MŰNEMEK ÉS MŰFAJOK
|
LÍRA
|
EPIKA
|
DRÁMA
|
JELLEMZŐK
|
Élményt fejez ki
|
Történetet mond el
|
Konfliktust jelenít meg
párbeszédes formában
|
Közvetlen beszédmód,
vagyis maga a lírai én szólal meg (kiv.: szerepjáték, helyzetdal).
|
A közvetlen és az imitált
beszédmód váltakozik (a párbeszéd mindig imitált, néha az elbeszélő
szerepében is egyik szereplőjét beszélteti a szerző).
|
Imitált beszédmód, vagyis
a szerző több különböző szereplőt beszéltet, általuk szólal meg.
|
|
Leginkább verses formájú,
de van prózavers is, és nem verses szövegek is lehetnek líraiak.
|
A modern időkben leginkább
prózai, de a régi eposzok verses formájúak voltak, s ez ma is lehetséges az
epikában
|
Verses vagy prózai,
leginkább színpadi mű, de van könyvdráma is, melyet olvasásra szán a szerző.
|
|
MŰFAJOK
|
Átmeneti műfaj a ballada,
mert lírai és verses, a párbeszéd drámaivá, a történetmondás epikussá teszi
(pl. Arany: A walesi bárdok)
|
||
Átmeneti műfaj a verses
regény, mert egyszerre lírai és epikus jellegű (Pl.: Puskin: Anyegin)
|
|
||
|
Átmeneti műfaj a drámai
költemény, mert nem egy központi konfliktus köré szerveződik, hanem
egymást követő képekbe rendezve mutat be gondolatokat (pl.: Madách: Az ember
tragédiája)
|
||
Dal, óda, himnusz, elégia,
epigramma, episztola, rapszódia, ars poetica, stb.
|
Eposz, regény, novella,
elbeszélés, karcolat, értekezés, stb.
|
Tragédia, komédia,
tragikomédia, színmű, stb.
|
LÍRA
Dal: a legszemélyesebb műfaj. A
költő közvetlenül szól benne érzéseiről, élményeiről, lelkiállapotáról. Gyakori
benne a visszatérő, refrénszerű sor, szerkezete egyszerű, könnyen áttekinthető,
világosságát szolgálja a strófikus felépítés (=versszakokra tagolódás) is. Az
ismétlés változatos formáival él. Képgazdagság, erős zeneiség jellemzi.
Óda: ünnepélyes, emelkedett
hangon énekel meg valamilyen magasztos tárgyat, általános érdekű eseményt,
eszményt. Magasrendű, fennkölt témáról szól(pl.: emberiség, haza sorsa,
istenek, eszmény, magatartás). Általában alkalmi költemény, formai és
terjedelmi korlátozások nélkül.
Himnusz: istent vagy isteni
hatalmakat dicsőítő, hozzájuk segítségért fohászkodó, imaszerű ének. Általában
közösségi célra születtek, gyakran fogalmazódik meg bennük kérés.
Elégia: Az ókorban gyászdal,
később borongós hangulatú lírai költemény. A költő szomorúságát, fájdalmát
énekli meg benne, amely a vágyak és a valóság közötti szakadékból fakad. A
költő bölcsen tudomásul veszi, amin nem tud változtatni, de vágyakozása, hite
megmarad.
Epigramma: eredetileg sírfelirat
volt; tömör, bölcs gondolatokat, gúnyt megfogalmazó, általában csattanóra
végződő rövid vers.
Episztola: verses levél, amelyet
írója valóságos személyhez írt. Tárgya és hangneme változatos lehet.
Ecloga: Idillikus hangulatú
pásztorköltemény. A pásztori (bukolikus) környezetben élő vagy arra vágyakozó
emberek békés, szelíd világát fejezi ki monológokban vagy dialógusokban,
hexameteres formában.
Életkép: A mindennapi élet
eseményeit valamely jelenetét bemutató műfaj. Többnyire humoros hangvételű,
gyakran merít a népköltészetből.
Rapszódia: olyan lírai
műfaj, amit az érzelmek, gondolatok szenvedélyes, szabad áradása jellemez. A
költő izgatott lelkiállapotát tükrözi. Szerkezete kötetlen, részeit szabad
képzettársítások kapcsolják össze. Ritmusa kötetlen, strófaszerkezete
szabálytalan.
Ars poetica: (latin költészettan,
költői mesterség, művészi hitvallás) olyan vallomásszerű versek, melyekben a
költő a költészetéről vallott nézeteit fogalmazza meg. Vélemény a költészet
szerepéről, céljáról, erkölcseiről.
Szonett: (olaszul jelentése: rövid
dal) 14 sorból álló bensőséges hangú költemény. Két 4 és két 3 soros strófából
áll, általában négyféle rím variálódik benne ölelkező, kereszt-, ill. ráütő
formában.
EPIKA
Regény: nagy terjedelmű, kötetlen
előadásmódban írt epikai alkotás, mely fordulatos eseményeket, kalandokat
beszél el. Cselekménye több ágon fut, rendszerint vannak fő- és
mellékszereplői. A szereplők jelleme, érzésvilága a cselekmény közben
bontakozik ki. Regényciklusnak vagy regényfolyamnak nevezzük az egymással
összefüggő, azonos szereplőket bemutató regényeket. (Pl. Tolkien: A gyűrűk ura)
A regények fajtái
1. a valóság ábrázolása
szerint: kalandregény
fejlődési regény
nevelési regény
lélektani regény
eszmeregény
tudatregény
2. témája szerint: történelmi regény
társadalmi regény
életrajzi regény
szerelmes regény
családregény
detektívregény
karrier-művészregény
állatregény
Eposz: Olyan verses, nagyepikai
műfaj, amelynek rendkívüli képességekkel rendelkező hőse természetfölötti
lényegtől támogatva az egész közösség sorsára nézve jelentős tettet visz
véghez. Verselése az ókorban időmértékes. (pentameter vagy hexameter) (Pl.
Homérosz: Iliász, Odüsszeia, Zrínyi: Szigeti veszedelem)
Komikus eposz: kicsinyes, nevetséges
eseményt énekel meg a szerző az eposzra jellemző ünnepélyes, szigorú formai
előírások szerint. (pl. Petőfi: A helység kalapácsa)
Mese: A legősibb műfajok egyike.
Csodás, valószerűtlen elemekkel átszőtt, általában kitalált térben és időben
játszódó történet.
Novella: kisepikai műfaj. Rendszerint
egyetlen, rövidre fogott, de nagyon jellemző eseményt mond el. A történet
gyakran hoz sorsfordulatot. A hős kevéssé, csak 1-2- vonásában jellemzett.
Elbeszélés: kisepikai műfaj. Hasonló a
novellához, csak ráérősebb elbeszélő módú.
Elbeszélő költemény: Verses formában írt
elbeszélés. Témája, előadásmódja sokféle lehet. (Pl. Petőfi: János vitéz,
Arany: Toldi)
Anekdota: rövid, szórakoztató,
csattanóra végződő kis elbeszélés, amely 1-1 történelmi személy vagy esemény
mulatságos jellemzését adja. (Írtak ilyeneket: Boccaccio, Mikszáth, Jókai)
DRÁMA
Tragédia: drámai műfaj, főhőse jellemével, cselekedeteivel
messze felülmúlja az átlagembert, mert bukása csak így válhat nagy
jelentőségűvé, s így válhat forrásává a néző felemelő érzésének. A tragikus hős
kompromisszumra nem hajlandó, eszméihez és elveihez a végsőkig ragaszkodik.
Sorsa az elbukás. (Shakespeare: Hamlet; Sophokles: Antigone.)
Komédia: kisszerű emberek, kicsinyes emberi tulajdonságok
ütköznek össze benne egymással vagy a körülményekkel. Általában leleplezéssel
zárul, a komikus konfliktus megoldása többnyire szerencsés. A komikus hős nem kiemelkedő
ember, hibái, tévedései általánosak. A komikus típusától függően
helyzetkomikumra, illetve jellemkomikumra épül. (Moliere.)
Színmű: olyan drámai műfaj, amelyben a konfliktus a hős
elbukása nélkül oldódik meg, hangulata változatosabb, a részletekbe több
komikus vegyül. (Miller, Csehov)
Tragikomédia: olyan drámai műfaj, amelyben jelen van a drámai
szituáció, de hiányzik a tragikumot kibontakoztató személyiség. (Dürenmatt)
Abszurd dráma: szereplői egyre inkább lehetetlen lények, akiknek
nincs más tudatos törekvésük, emberi kapcsolatokra és közösség alakítására
képtelenek. (Beckett)
ÁTMENETI MŰFAJOK
Ballada: költői műfaj, egyesíti magában a líra, epika és
dráma tulajdonságait. „Tragédia dalban elbeszélve”. Lírai vonása a dal műfajú
megformálás, a költői sűrítés; epikai vonás, hogy összefüggő történetet mond
el; drámai a párbeszédes formája és a cselekménye, amely csak egy jelenetből
áll. Fontos sajátosság a lelkiállapot gazdag rajza. Formája mindig verses.
Kötött strófaszerkezet, az ismétlések gazdag változata jellemzi.
Verses regény: Olyan regény, amely lemond a cselekményességről,
és a hős lelkivilágának, érzelmeinek ábrázolását állítja a középpontba.
Fokozottan jelen van benne a szubjektivitás. Az ábrázolás eszköze a belső
monológ, az E/1-es előadásmód, a levélforma.
Drámai költemény: elsősorban olvasásra szánt mű. A
tragédiához van közel, de jelentős szerephez jutnak benne költőien
megfogalmazott filozófiai gondolatok. Hőse az „örök ember”, aki a világegyetem
erőivel áll szemben. (Madách: Az ember tragédiája)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése