EGYÉB FONTOS IRODALMI FOGALMAK
akrosztikon:
névrejtés, olyan költői eszköz, amikor a versszakok vagy sorok
kezdőbetűi összeolvasva egy nevet vagy mondást adnak. (Balassi és Villon
műveiben található ilyen!)
alba:
középkori lírai műfaj, tárgya általában a szerelmes asszony vagy lovag panasza,
amiért eljött a hajnal és el kell válniuk.
haláltánc (danse
macabre): középkori irodalmi műfaj, képekben és költeményekben figyelmeztette
az embereket az elmúlás elkerülhetetlenségére. A halál mindenkit egy utolsó
táncra hív, korra, nemre, rangra való tekintet nélkül.
toposz:
közkinccsé vált költői kép, fordulat és a hozzá kapcsolódó képzetek
archaizál: 1.) régiessé tesz, régies
formába önt 2.) az ábrázolt kor hangulatának felidézésére a neki időben
megfelelő szavakat, fordulatokat alkalmaz
disztichon: egy hexameter és egy
pentameter kapcsolata
hiperbola: romantikus (erős) túlzás
(Pl. „vérözön”, „lángtenger” a Himnuszban)
példázat: (parabola) erkölcsi
célzatú, jelképes tanító elbeszélés
asszociáció: képzettársítás
atmoszféra: légkör, a mű világának
általános hangulata
fikció: kitaláció, kitalált
történet
reális: valósághű
irreális: valóságtól elrugaszkodó,
nem valószerű
expresszív: kifejező, nyomatékos
disszonáns: zűrzavaros
ambivalens: összetett érzés,
lelkiállapot, a gyűlölet és a szeretet, a szánalom és a megvetés keveredik
benne.
katarzis: a tragédiának a befogadóra
tett hatása, összetett lelkiállapot, a félelem, az együttérzés, részvét
kapcsolódik össze azzal a felemelő érzéssel, amelyet az erkölcsi magasrendűség
vált ki belőlünk. Tágabb értelemben a művészi alkotások befogadásának élménye,
amikor a mű kiemel bennünket a hétköznapi élet kisszerűségéből és az emberi
élet leglényegesebb kérdéseinek átélésére késztet.
evokáció: megidézés, felidézés, a
képzőművészeti és az irodalmi művek befogadójában a valószerűség, a közvetlen
átélés élményét kelti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése