A
jel
valamilyen érzékszerveinkkel felfogható (látható, hallható, tapintható)
jelenség, ami egy másik, önmagán túli jelenségre utal.
Jelentését
meghatározza, hogy a valóság mely részét, milyen körülmények között, milyen
jelrendszerbe illeszkedve képes felidézni.
A
jelek szerepe mindig általánosító, mert egyszerűbbek, mint a valóság,
amelyre vonatkoznak.
Jellé
csak akkor válik valami, ha a közösség minden tagja elfogadja,
jelként értelmezi.
A
jelek csak egy jelrendszer tagjaiként működnek.
Minden
jelben van egy érzékelhető dolog (jeltest=jelölő) és ehhez kapcsolódik a
mélyebb, tartalmi jelentés (=jelölt).
A
jelek lehetnek természetesek (pl. a füst tüzet jelez) és mesterségesek
(pl. a KRESZ jelei).
A jel és a
jelölt viszonya alapján:
- ikon:
o ha a jelölő és a jelölt között
valamilyen hasonlóság van
o képszerű kapcsolat
o pl: fénykép, térkép
- index:
o olyan jelek, amelyek nem
hasonlítanak a jelöltre, de van közöttük valamilyen valóságos érintkezés
(ok-okozati, logikai, térbeli, időbeli)
o pl: a haladási irányt jelölő tábla
- szimbólum:
o a jelölő és a jelölt között nincs
kapcsolat, csak megállapodás, hagyomány köti össze őket
o pl: nemzeti lobogó színei,
matematikai jelek, a legtöbb nyelvi jel
A
jelölő felidézheti a jelölt dolgot
·
hasonlóság alapján (pl a gyalogos lámpa
álló és járó figurája)
·
közmegegyezés alapján (a közlekedési lámpa
színei)
A
nyelv a legegyetemesebb jelrendszer, a legalkalmasabb a
külső és belső valóság felidézésére.
A
nyelv az alapja az ember beszédtevékenységének.
A
nyelvi jelek jelentéssel bíró hangsorok (szóelemek, szavak, mondatok, szöveg).
A
nyelvi jelek többnyire szimbólumok (jelölő és jelölt között önkényes a
kapcsolat – ezt jelzi az is, hogy különböző nyelvekben másképp nevezik ugyanazt
a dolgot (Macska, cat, Katze)
A
hangutánzó szavak ikonikus jelek (láthatók, hallhatók – képesek
felidézni a jelenséget (pl. sompolyog, reccsen).
A
nyelvi jelelemek hierarchikus rendszert alkotnak, azaz egymásra épülnek
(hangok-szavak-mondatok-szöveg).
A
nyelvi jelek száma állandóan növekszik (új jelenségeket meg kell nevezni).
Egy
ember csak korlátozott számban képes elsajátítani a nyelvi jeleket.
A
nyelvi jelek agyban elraktározott készletét nyelvtudásnak vagy nyelvi
kompetenciának nevezzük.
