, majd drámaírói
munkásságában a magyar élet minél teljesebb bemutatására törekedett. Jellegzetes
műfajai a novella és a hosszabb elbeszélés, a
regény, a társadalmi dráma, a vígjáték (Sári bíró). A
tanulmány és az esszé műfaja is megjelent életművében. Jelenetős
irodalomszervező és szerkesztői tevékenysége is, rövid ideig Babitscsal együtt
a Nyugat szerkesztője, majd Kelet Népe néven folyóiratot alapított,
ezzel vált a népi írók csoportjának szervezőjévé és vezéralakjává.
Parasztábrázolása a novellák tükrében:Móricz korai elbeszélései (’10-es évek) azért keltettek nagy feltűnést, mert a magyar falu életének újszerű, valósághű ábrázolását adják. Szakított a parasztság idillikus, romantikus ábrázolásával, feltárta a falun belül megfigyelhető ellentéteket, a falusi szegénység és a gazdag parasztok szembenállását, s bemutatta a földesúr és a vele szembenálló, földért harcoló parasztság világát is korai elbeszéléseiben. Zola naturalista szemléletmódjának és stílusának a hatását fedezhetjük fel. A naturalista író az ember ösztönéletének majd a nyomornak részletező bemutatását adja. Stílusára jellemző az élő beszéd fordulatainak alkalmazása, Móricz írásában a tájszavak és a tájnyelvi ejtést utánzó helyesírás a naturalista stílus legjellemzőbb jegyei. Elbeszéléseire a drámaiság jellemző. Kevés az elbeszélő és leíró elem. Az elbeszélések főleg párbeszédekre épülnek. A drámaiság másik forrása a kiélezett konfliktushelyzet, ami minden elbeszélésének meghatározó eleme.
Az 1908-ban a Nyugatban megjelent Hét
krajcár című novellájával szinte berobbant az irodalmi élet első vonalába.
(A hagyomány szerint második kisfia koporsójánál írta meg a történetet.) A Hét
krajcár még kötődik bizonyos fokig Mikszáth elbeszélő stílusához. A szegény
asszonynak és kisfiának története, a falu reménytelen szegénységét mutatja be,
s a szegény ember hősies helytállását. Megjelenik a szegények közötti
szolidalítás is, pl. a koldus és a szegény asszony ábrázolása. A szöveg
végül is tragédiával végződik, mert mire meglesz a hét krajcár, addigra
besötétedik, és olajra nincs pénzük.
- Elbeszélésmód: emlékszerű képek à elbeszélő: gyermek, E/1 (nem valódi emlék!)
- Gyermek:
- Nem látja úgy az összefüggéseket, mint egy felnőtt à nem érzékeli az élet tragikumát
- Jelenben él à nincs idő és szenvedéstudata
- Világképe: egységes, bonthatatlan – mindent élőnek tekint; élete: a játék à feloldja a belső feszültségeket, belső terheket
- E/1: hiteles, személyes, érzelmileg telítettebb à belső ábrázolás
- à kettős tükrözés (felnőtt reflektálása)
- szélsőséges alaphelyzet: nincstelenség à az anya a tragikumot átfordítja játékba a gyermek számára à idilli, örömteli helyzetet teremt à anyai szeretet, lelki erő, nagyság megnyilvánulása
- meglepő fordulat: koldus megjelenése à emberi részvét, sorsközösség: ő ad pénzt az asszonynak (emberi nagyság!)
- végső fordulat: vér – leplezhetetlen, feloldhatatlan tragikum, amit már nem lehet a játék világába áttenni
- à bár művei sokszor naturalisztikusak, mégis próbálta megjeleníteni a lelki, és az emberi nagyságot, minden nyomor, tragédia mellett. Olyan páratlan légkört teremtett, amelyben egyaránt érezzük az idillt és a tragikumot. Drámai erejű elbeszélései, új hangvétele egy csapásra híressé teszik. Barátja, Ady is fejet hajt nagysága, alkotásának súlya előtt:
„Az
ő ereje a magyar földrengető erő, amely után rémület, de életújulás, építés és
szépség következik… Aki olyan lávát önt, mely humusszá válik”
Az 1909-ben megjelent Tragédia című novella címe műfajt,
illetve esztétikai minőséget jelent. A klasszikus tragédiában a köznapi
mértéket meghaladó hős küzd a köznapi mértéket meghaladó értékekért, mely
értékek a tragédiában általános emberi értékként mutatkoznak.
Ebben az elbeszélésben a szegény
ember és a gazdag paraszt kibékíthetetlen ellentétét jeleníti meg. A napszámos,
aki egész életében éhezett, gyűlölettel tekint a gazdára, aki éhbérért
dolgoztatja, hallatlan bosszú munkál benne, de mivel csak egyetlen dolog
érdekli – az evés –, a bosszút is csak egyféleképpen tudja elképzelni, ki
akarja enni a vagyonából Sarudyt, a gazdag parasztot. A gazda lánya lakodalmára
meghívja a napszámosokat, Kiss János egy napon és egy éjszakán át készül a
bosszúra, elérkezik a lakodalom napja, és Kiss János már a második fogás után
rögtön jóllakott. Kétségbeesett gyűlölettel tömi magába az ételt, küzdelme az
étellel halállal végződik. Úgy halt meg, ahogy élt, senki nem veszi észre.
Groteszk befejezés ez, Kiss János egyszerre nevetséges és tragikus alak, harcot
vív, a szegény ember harcát a gazdag ellen, de a harcnak egy kicsinyes és
nevetséges módját tudja csak választani, az evést. Életét egyetlen ösztön
irányította, az éhség, nincsenek érzései, gondolatai, egész élete csak az
éhezés körül forog. Kiss János alakjában a nyomor jellemtorzító hatását
ábrázolta Móricz. A novellát a drámai szerkesztésmód jellemzi, az eseményeket
másfél napba sűrítette az író, a főszereplő életének sorsdöntő fordulatát
mutatja be, de tömör utalások segítségével megismerteti az olvasóval előéletét,
családi körülményeit is. A naturalista stílus módszerét alkalmazza az író,
tájszavakat használ, tájnyelvi kiejtést utánzó helyesírást alkalmaz.
Kiss
Jánosnak még a vágyai sem lépik túl az ösztönélet szintjét, bukása és halála
éppoly kisszerű és észrevétlen, mint élete. Az éhség, melyet nem csupán
biológiai–élettani szempontból értelmezhetünk, hanem jelképesen is, a korai
Móricz-novellák egyik jellegzetes motívuma (Egyszer jóllakni).
Az 1916-os Szegényemberek című novellában a paraszti nyomor ábrázolása a háború embertelenségének bemutatásával párosul. 1916 karácsonyán jelent meg. A cím utal a szociális szegénységre, mélyebb értelme: a háborúnak kiszolgáltatott emberekről szól, és arról, hogy mivé teszi a háború az embereket: nem csak fizikailag, hanem lelkileg is tönkreteszi őket. A mű főszereplője egy névtelen katona (azzal, hogy nem ad neki nevet, általánosít!) 26 hónapos frontszolgálat után 28 napos szabadságra jön haza. Megpróbálja a lehetetlent, ennyi idő alatt előteremteni családjának a tél átvészeléséhez szükséges pénzt. Ám hamar felismeri, hogy erre képtelen.
Az 1916-os Szegényemberek című novellában a paraszti nyomor ábrázolása a háború embertelenségének bemutatásával párosul. 1916 karácsonyán jelent meg. A cím utal a szociális szegénységre, mélyebb értelme: a háborúnak kiszolgáltatott emberekről szól, és arról, hogy mivé teszi a háború az embereket: nem csak fizikailag, hanem lelkileg is tönkreteszi őket. A mű főszereplője egy névtelen katona (azzal, hogy nem ad neki nevet, általánosít!) 26 hónapos frontszolgálat után 28 napos szabadságra jön haza. Megpróbálja a lehetetlent, ennyi idő alatt előteremteni családjának a tél átvészeléséhez szükséges pénzt. Ám hamar felismeri, hogy erre képtelen.
I. rész: Bemutatja a
katonát és a család helyzetét. Kiderül a katona és egy másik napszámos
beszélgetéséből, hogy a háború során civileket is megölt: egy lányt. Ennek a
körülményeit is részletesen leírja Móricz. Az is kiderül, hogy ezután az egész
családot kiirtották. Ez egy előrevetített motívum, ami utal a gyilkosságra. A
katona előre eltervezte a rablást, úgy akar alibit szerezni, hogy egy órával
többet mond a társának, ezzel Móricz kiemeli, hogy egy primitív, egyszerű
gondolkodású ember. Kettős késztetés hajtja a pénzszerzésre:
- Szociális: család helyzete, és hogy csak néhány nap áll rendelkezésére
- Ösztön: háború. Úgy készül a rablásra, mint egy támadásra.
A
háborús élményeket is naturalisztikus részletességgel írja le. Megfogalmazza a
háborús törvényt: „Nincs most se törvény,
se igazság!”. Az erkölcsi értékek a
visszájukra fordulnak. A házhoz közeledve megtorpan, mert hiányzik a „kommandó” (parancs). Az utolsó
erőfeszítést újra a háborúból veszi: úgy tör be a házba, mint támadáskor a
háborúban.
Tetőpont:
gyilkosság. Úgy hajtja végre a gyilkosságot, mintha háborúban lenne. Megöli
Vargáék kislányát és a gyerekekre vigyázó nagyobb szomszéd lányt, akik otthon
maradtak, míg a szülők elmentek a vásárra. Mind a két gyilkosságot részletesen
leírja, de utal arra, hogy jólelkű ember (a véres cumit beteszi a csecsemő
szájába). Míg a háborúban büszkeséget érzett, most nem. Skizofrén állapotban
van.
II. rész: Hazatér,
elmennek a feleségével a vásárba. Felesége rájön, hogy megváltozott az ura, ez
már nem azaz ember, aki elment a háborúba. A fia előtt ugyanolyan primitíven
akar hazudni, mint az alibinél. A kisfiú látja, hogy az apa keze véres, mire
azt mondja, hogy hiszen a gyerek vágta meg magát, ez a kisfiú vére. Amikor
beköti a gyerek kezét, arra utal, hogy a valóságérzetét már teljesen
elvesztette. A bűntől úgy próbál szabadulni, hogy bevallja feleségének, ezután
megmosdik (lemossa a bűnt). Ezután indulnak el a vásárba. Eddig csak
emlékezett, de most már el is játssza a háborús eseményeket. Felesége rájött,
hogy elvesztette a józan eszét, ezért úgy bánt vele, mint egy gyerekkel.
Katona: „Nem a muszka van a másik parton,
a másik parton vannak a gazdagok!”
A
vásárban a gyerekeknek vesznek ajándékot, és egy ásót, hogy a feleség tudjon
boldogulni.
III. rész: Hazatérés. Itt
már egyértelmű, hogy tudathasadásos az állapota, mert az jut eszébe, hogy az ő
gyerekeit nem fenyegeti veszély, mert ő nincs ott. Amikor belép a kapun, és
meglátja a csendőröket, megnyugszik. Amikor a fia akaratlanul feladja a
csendőrök előtt (elmondja, hogy az apja bekötötte a kezét, pedig nem is az ő
keze volt véres, hanem az apjáé, akkor is szeretettel nézi a gyereket, és
ezután bevallja a gyilkosságot. A végén Móricz összefoglalóan leírja, hogy a
háború tette gyilkossá. Móricz felmenti, mert nem gyilkosként, hanem apaként
lép ki a kapun.
A Vargáéknál elkövetett kettős
gyilkosság nem csupán és nem elsősorban a szociális nyomor következménye, hanem
a háború tudatromboló hatásáé. A novella hőse nem tud eligazodni a szabad és a
tilos, erkölcsös és erkölcstelen összekeveredett értékrendjében.
A Barbárok (1931.) Móricz egyik legkiérleltebb
művészi teljesítménye. Kései elbeszélései közé tartozik, ezt szokták
filmnovellaként is emlegetni, mivel Móriczra a ’30-as években nagy hatással
volt a filmművészet. Filmszerű megoldásokban jelenít meg egy pusztai
történetet. Balladás hangon, népmesei motívumokat is felhasználva, tragédiát
idéző szerkesztéssel mesél el egy epizódot a rideg pásztorok életéből. Sajátos,
öntörvényű világban élnek, távol minden civilizációtól. Az elbeszélés
dialógusokra épül, rövid leíró és elbeszélő részeket alkalmaz az író.
A novella három része a drámai
események három "felvonása". Az első és az utolsó rész legfeljebb pár
órát, a középső több mint egy évet ölel fel. Az első fejezet tele van
feszültséggel.
Az első
rész, az első szerkezeti egység Bodri juhász meg a kisfia megölése, kegyetlenül
meggyilkolták a vendégségbe érkező juhászok, és elhajtják 300 birkáját. A két
vadember a rézzel kivert szíj megvásárlása ürügyén köt bele Bodri juhászba, aki
nem akar megválni tőle, mivel magának és a fiának készítette. A hirtelen
beállott sötétségben pillanatok alatt zajlik le a kettős gyilkosság.
A második rész központi alakja az
asszony, a meggyilkolt juhász felesége, aki ételt és tiszta ruhát hoz. Nem
találja a férjét, elindul a pusztába megkeresni férjét és fiát Ez a rész
bizonyítja, hogy a kultúra alatti létben szépségek is vannak: az a fekete
asszony, aki tíz nap múlva fehér vászonruhában keresi emberét, a hűség
megtestesítője. A veres juhász félrevezető hazudozásai nyomán elindul
"napszállat felé", hogy megkeresse férjét és fiát. Télire hazamegy
falujába, de tavasszal újra kimegy a nagy vadkörtefához, s nem tud elszakadni
attól a helytől, ahol az ura legeltette nyáját. Augusztusban a puli fia talált
rá a sírra, s az asszony tíz körmével kaparja ki szerettei holttestét. Férjének
nyakán volt a rézveretes szíj. Ezzel, és a gyilkosság hírével megy el Szegedre.A harmadik rész az asszony fáradhatatlan kutatásának eredményéről szól, hogy megleli az ura és fia holttestét, és feljelentést tesz. A veres juhászra lassan rengeteg lopás és gyilkosság igazolódott, de a Bodri juhász meggyilkolását nem vállalja. Makacsul tagad, mert érzi, hogy ez volt élete legnagyobb bűne. A vizsgálóbíró ugyanolyan nyelven beszél, ugyanolyan kifejezéseket használ, mint a veres juhász. Nagyon jól ismeri a pusztai emberek lelkivilágát, babonás hiedelmeit. S ezt kihasználva akasztja a rézveretes szíjat a kilincsre, s végül ez töri meg a rablógyilkost: mindent beismer, mert primitív ember lévén, félt az áldozat szellemének visszatérésétől.
A mű két központi helyén a címben,
illetve a novella utolsó mondatában hangzik el a kulcsszó, barbárok. A bíró lassan, eltűnődve mondja a távozó ember
után: "Barbárok". A természetes igazságérzet ítéletét mondja ki a
bíró: nem az indulat szülte, inkább a szomorúság. A gyilkosok olyanok, mint a
vademberek, de nem minden pusztai ember ilyen, hiszen pl. a meggyilkolt Bodri
juhász vagy a felesége magatartásában sok az értékes tulajdonság. Őket
rokonszenvesnek találjuk, részvéttel figyeljük. A gyilkosokat
embertelenségükért elítéljük. A pusztai ember babonás hite is megfigyelhető a
zárójelenetben, a makacsul tagadó gyilkos mintha a halottak bosszúját látná a
szíjban, megtörik és ráébred rettenetes bűnére.
A rézveretes szíjnak jelképes szerepe van. Az első részben az aljas
gyilkosság ürügye, és Bodri juhász lelki gazdagságának, művész hajlamának
bizonyítéka. Az első rész végén a szíjat Bodri nyakára tekerve húzzák a gödörbe
a holttestet a gyilkosok. A második egységben a durva lelkületű veres juhász
lelkifurdalásának jele: maga tereli a szót a szíjra, amelytől semmiképpen sem
akart áldozata megválni. Egyben a bűntény bizonyítéka is ez lesz, s a vallatás
során az igazság diadalát jelképezi.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)