Mikszáth élete (1847-1910)
Szklabonyán született
(Nógrád megye), iskoláit Rimaszombaton és Selmecbányán végezte. Pesten jogot
tanult, de diplomát nem szerzett.
1871 elején
Balassagyarmaton esküdt Mauks Mátyás főszolgabíró mellett. Beleszeretett főnöke
lányába, Mauks Ilonába, de a szülők nem adták hozzá. Mikszáth megszöktette és
1873-ban feleségül vette; Pesten éltek. Ilona nem bírta a nélkülözést, beteg
lett, hazaköltözött, 3 év múlva elváltak. 1882-ben azonban újra
összeházasodtak.
1881-től a Pesti Hírlap
munkatársa.
A Petőfi Társaság, a
Kisfaludy Társaság és a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
1887-től parlamenti
képviselő.
Életének utolsó éveiben
egyre távolabb kerül a politikától, s az 1908-ban induló Nyugat című folyóirat
körül csoportosuló új nemzedékkel sem találta a kapcsolatot.
1910-ben váratlanul
meghalt.
Művei
• Tót
atyafiak (1881) – elbeszélések
• A
jó palócok (1882) - novellagyűjtemény
• Országgyűlési
karcolatok (1882-től a Pesti Hírlapban)
• Beszterce
ostroma (1895)
• Szent
Péter esernyője (1895)
• A
gavallérok (1897)
• Új
Zrínyiász (1898)
• Különös
házasság (1900)
• A
Noszty fiú esete Tóth Marival (1908)
• A
fekete város (1910)
Mikszáth
írói világa
• Politikai
nézeteit karcolatai, rövid írásai rajzolják ki: a nemzetiségi kérdés
megoldatlanságából adódó feszültségek, ebből következően a monarchia
szükségszerű felbomlása, a társadalmi fejlődés problémái foglalkoztatták.
• Prózáját
tekintve a Jókai-hagyomány folytatója, de kiszűri Jókaiból, ami annál
idejétmúltan romantikus, s azt teszi fő prózaszervező elvvé, ami Jókainál
másodlagos, az epizódelemeket, az életképet és legfőképpen az anekdotát.
Regényei többnyire anekdoták laza füzérének hatnak.
• Vonzódik
a népnyelv fordulataihoz is (közlésmódok, népi bölcsességek). Stílusa az
élőbeszéd imitációján alapul.
• Az
összes társadalmi réteg közül leginkább a dzsentri, a középnemesség
foglalkoztatja.
A korabeli dzsentrit
kétféleképpen ábrázolta:
- „ úri Don Quijote” – azok a nemesek, akik elszegényedtek, nem érzékelik az idő múlását, nem tudnak alkalmazkodni a polgári életformához, de ragaszkodnak régi szokásaikhoz, értékrendjükhöz, pedig már nincs meg az ehhez szükséges vagyonuk.
Pl.: A gavallérok,
Beszterce ostroma
2.
„úri svihák” – az előbbivel szemben ellenszenvesen, szatirikusan ábrázolja őket
Mikszáth. Ez a típus legtöbbször lezüllött, szélhámos, aki érdekházassággal
szeretne meggazdagodni, másokon élősködik.
Pl.: A Noszty fiú esete
Tóth Marival.
Szatíra: ábrázolási
módszer, nézőpont. Éles gúnnyal fordul minden önmagát túlhaladott és így
értelmetlenné váló törekvés felé, s ezeket kíméletlenül leleplezi.
Beszterce
ostroma
Fejezetek:
Bevezetés – igaz történetet ír le, hitelesítés
1.
Estella
– önálló elbeszélés
2.
Kedélyes
atyafiak – önálló elbeszélés
3.
A
túsz – történet szálai összefonódnak
4.
Az
éj
1895-ben jelent meg a
regény, alcíme: Egy különc ember története
• Műfaja:
regény. Forrása egy anekdota.
• Anekdota:
prózai kisepikai műfaj. Humoros, tréfás, csattanóra végződő rövid történet.
Pongrácz
István története is egy anekdota, és a regény is egy anekdotával indul (hogyan
menekült meg a vár a Habsburgok várromboló bosszújától).
• A
színhely bemutatása elnagyolt, a környék mondavilágának, babonáinak ősi múltat
őrző hangulata látszólag fontosabb.
„Ide
ugyan be nem tolakodik a XIX-ik század.”
• A
mű főszereplője gróf Pongrácz István. Fura, különc, későn született ember volt,
rögeszmés hóbortjainak élő figura. Számára az idő a XVII. században megállt,
hamis illúziói elhatalmasodtak szemléletében, s egy régmúlt kor erkölcsi
szokásai szerint él. Tót parasztjaiból hadsereget szervezett, vitézi tornákat,
hadgyakorlatokat tartott. Hasonlóságot lehet találni Pongrácz gróf és Don
Quijote között. Mindketten megfeledkeztek az időről és egy rég letűnt világ
ideáljának hódolnak. De lényeges különbségek, hogy a spanyol író hősének
világboldogító nagy eszméi vannak, rajong az igazságért, nők, gyerekek, árvák
és szegények védelméért. Pongrácz István viszont csak a saját hóbortjának él. Pongrácz
István sok tekintetben nemes, érzelmes lélek. Hiányzik belőle a mohó önzőség, a
nagyravágyás és mindenekelőtt a hazug képmutatás.
• A
regényben megtalálható az „úri svihákok” típus is – Behenczy báró alakjában
jelenik meg a lezüllött, erkölcstelen dzsentri. Az ifjabb Behenczy báró, és a
vár asszonya Estella Besztercebányára szöknek. Pongrácz miután hiába kéri a
várostól a kiadatásukat, megindítja hadait Beszterce elpusztítására.
• A
regény második részében ismerjük meg Apolka történetét. Miután apja meghalt,
sorsa rosszra fordult, de rövidesen megváltozott. Két nagybátyja (Trnowszky
fivérek) nevelte, ellátták mindennel, kényeztették. Versenyeztek, ki tud többet adni. Apolka ezt
nem igényelte, ő csak szeretetre vágyott, ezért próbált öngyilkos lenni. A Vág
folyó partján találtak rá, majd Pongrácznak adták a beszterceiek „hadi
túszként”. Apolka döntő szerepet játszott a gróf életében. Pongrácz úr
megszelídült, boldog volt. Csak a lány neveltetésével volt elfoglalva, bőkezű,
gyöngéd apa módjára bánt vele. Miután Estella megkerült, a grófnak vissza
kellett adnia Apolkát, de lemondott életéről is – öngyilkos lett. A regény
befejezése tragikus. Nem lehet tudni, hogy őrült volt-e a gróf vagy nem.
Pongrácz grófot Don Quiotéval lehet hasonlítani. Ő
is az egész világgal áll szemben, ő is becsületes, és mindig megtartja a
szavát, ezt mutatja, mennyire törődik Apolkával. Ezzel szemben a Behenczyek
lopni járó bárók, nincs egyetlen pozitív jellemvonásuk sem.
Bár hasonlít Don Quiotéra, mégsem teljesen azonosul vele. Don Quiote nemesebb, magasztosabb eszméket vall, idealista, önfeláldozó, és fontos számára a szerelem. Ezzel szemben Pongráczot csak a harc érdekli, aminek nincs is semmi értelme, ezáltal nevetséges, kegyetlen oligarchává válik, az olvasó számára sem szimpatikus a gróf szerepe. Apolka feltűnése változtatja meg ezt az állapotot, Pongrácz lányaként szereti a lányt, ő lesz az élete új értelme.
Bár hasonlít Don Quiotéra, mégsem teljesen azonosul vele. Don Quiote nemesebb, magasztosabb eszméket vall, idealista, önfeláldozó, és fontos számára a szerelem. Ezzel szemben Pongráczot csak a harc érdekli, aminek nincs is semmi értelme, ezáltal nevetséges, kegyetlen oligarchává válik, az olvasó számára sem szimpatikus a gróf szerepe. Apolka feltűnése változtatja meg ezt az állapotot, Pongrácz lányaként szereti a lányt, ő lesz az élete új értelme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése